Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BÓNA ISTVÁN: Válogatás az elmúlt évek homlokzatrestaurálásaiból

A KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA ANDRÁSSY ÚTI SGRAFFITÓS HOMLOKZATÁNAK RESTAURÁLÁSA A következő jelentősebb munka a Képzőművészeti Fő­iskola sgraffitós homlokzatának restaurálása volt 1996— 1997-ben. 8 Itt az volt az érdekes, hogy főleg a korábban restaurált részek mentek tönkre. A második emeleten már nem volt eredeti 19. századi felület, mégis ez volt a legrosz­szabb állapotban. (18. kép) A második emeleti falazat vizsgálatakor kiderült, hogy az több helyen nedves volt, aktív károsító folyamatok zaj­lottak benne. Ennek elhárítása meghaladja a restaurátor kompetenciáját, ezért felkértem Várfalvi Jánost, a BME oktatóját a probléma megoldására. Neki a vizsgálatokkal, szerkezeti átalakításokkal és a szárítással együtt egy évre volt szüksége a problémák megoldásához, ezért a má­sodik emelet restaurálását el kellett halasztanunk. Hogy a döntésünk mennyire helyes volt, azt bizonyítja, hogy a korábban, a sorozatos helyreállítások után mindig gyorsan romló második emelet ma, tíz év után kifogástalan álla­potban van. (79. kép) A homlokzat sgraffitóinak nagy része már korábban elpusztult. Az összes kiegészítések olyan rossz állapotban voltak, hogy el kellett távolítani őket. A gyors romlás oka valószínűleg az volt, hogy a korábbi restaurátorok a vako­latba dolomitport kevertek. Ez a levegő kénhidrogénje ha­tására magnézium-szulfáttá alakult, ami az egyik legkáro­sabb sófajta az épületekben. A laboratóriumi vizsgálatok, 9 minden károsodásnál magnézium-szulfátot mutattak ki. Eredeti felületek az első emeleti ablak alatt és az ablakok fölött, a párkánytól védett részeken maradtak. Ezeket két részre osztottuk: a helyszínen restaurálható és leválasztan­dó részekre. Voltak ugyanis annyira károsodott felületek, melyeknek helyszínen való megőrzése lehetetlennek tűnt. A leválasztott részek talán hamarosan ki lesznek állítva az egyetem folyosóin. A helyszínen restaurálható felületeket előbb triammó­nium-citrát segítségével megtisztítottuk. Az elvált része­ket Ledan TB 1 injektáló vakolattal rögzítettük. Ezután a sgraffitókat lakkbenzinnel kétszeresére hígított Wacker Steinfestiger OH beitatásával szilárdítottuk. A kopáso­kat mész festékkel retusáltuk. A hiányzó részeket eredeti technikával rekonstruáltuk. A fekete vakolat összetétele mész, 10 homok, vasoxid fekete és barna pigment. A sárga meszelt felületek mész és szervetlen pigment keverékéből állnak, kevés finom kvarchomok hozzáadásával. A mintá­kat perforált karton (spolvero) segítségével vittük át a falra és nedvesben kivágtuk őket a vakolatból. (20. kép) A kész falat Wacker SMK 2100 szilikon mikroemulzióval hidrofobizáltuk. Ezt a döntést az Andrássy út rendkívül szennyezett levegője indokolja. Eddig úgy tűnik, jó döntés volt. Meg kell jegyeznem, hogy az egyszerű vakolatokat egy építőipari cég javította, egy angol szabadalmú, spe­ciális, műemléki használatra ajánlott cementes anyaggal. Az ő vakolataik már a következő évben körbe repedeztek, a mi meszes vakolataink máig tökéletesek. A falak nem sgraffitós felületeit Ca parol szilikon festékkel festettük le. A homlokzat máig elég jó állapotban van. A retusaink kicsit megsötétedtek, ez a mész-festék természetes tulajdonsá­ga. Fontos munka volt az Andrássy út 122. számú ház má­sodik emeleti ablaksora alatti Lotz-freskók helyreállítása, 1998-ban." A ház nem műemlék. A freskókat 1954-ben Porubszky Ede teljesen átfestette. (21 -22. kép) Ez azért történhetett, mert az eredeti festményt a vastag fekete gipszkéreg már gyakorlatilag teljesen elta­karta. A figurális festmények freskótechnikával készültek, az ornamentikát freskóban kezdték és szekkóban fejezték be. A legrosszabb állapotban az Andrássy úti homlokzaton a Galathea diadala kép volt, melynek szinte teljes középső része elvált a falazattól. Az átfestés anyaga elkrétásodott, ezért azt mechani­kusan el tudtuk távolítani. A vastag, fekete gipszkérget diammónium-citrát segítségével sikeresen leoldottuk, így szinte épségben előkerült Lötz eredeti műve. A kisebb vakolat-elválásokat mész, kréta és ammónium-karbamát keverékével injektáltuk. Az elő-szilárdítást Syton X 30 se­gítségével végeztük. A Bajza utcai fronton a szilárdítás-fixálás hígított Wacker Steinfestiger OH-val készült. A retusálási akvarellel végez­tük, amit aztán Steinfestigerrel fixáltunk.' 2 Az Andrássy úti homlokzatnál már nagyon siettettek minket ezért ott más eljárást kellett választanunk. A Galatea-képet át kellett ragasztanunk, hogy a kon­zerválás során ne essen le. A kép alatt akkor még hiányzott a ma látható párkány, ezért alulról hozzá tudtunk férni. A festékréteg alatti, elporlott vakolatot alulról kikapartuk. Ezután a megmaradt részeket Sytonnal szilárdítottuk. A mintegy egy négyzetméteres, alul nyitott üregbe kis, hosszú nyelű spatulákkal, rétegről rétegre felépítve mész­homok vakolatot nyomkodtunk be. A művelet tökélete­sen sikerült, a freskó ma is épen áll a helyén. A fixálást itt Wacker SMK 2100 beitatásával végeztük, a retusok részben szilikon, részben akril művészfestékkel készültek. Ez a ház azért lehet fontos, mert kényszerűségből ugyan, de két különböző eljárással restauráltunk. Igy lehe­tővé válik a két módszer összevetése. A Bajza utcai front az igazán szívünk szerint való. Itt egy nyitott, hidrofil rend­szert alkalmaztunk, teljesen elkerülve a műanyagok hasz­nálatát. Az Andrássy úton a festményt hidrofobizáltuk (SMK 2100), a retusok diszperziós anyagokkal készültek. A Bajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom