Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: Egy műgyűjtő gyáriparos. Diamant Izsó (1886-1945)

rubrikájába. Hálából a gyűjtő egy nagyméretű rézkarcot ajándékozott neki, a berlini Fritz Lederer munkáját, amely a prágai Károly-hídon levő feszületet ábrázolja, héber felirattal. A kép ma is a család tulajdonában van (László V. Ferenc zenetörténész szíves közlése.) Mégsem bízva abban, hogy ez elégséges biztosíték lehet, a menekülésre szánta el magát, Budapestre távozott. A vidéki zsidóság deportálását átvészelte tehát, de a nyilasterrornak, feleségével, Vajda Anikóval együtt áldozatul esett. Pár hónappal a magyar főváros ostroma után adott hírt az erdélyi sajtó a budai zsidókórházban bujkáló menekültek megrendítő tragédiájáról.

28 Arról a tömeggyilkosságról, melynek több erdélyi áldozata volt. A beszámoló szerint a Maros utcai zsidókórházba (a XII. kerületi Maros utca 16. szám alatti egykori Chevra Kadisha kórházról van szó), 1945. január 14-én behatolt egy nyilas különítmény és minden ott talált személyt agyonlőtt. A befektetett rejtőzőket, éppúgy, mint a betegeket, orvosokat és ápolókat a kórház udvarára terelték és sortűzzel kivégezték. A járásképteleneket a betegágyukon lőtték agyon. Történt mindez annak ellenére, hogy a kórház biztonságosnak látszott, a Nemzetközi Vöröskereszt védnöksége alatt állt. Az exhumálások során 1945 májusában 89 áldozatot sikerült azonosítani. Az erdélyiek között az említett beszámoló Róth Marcell sebészorvost, kolozsvári egyetemi magántanárt, Janovics Pál újságírót (a színházigazgató Janovics Jenő testvéröcscsét) valamint Diamant Izsót és feleségét említi. A kolozsvári gyűjtemény pusztulásáról nem maradt leírás. A történész Jordáky Lajos, aki a Haller utcai Diamantvillától nem messzire lakott, ismerősei körében beszélt arról, hogy szemtanúja volt, amint a környékbeliek, kézi kocsikon, taligákon hordták szét a berendezéseket, könyveket, minden mozgatható tárgyat. A lappangó művek - már ami meg nem semmisült közülük - azóta többszörösen gazdát cseréltek, egy részük Magyarországra került át. Budapesti gyűjteményben van egy Herman Lipót festmény; kolozsvári képkereskedésben bukkant föl nemrég a Szolnay-képciklusnak egy monokróm színezésű Géptanulmánya, főbb mű már új tulajdonosától a kolozsvári Művészeti Múzeum birtokába jutott, anélkül, hogy eredeti származási helyét bármilyen katalógus feltüntetné. Erre csupán E. Szabó Ilonának, a múzeum egykori aligazgatójának megjegyzése utal.

29 Van egy levél, amely a művek sorsát és a gyűjtő Diamant Izsó tragikus halálát mintegy összekapcsolva e tanulmány záró sorait képezheti. Ziffer Sándor írta 1946. február 18-án dési Incze Jánosnak, egykori tanítványának. (A szétszóródott gyűjteményből fölbukkant Ziffer-festmény, amire e sorok utalnak, pontosan beazonosítható; Diamant az 1926-os kolozsvári Ferenczy Noémi-Ziffer Sándor kiállításon vásárolta meg.)

30 „Aza másik eset - írta Ziffer Sándor - hogy rábukkant az 1925-ös önarcképemre, bizony, nagyonis érdekel. Azt a képet még a 20 évvel ezelőtti kvári kiállításomon adtam el Diamant Izsónak, a »Sodronyipar« igazgatójának. Azt a szerencsétlen embert, mint nemrég értesültem a nyilasok lőtték agyon, nejével együtt a budai Margit körúti [helyesen Maros utcai] Zsidókórházban 7 944-ben. Azt hiszem, két fia volt, ezek pedig valószínűleg mint munkaszolgálatosok végezték. Bizony nagyon szívesen visszaigényelném azt a munkámat, ha lehetne, mert abból az időből egyik komolyabb képemnek tartom, de nem ismerem az eljárási módozatokat, s ha ez nem volna nagyon komplikált és költséges, hálás lennék segítő közreműködéséért. Nem szeretném, ha végleg elveszíteném a nyomát'.'

3

' JEGYZETEK 1 Ld. a Diamant Izsó-szócikket: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Főszerk. Balogh Edgár. I. Bukarest, 1981. 403-404. Korábbi méltatások: Erdélyi Lexikon. Szerk. Osvát Kálmán. Nagyvárad, 1928. 62.; Magyarzsidó lexikon. Szerk. Újvári Péter. Budapest, 1929. 200.; PREDESCU, LUCIÁN: Enciclopedia Cugetarea. Bucuresti, [1940]. 268. 2 Kolozsvári Állami Levéltár - Kolozsvár város levéltára. Építkezési kérelmek, 1929/169. és 1032. iktatószámon. 3 DIAMANT Izsó: Egy vállalat életének regénye 1920-1940. Kézirat. 177. 4 SEKLER, EDUARD F.: Josef Hoffmann. Das Architektonische Werk. Salzburg -Wien, 1982. 206.,414-415. 5 A Szent György Céh a Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületeként Siklóssy László kezdeményezésére alakult 1909-ben és 1945-ig működött. Kiállítások és aukciók szervezése mellett A Gyűjtő címmel folyóiratot adtak ki. 6 Műgyűjtők Köre alakult Kolozsváron. Keleti Újság, 1922. május 17. 3. 7 A Műgyűjtők Körének grafikai kiállítása. Keleti Újság, 1922. június 18. 5. 8 (-Í) [LIGETI ERNŐ]: Porcelán és üvegkiállítás. Keleti Újság, 1923. január 9. 7. 9 Kolozsvár titkos kincsei. Keleti Újság, 1937. december 25. (karácsonyi melléklet), 27-28. 10 Uo. A Munkácsy képről készült rézkarcról részletesen: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Katalógus. Szerk. Bernáth Mária, Nagy Ildikó. Budapest, 1998.414.: No. 153. 11 Keleti művészeti kiállítás. Katalógus. Összeállította és írta Felvinczi Takács Zoltán. Kolozsvár, 1942. A Diamant kölcsönözte mű a 459. tétel. 12 DIAMANT IZSÓ: A„dolgozó ember"és a„technika"a képzőművészetben. Keleti Újság, 1924. augusztus 30. 6. 13 Uo. 14 E. SZABÖ ILONA: Szolnay Sándor. Bukarest, 1974.22. 15 n. r,: Megtartották az Astra közgyűlést és a kiállítást. Ellenzék, 1929. október 8. 2. 16 (-ó -s): A munka és technika művészetének tárlata Kolozsváron. Munkás Újság, 1929. október, XIX. évf. 162. sz. 17 (s. I.) [SALAMON LÁSZLÓ]: Három nagyszabású kiállítás Kolozsváron. Új Kelet, 1929. október 22. 5. 18 Societatea de máine, 1930. Ml. sz. 19 DIAMANT, I.: Munca si technica ín artá. Cluj, 1930. 20 DIAMANT Izsó: Szabad gazdasági rendszer vagy tervgazdaság? [Az ötéves terv kritikája.) Budapest, 1933. ORMOS MÁRIA: Körkép világválság idején. Mozgó Világ, 27, 2001,1 1. 79-90. 21 A japán művészi lélek. Független Újság, 1935.37. sz.; Japán képzőművészete. Uo., 1938.16. sz.; Valami a távol-keleti művészetről. Uo. 1940. 3. sz. 22 DIAMANT Izsó: Japán művészet, japán fametszet. Magyar Exlibris, 2, 1936. 2/3. 27-36.; TÓTH ERVIN: Japán fametszet. Budapest, Officina, 1942.