Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

FEHÉR ILDIKÓ: Szent László és Szent Lénárd freskói a siklósi várkápolna kegyúri fülkéjében

3. kép. Siklós, várkápolna. A zöld szín mutatja a hiányokat. A vörös a tömítéseket. Eredeti felületek a vékonyabb kék vonallal határolt területek. Felmérési rajz. Készítette: Gyöpös Viktória, Szegő Attila cserélése, valamint a képmező díszes, csavart akantuszos keretelése a második rétegen. Ez a felső réteg valószínűleg sokat szenvedett a leválasztáskor, melyet a jelenlegi restaurálás során készített állapotfelmérő rajz is tanúsít. (3. kép) Az eredeti részletek, a későbbi kiegészítések és tömítések egymáshoz viszonyított arányából sajnos kiderül, hogy korábbi elképzeléseinkhez képest is meglepően kevés eredeti felület maradt fenn. Ezek is olyan helyeken, melyeknek kevés stílus-meghatározó szerepük van: a keret és a háttér geometrikus formái. Lényegében elvesztek az arcok és a drapériák modellálásai. így a freskótöredék ma már nem ad módot meggyőző stíluskritikai vizsgálatokra. A szürkés-barna tónusokból álló falkép alapján csak következtetni tudunk az eredeti mű rendkívül élénk színeire, drága anyagokkal megfestett, reprezentatív megjelenésére. A mustrás háttérből vett anyagvizsgálat kimutatta, hogy a szürke alapozásba eredetileg indigót és szenet kevertek, ez adta a háttér sötétkék alapját. Erre festették rá a liliomos rombuszmintákat kialakító zöldet, kevés fehéret és a mára legnagyobbrészt sötétbarnává változott cinóbert. A király megsötétedett cinóbervörös földig érő palástjának zöld bélése a vállakon és a karjánál kihajlik, ingjén enyves alapozású azurit nyomai láthatóak, amely sokat sérülhetett a freskó falról való leválasztásakor. Széles abroncsú, ötágú arany koronája eredetileg plasztikus volt, mára az aranyozás apró töredékei és főképp a plasztikus kialakítás nyomai maradtak fenn. Lénárd nimbusza sárga lakkozású ezüstből lehetett az arany hatás eléréséért, a virágmintás poncolás és az ezüst elváltozásának feketés nyomai ma is jól kivehetőek. (4. kép) 4. kép. Siklós, várkápolna. Poncolás nyomai Szent Lénárd nimbuszán (Szerző felvétele) László nimbuszából igen apró minta maradt meg, nem kizárt, hogy eredetileg arany nimbusza volt. Fémszínezés nyomait őrzi még László jobb kezében tartott bárdjának éllapja. A király bal kezét hosszúkás pajzsra támasztja, melynek ma látható felső része lényegében eredeti, azonban a rajta megjelenő keresztnek csak a felső szárvégződésein találhatunk két kisebb eredeti pigmentfoltot. Szent Lénárd sötétzöld köpenyt visel, melynek kék bélése a nyaknál kihajlik. A bal kezében tartott láncból mára csupán kisebb foltok maradtak fenn. Fekete kontúrozás eredetileg mindkét figuránál jellemző lehetett, mára ez is kevés helyen maradt fenn. A freskó tisztítása során két olyan kisebb részlet is előkerült, melyet a korábbi irodalom eddig figyelmen kívül hagyott. A freskó jobb és bal oldalán, lenn, a keretelés és a figurák között, egy-egy szál virágos növény vonalai bukkantak elő. (5. kép) A freskó csavartmintás, akantuszos kerete eredetileg sötétkék, sárga, fekete, fehér és zöld színű lehetett.

3 Siklós várát oklevelekben 1294-től említik először, amikor a Kán nemzetségbeli Siklósiak birtoka volt. A Siklósi családot 1387-ben - hűtlenségük miatt - Luxemburgi Zsigmond, az uralkodó király megfosztotta birtokuktól. A várat 1395-ben egyik leghűségesebb emberének, Garai II. Miklósnak (13657-1433) adományozta, aki az ország leggazdagabb főuraként harmincegy éven keresztül töltötte be az ország nádori tisztségét.

4 Garai II. Miklós még ez évben Siklósra helyezte a család birtokközpontját a Dráván túli Gara várából és nagyszabású építkezésekbe kezdett.