Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

FEHÉR ILDIKÓ: Szent László és Szent Lénárd freskói a siklósi várkápolna kegyúri fülkéjében

1095). Szent László király emlékei a Dunántúlon. Tanulmányok. Szerk. Miklósi-Sikes Csaba, Kerny Terézia. Sümeg, 2000. 15-36. A témáról alapos történelmi áttekintést ad még: KLANICZAY GÁBOR: Az uralkodók szentsége a középkorban. Magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek. Budapest, 2000. 153-168.; KLANICZAY, GÁBOR: Holy Rulers and Blessed Princesses. Dynastic Cults in Medieval Central Europe. Cambridge (Mass.), 2002. 173-194.; KLANICZAY GÁBOR: Szent László kultusza a 12-14. században. A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Szerk.: Klaniczay Gábor, Nagy Balázs. Budapest, 1999.357-374. 11 Életrajzírója Jacopo di Poggio Bracciolini számol be az alapításról. VAYER LAJOS: Masolino és Róma. Budapest, 1962.90. 12 Zsigmond Szent Lászlóhoz való kötődésének legfontosabb adatairól és megnyilvánulásairól: KERNY 1987. (10. jegyzetben i. m.) 353-363. 13 Luxemburgi Zsigmond váradi tartózkodásairól: ENGEL PÁL: AZ utazó király: Zsigmond itineráriuma. Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. I. Tanulmányok. Budapest, 1987. 70-92.; ENGEL PÁL: Királyok és királynék itineráriuma! 1382-1438. Kiegészítette és szerk., mutatóval ellátta: C.Tóth Norbert. Budapest, 2005. 14 Magyarországi művészet 1300-1470 körül (7. jegyzetben i. m.) 704. Utalást találunk a szlavóniai emlékanyagban a Radovljica melletti Ótok templomának falfestményeire, melyek között találunk hasonló stílusban megfestett királyfigurát, mint a siklósi fiatalabb réteg Szent László-alakja. A szerző szerint a palást rajzának vonalvezetése a kihajló béléssel bizonyos fokig rokon az ottani, baljával szintén pajzsra támaszkodó alakkal. Mivel Siklóson a részletek elmosódottak, kevés eredeti részlet maradt fenn, ezért a stíluseredet kérdésében a szlavóniai emléket már nem tudjuk analógiaként használni. 15 Uo., 704. 16 Köszönettel tartozom Kerny Teréziának e tanulmány lektorálásáért, és hogy felhívta figyelmemet a Keszkenőrendi jelvénynek a siklósi freskón való megjelenésére: KERNY 2000. (8. jegyzetben i. m.) 77-78. 17 Vencel gazdag rendjelvény és deviza alapításáról bővebben: KRÁSA, JOSEF: Rokupisy Václava IV. Praha, 1971.; KOVÁCS ÉVA: A Luxemburgi uralkodók rendjei. Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. I. Tanulmányok. Szerk.: Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Budapest, 1987. 135-147.; LÖVEI PAL: Uralkodói lovagrendek a középkorban, különös tekintettel Zsigmond Sárkányrendjére. Sigismundus rex et imperátor. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437. Szerk.Takács Imre. 2006. 251-263. 18 SCHLOSSER, JULIUS VON: Die Bilderhandschriften Königs Wenzel. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses, 14. 1893. 214-317.; KRASA 1971. (17. jegyzetben i. m.) 59. skk.; KOVÁCS 1987. (17. jegyzetben i. m.) 137.; A Vencel király rendjeleivel foglalkozó legújabb kutatások a rendjelek motívumainak kialakulását feltételezett asztrológiai jegyekkel hozzák kapcsolatba: STUDNICKOVÁ, MILADA: Hoforden der Luxemburger. Uméní, 40.1992. 320-326. 19 Ugyanúgy a királyra és feleségére vonatkozó házasságra, szerelemre utaló motívum a Vencel W és Erzsébet E betűjéből kialakított monogram-deviza, amely szintén fő motívuma a Vencel udvarához köthető miniatúráknak, több helyen összekapcsolódva a keszkenőrend csomójával. KOVÁCS 1987. (17. jegyzetben i. m.) 137. 20 SCHLOSSER 1893. (18. jegyzetben i. m.) 279. 21 Les Trés Riches Heures du Duc de Berry. Introduction and legends: Jean Longnon, Raymond Cazelles. London, 1989. 22 LesTrés Riches Heures du Duc de Berry, Chantilly, Musée Condé Fol. 65 recto. 23 A képet közli: SCHLOSSER 1893. (18. jegyzetben i. m.) 266. 24 LANC, ELGA: Die mittelalterlichen wandmalerien in der Steiermark. Wien, 2002. 544-550. 25 STUDNICKOVÁ (18. jegyzetben i. m.) 320-326. 26 Uo„ 320. 27 STEJSKAI , KAREL: Násténné malby v Morasicích a nékteré otázky ceského uméní z koncé 14. století. Uméní, 8. 1960. 142-143. 28 A képet közli: SCHLOSSER 1893. (18. jegyzetben i. m.) 281. 29 Petrarca 56. szonett:„E come vero prigioniero afflitto / Delle catene mie gran parte porto / E' 'I cor negli occhi e nella fronte / ho scritto." Vö. még: 68. és 227. szonett. 30 KOVÁCS 1987. (17. jegyzetben i. m.) 138. 31 A két példány közül az egyikkel Zsigmond akart kedveskedni Garai Miklósnak, a másikat pedig IV. Károly francia király Zsigmond iránti figyelmességből készítette a nádornak. A címereslevél leírása: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. II. Katalógus. Szerk. Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Budapest, 1987. 390-391.: M. 22. (Wehli Tünde) 32 Gótika. Dejiny Slovenskéno vytvarného umenia. Slovenská národná galéria. Ed.: Dusán Burán. Bratislava, 2003. 798-799. Korábbi irodalommal. Fényképe közölve: 31. jegyzetben i. m. 33 Gotik in Slowenien. Narodna galerija Ljubljana. Ured.: Janez Höfler. Ljubljana, 1995.251.: No 139. 34 STANGE, ALFRED: Deutsche Malerei der Gotik: Österrich und der Ostdeutsche Siedlungsraum von Danzig bis Siebenbürgen in der Zeit von 144 bis 1500. München-Berlin, 1961. (XI.) 61., 160. A Keszkenőrend itáliai előfordulására utal Francesco Gonzaga 1395ből származó kincsjegyzéke. Az ékszerleírások között Kovács Éva egy gyémánttal díszített fehér zománcos brossban ismerte fel az összecsomózott kendő ábrázolását. KOVÁCS ÉVA: A gótikus ronde-bosse zománc a budai udvarban. Művészettörténeti Értesítő, 31,1982,2.89-94. 35 BÁLINT SÁNDOR: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. Budapest, 1977. II.: 449451. 36 PROKOPP MÁRIA: Középkori freskók Gömörben. Somorja, 2002. 32-33.; TOGNER, MILAN: Stredoveká nástenná maiba v Gemeri. Bratislava, 1989. 186-188. A csetneki freskókról legújabban: PEKARIKOVÁ, DANA: Stítnicky cyklus siedmich sviatostí. Filozofická Fakulta Trnavskej Univerzity v Trnave. Katedra dejin umenia a kultúry. Vyber diplomovych prác 19972004. Trnava, 2004. 29-36. 37 WEHLI TÜNDE: Tematikai és ikonográfiái jelenségek. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. Szerk. Marosi Ernő. Budapest, 1987.1.: 215. 38 Zsigmond politikájáról, a belpolitikai harcokról: SZÉKELY GYÖRGY: Luxemburgi Zsigmond, egy közép-európai uralkodó. Művészet Zsigmond király korában 1387-1437.1.: Tanulmányok. Szerk.: Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Budapest, 1987.29-69. 39 CZEGLÉDY ILONA: Siklós a Zsigmond-korban. Művészet Zsigmond király korában 1387-1437.1.Tanulmányok. Szerk.: Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Budapest, 1987. 347-351. 40 JOHANNES DE THUROCZ: Chronica Hungarorum. I. Textus. Ediderunt: Elisabeth Galántai, Julius Kristó. Budapest, 1985. 224.;THURÓCZY JÁNOS: 4 magyarok krónikája. Fordította: Horváth János. Budapest, 1986. 247. 41 Tinódi Sebestyén összes művei 1540-1555. Szerk.: Szilády Áron. Budapest, 1881. 344. (Régi magyar költők tára, 3.) 42 WERTNER 1897 (4. jegyzetben i. m.) 927. 43 A Corpus Domini ünnepét IV. Orbán pápa 1264-es bullája írta elő. Képzőművészeti megnyilvánulása: a szenvedő Krisztus típusa, amely a magyarországi emlékanyagban a 15. századtól tűnik fel (a kassai Szent Mihály-kápolna fülkeszobra a dómról). 1316-ban az egyház kötelezővé teszi az Űrnapjának ünnepét és az Oltáriszentségről szóló 1395-ös kitétel egyre népszerűbbé teszi az Oltáriszentség kultuszát, ostyacsodák sora kötődik hozzá. Közülük legelterjedtebb a Szent Vér eucharisztikus, vérző ostya formájú tisztelete. (A sokféle tisztelet az 1267-es bolsenai misére vezethető vissza, ahol a kételkedő pap kezében az ostya vért hullatott.) Magyarország egyik központja volt az európai Szent Vér-kultusznak, eddigi ismert adataink alapján 8 esetleg 10 Szent Vér ereklye tiszteletét tudjuk megállapítani. BALANYI GYÖRGY: A Szentvér tiszteletének nyomai a magyar középkorban. Vigília, 17. 1952. 573-581.; TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA: A Szent Vér tisztelete Magyarországon. Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Fügedi Erik. Budapest, 1986. 76-116. 44 Egy 1411. december 23-án írt oklevél megerősíti egy valamivel korábban kiadott oklevél rendeletét, miszerint Rozgonyi Simon országbíró a bátai egyház határai között megfordulóknak vámmentességet engedélyez. Feltételezhető, hogy ez a kiváltság összefüggésben van az apátság életében bekövetkezett változással, azzal hogy a 15. század elején híres búcsújáróhellyé vált. Ezt a közvetett adatot tartjuk a Szent Vér kultuszra vonatkozó első híradásnak. Az oklevél közölve: Báta évszázadai. Emlékkönyv a bátai apátság alapításának 900 éves évfordulójára. Szerk. Kápolnás Mária. Báta, 1993.40. 45 SÖRÖS PONGRÁC: AZ elenyészett bencés apátságok. Budapest, 1912. 119.; F. ROMHÁNYI BEATRIX: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Katalógus. Budapest, 2000. 11.; Báta évszázadai 1993. (44. jegyzetben i. m.) 41. 46 A pápai bulla teljes szövege a bátai r. k. plébániatemplom levéltárában található, Lukcsics Pál küldte meg Rómából 1937-ben. A Bátára vonatkozó részlet közölve: Báta évszázadai 1993. (44. jegyzetben i. m.) 49.