Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

KOPPÁNY TIBOR: A Veszprém megyei Somlyó vára

radt. Az első 1442 őszén kelt. Abban Rozgonyi Osvát és Rénold ígéretet tett, hogy az általuk most megépített Csép castellumot átadják Vas, Veszprém és Zala megye nemeseinek, illetve az őket képviselő Marcali Imre somo­gyi, Kanizsai Imre vasi és Gersei László, valamint testvé­re, Pető zalai ispánnak, akik vállalják, hogy a Rozgonyiak kastélyépítési költségei fejében nekik 2300 aranyforintot fizetnek, és annak lefizetése után azt lebontják. Az egyez­ség záradékaként a Rozgonyiak megígérték, hogy Csép castellumból és Somlyó várából a három megyét tovább nem pusztítják 56 (az utóbbi ígéret azt bizonyítja, hogy megelőzően viszont pusztították). így kerültek ellentét­be a három megye nagybirtokosaival, a Kanizsaiakkal, a gersei Petőkkel, a Marcaliakkal és a Szécsiekkel, akikkel a következő esztendőben ismételten egyezkedtek, sőt Ka­nizsai Imrét fogságba is ejtették és Somlyó várában őriz­ték. 57 Fegyverrel megszerzett váraik birtoklását olyannyira véglegesnek tartották, hogy 1443. nyár végén a fehérvári keresztes konvent előtt birtokostársul fogadták családjuk másik két, az idősebb és a monyorósi Rozgonyi ág tagjait is. 58 • Az 1460-ban Garai birtokba visszakerült Somlyó tör­ténete továbbra sem maradt eseménytelen. Várnagya az 1433-tól ismert némái Kolos Jeromos, aki 1447-ben az egyben ugyancsak Garai birtokban levő Csesznek vá­rának is várnagya volt, ebben az évben a szomszédos Essegváriakkal szemben hatalmaskodott. 5 ' 1 1450-1451­ben már fajszi Ányos Mihály és Koromzói István voltak Garai László somlyói várnagyai. Nevüket a Sitkei Jánossal viselt per őrizte meg, amelyet annak barmai elhajtása miatt folytattak. 60 Az 1459-ben elhunyt Garai László saját és Jób fia halála esetén, néhai apja fogadalmának alapján, még 1457-ben Somlyó várát tartozékaival együtt a pannonhalmi konvent előtt a győri püspökégre hagyta. Az apa, az 1433-ban el­hunyt Garai Miklós ugyanis anyagi kárpótlást ígért a győri egyháznak azért, mert huzamosabb ideig ő használta a püspökség javait és annak jövedelmét, fogadalmának azonban életében nem tett eleget. 61 Somlyó és uradalma ennek ellenére Garai birtokban maradt, mert volt törvé­nyes örököse. Garai László halála évében fia, Jób még nem volt nagykorú, ezért vagyonát gyámként anyja kezelte. Ö helyezte a várnagyi tisztségbe Ostfi Ferencet, akit később, 1462-ben néhaiként említenek. 62 1461-ben, amikor Garai Jób apja halálát követően már saját kezében tartotta birtokait, apja és nagyapja előbb idézett intézkedéseit nem véve tekintetbe, Somlyót ura­dalmával együtt Palóci László országbíró előtt elcserélte a Somogy megyei Szigetvár váráért tapsonyi Antimus Já­nossal. 61 Az új birtokos perelte azután Mátyás király előtt Ostfi Ferenc somlyói várnagyot, mert az nem engedte őt bejutni a várba. A per 1464-ben azzal ért véget, hogy az akkor már néhai Ostfi Ferenc testvére, László átadta Antimusnak Somlyót. 6 "" 4 A vár és uradalma nem maradt sokáig új ura kezében. A már addig is állandó pereskedésben levő, dél-dunántú­li szomszédjain hatalmaskodó, erőszakos Antimus János 1464-ben László öccsével, Vati Mátyással és több más familiárisával fegyveresen tört a szomszédos vásárhelyi apácák kúriájára, azt felgyújtották, kétszáz marhájukat el­hajtották, jobbágyaikat bántalmazták és elkergették. Az apácák Mátyás királyhoz benyújtott panasza szerint 2400 forintnyi kárt okoztak nekik. A királyi személyes jelenlét bírósága tettéért elítélte Antimus Jánost és Lászlót, az utóbbit fejvesztésre, János­tól pedig elkobozta Somlyó várát, amelyet Mátyás király Kanizsai László lovászmesternek adományozott. 65 A Kani­zsai Lászlónak szóló adománylevél tartalmazza a várura­dalom falvainak addig legteljesebb jegyzékét. Szerepel benne a három veszprémi falu: Berzseny, Doba és Torna, a Vas megyei falvak: Gálosfölde, Gecseny, Hosszúpereszteg, Jánosháza, Karakó, Keresztúr, Ság, Szentoldorpereszteg, Szentpéterfalva, Taskánd, Varsány és Vámospereszteg. Kanizsai László Somlyó és uradalma mellé megkapta az Antimus testvérektől elkobzott, Somogy megyei Szenyér kastélyát is, az ahhoz tartozó öt faluval. Antimus János a per elől menekülve még azt megelő­zően Somlyót elcserélte Zápolyai Imrével a Szatmár me­gyei Németiért és évi 24 hordó hegyaljai borért, biztosíték­ként felajálva neki Sziget várát, ha azt visszaszerzi Garaitól. 66 Garai Jób ugyanakkor a király előtt perbe vonta Antimust Somlyó és Sziget várainak cseréje ügyében. 67 A per végül 1470-ben azzal az ítélettel zárult, hogy Antimus Jánosnak vissza kellett adnia Somlyót Garai Jób számára, aki a hosz­szú per ideje alatt azt 1500 forintért visszaváltotta Kanizsai Lászlótól. Az összeg fejében, mivel az Antimust terhelte, Garai zálogként megkapta Sziget várát és uradalmát. 08 A Somlyó várába és uradalmába 1470-ben visszaikta­tott Garai Jób birtoklása alig kisebb hatalmaskodással kez­dődött, mint amilyen Antimus Jánosé volt. A következő év végén, 1471 december 21-én ugyanis megbízása alapján somlyói várnagyai, Rádi Benedek és osztopáni Zöld Ist­ván felsorolt familiárisaikkal rátörtek a Somlyó-hegy alatti Szörcsök falura, ott elfogták Zápolyai Imrének a királyi adó behajtására kiküldött embereit, Hányi Antalt és Kisfaludi Lászlót, kirabolták és félholtra verték őket, majd fogoly­ként Somlyó várába vitték, ahol Hanyit arra kényszeríttet­ték, hogy az adó behajtására nála levő királyi oklevelet le­nyelje. 69 Zápolyai erre vonatkozó vádját Veszprém megye és a király által kiküldött győri káptalan egyaránt valósnak találta. Az ügyből 1473-ig tartó per kimenetele ismeretlen, arra vonatkozó adat egyenlőre nem került elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom