Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

FEHÉR ILDIKÓ: Szent László és Szent Lénárd freskói a siklósi várkápolna kegyúri fülkéjében

nem látjuk rajta. A freskó állapotától független oka volt tehát az újrafestésnek. Csak feltételezéseink lehetnek arról, hogy a megrendelő számára néhány évtized múltán miért vált újból aktuálissá a lovagkirály Szent László, valamint a rabok és a lovak védőszentjeként tisztelt Szent Lénárd alakja. Mivel a freskók keletkezésével, megrendelésével kapcsolatban semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre, így csupán mai állapotuk vizsgálatából és a századelő fő vallási és politikai eseményeinek ismereteiből kiindulva nyilvánvaló, hogy mindenre pontos választ nem várhatunk. A megrendelés lehetséges körülményeit figyelembe véve azonban megismerhetjük a várkápolna freskóinak szellemi kontextusait, aktualitásukat. A két freskó művészi értékein és az igényes főúri reprezentáción túl része a Zsigmond korban újból fellendülő Szent László tiszteletnek és a bátai Szent Vér ereklye kultuszának; ugyanakkor a Keszkenőrend egyetlen meglévő, hazai ábrázolása; továbbá utal az évtizedeken át alkalmanként Magyarország helytartói tisztségét is betöltő Garai család történetére. SZENT LÁSZLÓ TISZTELETÉRŐL A 15. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN László király tisztelete szinte már halála pillanatától kimutatható, hamarosan a magyar lovagkor példaképe lett. Szent István után ő volt a második nagy uralkodó, aki megszilárdította a keresztény királyság építményét Magyarországon. 1192-ben szentté avatták, a 12-13. század fordulóján szerkesztett legendájának több változata is ismert.

9 A Zsigmond kori Szent László tisztelet legfontosabb jelenségeire, a világi és az egyházi méltóságok körében egyaránt elterjedő tisztelet főbb tendenciáira Kerny Terézia tanulmányai hívták fel a kutatás figyelmét.

10 Szent László ekkor országos méretűvé váló tisztelete lényegében az Anjou-kori hagyományok folytatásának tekinthető, amely hagyomány az uralkodói udvari és a főúri reprezentáció egyik eszközévé vált. Széles körű elterjedtsége avval is magyarázható, hogy külsőségeiben teljesen alkalmas a lovagi intézmény erősítésére. A 15. század első évtizedeiben a siklósi freskókon kívül a Hunyad vármegyei Kristyórban [Cri§cior], Ribicében [Ribita] és a cserényi [Cerín] templomban megfestett Szent László falképek is jól példázzák a mecénási tevékenységet kifejtő világi méltóságok Szent László tiszteletét. Még az Itáliából érkező Filippo Scolari (Ozorai Pipo) sem tudta kivonni magát a helyi hagyományok alól és az 1425-ben Székesfehérvárott megépített kápolnát Jakab, Fülöp apostolok és Szent László tiszteletére alapította meg.

1

' Mindezeken túl Luxemburgi Zsigmond Szent László iránti tisztelete nyilvánvalóan mélyebb gyökerekből táp6. kép. Siklós, várkápolna. A zöld szín mutatja a hiányokat. A vörös a tömítéseket. Eredeti felületek a vékonyabb kék vonallal határolt területek. A felmérési rajzot készítette: Gyöpös Viktória, Szegő Attila. (Szerző felvétele) lálkozott, mintsem a lovagi epika toposzainak tökéletesen megfelelő Szent király előkép. Több olyan adat maradt fenn, amely a király Lászlóhoz való személyes és szokatlanul szoros kötődéséről tanúskodik.'

2 Jól példázza ezt, hogy Szent László sírja Váradon Zsigmond számára kiemelkedő jelentőségű hellyé vált: itt kötelezte hűségesküre második feleségét, Ciliéi Borbálát, 1424-ben védőszentjének, Szent Zsigmondnak ereklyéit menekítette ide a husziták elől. Források szerint Zsigmond 1387 és 1426 között öszszesen tizenöt alkalommal időzött itt hosszabb-rövidebb ideig.

13 1412-ben Jagelló (II.) Ulászlóval zarándokolt Váradra a Húsvét megünneplésére, és jól ismert, hogy saját temetkezési helyéül is Váradot jelölte ki, Szent László király sírjának közvetlen közelében. Mecénási tevékenységei közül például Konstanzban, a város Ágoston-rendi templomában maradt fenn egy Szent László-festmény az 1417 körüli évekből, ami biztosan az ő személyéhez kapcsolható. A siklósi várkápolna korábbi freskórétege pedig arról tanúskodik, hogy László király Zsigmond legfőbb tanácsadójának és bizalmasának, Garai II. Miklósnak is patrónusa, védőszentje volt. A siklósi freskókon László jobb kezében bárdot tart, amely évszázadok óta a szent király egyik legismertebb attribútuma. Legelső megjelenése egyben az árpád-kori tisztelet egyik első emléke is, a Váradi Káptalan 1291-ben kibocsátott pecsétje. Ezen Szent László jobb kezében nem jogart, hanem bárdot tart. Az attribútumként