Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

KOPPÁNY TIBOR: A Veszprém megyei Somlyó vára

nyának és vejének. Az utóbbit tartalmazó oklevél az utolsó, amelyben a vár még szerepel.

192 A Somlyó-jánosházi uradalom tehát 1721-ben visszakerült az Erdődy család kezére és attól kezdve a 20. század közepéig az övék volt. A várról az átnézett vörösvári Erdődy levéltár iratai között nem maradt említés. Pusztulása feltételezhetően az 1720-1730-as években kezdődött, amikor már nem volt érdemes tovább fenntartani azt és elhagyták, a korábbi váruradalom székhelye pedig véglegesen Jánosháza lett. Erdődy László két fiával a család két ágra szakadt, a 19. század folyamán újabb alágakra, amelyek a családi törzsbirtokokat felosztották egymás között, az azokról szóló iratokat külön gyűjtötték. A legújabb korban a korábbi Somlyó-jánosházi uradalom Veszprém megyei, vagyis a vár körüli tájon fekvő birtokainak központja a Dobán felépített klasszicista kastély volt. Az erre a birtokrészre vonatkozó levéltárat ma a Vas megyei Levéltár őrzi Szombathelyen, Somlyó vára 18-20. századi sorsára valószínűleg ott találhatóktovábbi adatok. ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI KÖVETKEZTETÉSEK Az ismeretlen korú építést, amely feltételezhetően a 14. század első negyede körül történt, 1386 és 1389 között a mezőlaki Zámbó Miklós tárnokmester által folytatott, részleteiben ekkor is ismeretlen javítás követte. A következő évszázad történeti adataiban építésről nem maradt tudósítás. A vár romjainak alaprajza és egész felépítménye, valamint ma látható részletei azonban arról tanúskodnak, hogy legnagyobb részét jelenlegi formájában a 15. század első felében építették. A konyha udvari oldalán levő és a keleti szárny kettős ívű előcsarnoka emeleti ablakának faragott kőkeretei a Zsigmond korra, vagy az azt követő évtizedekre vallanak. Amennyiben a régészeti feltárás és a vele párhuzamos falkutatás eredményei ezt alátámasztják, akkor a vár mostani formája Garai Miklós nádor, vagy fia, László építkezésének tulajdonítható. A hazai építészettörténet eredményei alapján kialakult képbe, az Anjou I. Lajos király korának nagy várépítkezései, Buda, Diósgyőr, Zólyom, Végles és mások nyomán országosan elterjedő internacionális gótika Zsigmond kori elterjedésébe, Garai Miklós nádor többi, eddig ismert építkezései, a budai Mátyás-templomhoz 1433 előtt emeltetett kápolna és a cseszneki vár 1424 körüli teljes átépítése mellé Somlyó várának jelenlegi formája beilleszthető lenne. Mindehhez természetesen a további kutatás adja meg a választ. 1979 tavaszán Feld István és László Csaba régészekkel a helyszínen járva, a vár déli oldala alatti, bokrokkal benőtt hegyoldalon olyan késő gótikus, sarkain átmetsződő körteprofilos nyíláskeret darabját találtuk, amely egyértelműen keresztosztású ablakhoz tartozott. A kőfaragvány a belső vár déli szárnyának arról a 19. század elején még álló emeleti falából eshetett le, amelyet Gyurikovits György rajza emeleti gótikus ablakokkal még ábrázol. Az ablakkeret profilja késő gótikus, a 15. század végén vagy a 16. század elején készülhetett. Ebben az esetben az Garai Jób, Kinizsi Pál, vagy esetleg idősebb Erdődy Péter által folytatott építkezéshez tartozhatott. Az utóbbit egyrészt a keretkövön látható profilozás támaszthatja alá, amelyhez hasonló a somogyvári bencés monostor ásatásán az 1508 utánra helyezhető periódusból, valamint a sümegi várnak a 16. század legelejére datálható építkezéséből ismert, másrészt azok a fent idézett történeti adatok, amelyek szerint Erdődy az 1500-as évek elején Somlyó várában élt. Esetleg ehhez az építkezéshez tartozhat a keleti szárny udvari árkádjai mögött levő folyosó emeletén megmaradt korai reneszánsz kandallópárkány töredéke is. Somogyvár és Sümeg kőfaragványai alapján elképzelhető, hogy itt is együtt élt a legkésőbbi gótika és a reneszánsz formavilága. A vár építéstörténetének megismerésében fontos helyet elfoglaló kőfaragványok jelenlegi kis száma még nem alkalmas a végleges kép kialakításához, azok mielőbbi tervszerű gyűjtése azonban meggyorsíthatná az erre vonatkozó ismereteket. Ennek érdekében érdemes lenne a vár déli oldala alatti hegyoldal átkutatása, mindenekelőtt azonban a belsővár udvari ciszternájának kitakarítása, ahonnan az eddig ismert várfeltárások tapasztalataként a legtöbb kőfaragvány várható. A 16-17. század magyarországi várépítészetének általános, itáliai eredetű késő reneszánsz művészete nem hagyott nyomot Somlyó várán, azonban elképzelhető, hogy a külső vár nyugati, emeletes szárnya ebben a korban kapta jelenleg látható képét. A vár romjairól ennél több ma még nem olvasható le. JEGYZETEK 1 LÁSZLÓ CSABA - FÜLÖP ANDRÁS: Doba, Somlóvár. Régészeti kutatások Magyarországon 2002. Szerk. Kisfaludi Júlia. Budapest, 2004. 204.; FÜLÖP ANDRÁS - LÁSZLÓ CSABA - GÁL TIBOR: Doba, Somlóvár. Örökségvédelem, 7, 2003, 5/6.15.; FÜLÖP ANDRÁS: Somló vára az első ásatások tükrében. „Gondolják, látják az várnak nagy voltát...". Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. Szerk. Kovács Gyöngyi, Miklós Zsuzsa. Budapest, 2006. 119-128. 2 GYURIKOVITS GYÖRGY: Analecta historico-geographico comizazuu Regni Hungáriáé. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 380., VIII. .kötet és Fol. Hung. 1254. 3 CSERESNYÉS SÁNDOR: A nagy-Somló hegyről, váráról, Somló-Vásárhelyről, helyzeti, történeti, természeti, gazdasági s költészeti tekintetben. Pápa, 1848.; HUNFALVY JÁNOS - ROHBOCK LAJOS: Magyarország és Erdély eredeti képekben. II. Darmstadt, 1860. 351.