Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

FEHÉR ILDIKÓ: Szent László és Szent Lénárd freskói a siklósi várkápolna kegyúri fülkéjében

Miután Garai II, Miklós hatalma megszilárdult, igyekezett a budai királyi palotához méltó várkastélyt és templomot kialakítani az 1400-as évek első évtizedeiben. Ennek máig fennálló eredménye a vár keleti szárnyában megépített várkápolna és a vár délkeleti sarkában álló Ágoston-rendi, eredetileg Szent Anna tiszteletére szentelt templom és kolostor itáliai mecénáshoz illő belső dekorációja. Ez a ma ismert hazai gótikus falfestészetünk legszínvonalasabb emléke.

5 Az ő megrendelésére festették a korábbi Szent Lászlót és Lénárdot ábrázoló freskót is a várkápolnában, amelyet néhány évtizeddel később megújítottak. Ez a második falkép kiemelkedő megrendelői igényeknek eleget tevő drága anyagokkal készült, melynek művészi értékei és rendkívül gazdag színvilága az ország helytartói tisztségét is betöltő nádor várkápolnájában a főúri reprezentáció igen hatásos része lehetett. A déli, Szent László fülkéről az 1962-es feltárás során nem csak az derült ki, hogy a későbbi freskóhoz a már meglévő fülke ívét és méreteit is átalakították, hanem az is, hogy a két Szent László és Lénárd freskót vastag, többrétegű mészréteg is elválasztotta egymástól.

6 Ebből tehát egyértelműen következik, hogy a második freskóréteg kialakításakor sem a kőműves, sem a festő nem láthatta a korábbi freskót. A későbbi freskó készítésekor a vakolás előtt - az évszázados hagyományoknak megfelelően - kalapácsütésekkel bővítették a felületet a jó tapadás érdekében, melynek nyomai jól láthatóak voltak a feltárt korábbi freskórétegen. A fülke bélletében megfestett Imago Pietatis-ábrázoláson azonban nem találtak ilyen kalapácsnyomokat, mivel azt a második freskóréteg készítésének idején elfalazás borította, tehát a fülke oldalfalának eucharisztikus ábrázolásai az Agnus Dei motívummal együtt a korábbi festési periódushoz tartoznak. A kápolna kegyúri fülkéjében, a freskók alatt, bal oldalon falazott oltármenza helyezkedik el, amelyet már az eredeti fülke kialakítása idején is mellékoltárként használtak, hátsó falán az 1962-es restauráláskor többrétegű, gyertyafüstös, kormos meszelést találtak. Ezzel ellentétben az északi fal Szent Jób-freskójával díszített fülke eredetileg ajtómélyedés volt. A falképek datálásával kapcsolatban az irodalomban nem találunk egységes álláspontot: a 14-15. századi művészetünket máig legátfogóbban feldolgozó kézikönyv a korábbi freskót az 1400 körüli évekre, a későbbit ötven évvel későbbre helyezte.

7 Kerny Terézia az első réteget valamivel későbbre, az 1420-1430-as évtizedekre datálta, míg Gerő László mindkét képet hazai gótikus festészetünk legszebb darabjai közé, a 15. század közepére helyezte. Dercsényi Dezső szerint a korábbi réteg készült a 15. század közepén, a második réteg pedig az 1500 körüli években, amelyet Radocsy Dénes is ugyanerre az időre helyezett.

8 A freskók időbeni elhelyezése mellett a művészettörténeti kutatás számára a legizgalmasabb kérdés annak végiggondolása, hogy a két szentet miért festhették meg néhány évtizeddel később ugyanabban a kegyúri fülkében és miért éppen ezt a két figurát? Szent László a heraldikai bal oldalról a második freskón miért került át a jobb oldalra? Nyilvánvaló, hogy nem a korábbi réteg kopása, vagy megrongálódása miatt kellett azt felújítani, hiszen még a leválasztások után is ez a korábbi réteg van jobb állapotban a későbbihez képest, korai pusztulások nyomait 5. kép. Siklós, várkápolna. A freskó bal oldalán tisztítás után láthatóvá vált virág (Szerző felvétele)