Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - LÁNGI JÓZSEF: Homlokzatkutatások és helyreállítások restaurátori tapasztalatai, különös tekintettel 16-18. századi emlékekre

peznek a ferences rend 18. századi építészetében a nyugati homlokzati kápolnák, melyeknél nyitott voltuk miatt hasonló károsító tényezőket kell számításba venni, mint a homlokzatoknál. Figurális freskódíszük kiosztása, tematikája követi a belső terekben található barokk kápolnákét. Két jelentős emléke közül a közelmúltban erősen átfestve állították helyre a sümegit. Andocson pedig már évtizedek óta fehér meszelés fedi a felületüket, ahol a felázó lábazatait kutatás nélkül verték le és újították meg cementes vakolattal.

95 Végül azokról a figurális ábrázolásokról teszünk említést, ahol a vakolatarchitektúrával, esetleg kő ablakkeretekkel gazdagon tagolt felületen stukkókeretekben készültek falképek. Eger, Győr, Pozsony és több más város hasonlójellegű ábrázolásai közül itt egy soproni Szentlélek utcai házat mutatunk be példaként, ahol ikonográfiái szempontból is egy ritka és különleges ábrázolás látható. Két szélső képe erősen sérült, de a középsőn még ma is felismerhető, hogy a művész a földi és a mennyei Szentháromságot ábrázolta egy kompozícióban. Ennek metszetes előképei egészen a 16. századig vezethetők vissza.

96 (78. kép) Utolsó barokk emlékcsoportként a fülkék hátfalainak festéséről ejtenénk szót. Gyakori, hogy a 18. századi épületeink homlokzati szoborfülkéinek hátfalát is színezték, csillagokkal díszítették. Sopronban a Szentlélek utca 3. számú ház szoborfülkéjében álló Celli Madonna hátfalát még csak rekonstrukcióban festették meg a helyreállítás során.

97 Viszont a kőszegi Szent Imre-templom homlokzatának kék színű csillagos hátfalát már restaurátori módszerekkel állították helyre 2004-ben.

98 Utolsó példaként a homlokzati plasztika színesére hívjuk fel a figyelmet. A kézdivásárhelyi [Tírgu Secuiesc] volt ferences templom homlokzatainak levésett domborművein, ahol az eredeti plasztika megőrződött ott jó állapotban maradt fenn a színezés is. (79. kép) E példa is arra hívja fel a figyelmet, hogy eredeti színezés bármilyen felületen előkerülhet. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a középkori, késő reneszánsz, és barokk épületeinken, nem kevésbé a későbbi korokban épülteken is, rendkívül változatos homlokzatdíszítések hozhatók felszínre, amennyiben minden apró részletre figyelő restaurátori kutatásra van lehetőség. Úgy érzzük az utóbbi időben ennek az igénye sok esetben már kialakulóban van. Viszont nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy gyakran az emlék fennmaradása szempontjából nagyobb súllyal bíró kivitelezői igényesség hiányzik. Legtöbbször kivitelezői oldalról a krónikus időhiányra hivatkozva azt halljuk: „mit vacakolunk, piszmogunk ezekkel a menthetetlen ócskaságokkal". Egyszerűbb lenne mindent leverni és, zsákos „csodaanyagokkal" egyenletes, jó minőséget érhetnénk el. Ezzel viszont elveszítjük a történeti hitelességet, amely véleményünk szerint a legfontosabb szempont kell, hogy legyen a műemléki helyreállításoknál. A felsorolt példák esetében többnyire nem, vagy csak részlegesen sikerült érvényesíteni az eredeti agyagában történő megőrzés véleményünk szerint legfontosabb szempontját. Mindennek ellenére úgy érezzük, van remény! Különösen akkor, ha a mai pályázati rendszer irreális határidői nem késztetnék a fővállalkozó cégeket és annak csupán alvállalkozójaként résztvevő, rendkívül szúk mozgástérbe szorított restaurátorokat ésszerűtlen kompromisszumokra. JEGYZETEK 1 E szemléletmódbeli eltérésre jól rávilágít Lente István egy publikációja, melyből témánk szempontjából a legfontosabb részeket célszerű pontosan idézni. Ma is tökéletesen helytállóak megállapításai, mindannakellenére, hogy falképekről és nem homlokzatfestésekről szól. „A legfontosabb elv, ami ma minden helyreállítás alapjának tekinthetünk, hogy a műemlék, a falkép és minden művészeti tárgy, hiteles történeti dokumentum. [...] A helyreállítás szempontjából a legfontosabb következtetés, hogy a mű történetisége, történeti hűsége mindennél fontosabb, vagyis a mű dokumentum volta, de esztétikai értéke is saját eredeti anyagiságához kötődik, attól nem vonatkoztatható el. Tehát anyagai nem pótolhatók és nem helyettesíthetők, e kettő nem választható el egymástól. [...] Az építészeti értékek nem kötődnek mindig ilyen szorosan anyagaikhoz. Egy műemlék épületnek szinte minden látható, érzékelhető felülete, tetőzete, vakolata, festése megújulhat, mégis elfogadjuk hitelesnek. Az a paradox helyzet állhat elő, hogy az épület anyagaiból csak az az eredeti, ami nem látható, mégsem érezzük úgy általában, hogy értékei degradálódtak. Különösen nem, ha a helyreállítás figyelembe veszi a kicserélt anyagok esztétikai sajátosságait. Nyilvánvaló, hogy az épület funkciója szükségessé teszi a megrongálódott anyagok kicserélését. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az eredeti felület fokozza az épület hitelét, sőt esztétikai értékét is, mert a műemléki élmény létrehozásában saját értékeinél sokkal nagyobb szerepet kapnak. Másrészt, amilyen mértékben fokozódik a személyes jegyek szerepe az épület alkotóelemeinél, olyan mértékben válik megtartásuk fontosabbá, és a megóvásuk feladata nehezebbé." LENTE ISTVÁN: A falképrestaurálás művészi kérdései. Múzeumi Műtárgyvédelem, 3.1976.13-14. 2 KOMJÁTHY ATTILA: Felső Tisza-vidéki templomok. I. Budapest, 1983. 1731, 18-19. és 27-31. kép; Magyarország műemléki topográfiája. X. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. I. Szerk. Entz Géza. Budapest, 1986. 276-280, 355-359, 377-378. 3 VALTER ILONA: Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest, 2004. 4 DRAGONITSTAMÁS: Gótikus téglatemplom Egerváron. Műemlékvédelem, 15, 1971 1.7-14. 5 Tervanyag, variánsai a KÖH Tervtárában Lux Kálmán hagyatékában találhatók. Ld. D. MEZEY ALICE: Tűrje, műemlékek. [Budapest], 1992. 5. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 429.) 6 LÁNGI JÓZSEF: Előzetes beszámoló a lónyai református templom falképeinek kutatásáról, feltárásáról. Műemlékvédelem, 48, 2004,6. 359. 7 FABINI, HERMANN: Atlas dersiebenbürgisch-sächischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. I. Hermannstedt-Heidelberg, 2002.180-182. A homlokzatfestés itt annak köszönheti fennmaradását, hogy a főhajót és mellékhajókat közös gerincű tető alá hozták. Padlástérbe kerülve viszont védelmet kapott mind az időjárás a későbbi javítások és felújítások, emberek okozta megpróbáltatásai ellen. Padlásterek egyébként sok esetben a legjobb terepe az egykori homlokzatdíszítések vizsgálatának, mivel fénytől, páratartalom dinamikus változásától, emberi rongálástól megóvja az egykori homlokzatokat.Több esetben rendkívül jó állapotú maradványok segítenek rekonstruálni - akár csak elméletben - az egykori állapotot. Például: Tűrje permontrei temploma-