Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - LÁNGI JÓZSEF: Homlokzatkutatások és helyreállítások restaurátori tapasztalatai, különös tekintettel 16-18. századi emlékekre

lomának déli kapuja helyreállításakor már csak kisebb, alig értelmezhető töredékeit találták meg a kőre festett figuráknak.

37 (20. kép) Maradványai alapján itt is jól érzékelhető, hogy a timpanon festett dekorációja kifordul a faragott tagozatokra is. Itt ugyan töredékessége miatt nem értelmezhető a kiosztás rendszere, de más emlékeknél rekonstruálható a geometrikus és ornamentális elemekből álló festés. A csempeszkopácsi katolikus templom 1960as években feltárt és helyreállított falképeinek újbóli restaurálása során a timpanonban egy Madonna-ábrázolás maradványait találtuk, míg a falazott tagozatokon vörös és szürke sávozás, a kőfaragványokon pedig vörös mustrák kerültek felszínre.

38 A fülkék és kaputimpanonok festése mellett meg kell emlékeznünk arról is, hogy a középkori nyíláskereteken egyre gyakrabban kerülnek felszínre építéssel egyidős, illetve az azt követő évszázadok színezései.

39 Az 1950-1980as években elvégzett műemléki helyreállításoknál nagyon gyakori volt, hogy a kapukat és a mérműves ablakokat, sarokkvádereket a nyers kőfelületig letisztították. Az erre a területre kiterjedő vizsgálatok fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet, mert ismereteink szerint korábban sem a restaurátori, sem a művészettörténeti kutatásoknál nem fektettek kellő hangsúlyt erre a témára, így a régebbi műemléki helyreállításoknál egyszerűen kőig letisztítandó felületként kezelték őket. Sajnos ez a hiba néha még napjainkban is előfordul. A festett nyíláskeretek hihetetlen változatosságát csak néhány példával illusztrálnám. Talán az egyik legkorábbi emlék a vasaljai római katolikus templom kutatás során feltárt román kori déli kapu 13. századi színezése.

40 Itt a timpanonon faragott Agnus Dei-ábrázolás két oldalán egy-egy vörös folt jelzi az egykor volt ábrázolást, illetve a védettebb bélletívben vörös és okkerszínezésű geometrikus mustrák figyelhetők meg. Sokkal jobb állapotban maradt fenn az őraljaboldogfalvai református templom törtvonalú szalagokkal és indás ornamentikával díszített nyugati kapujának festése. Itt a 15. századra keltezhető dekorációt egy vékony alapozásra hordták fel, ellentétben a vasaljaival, melyen közvetlenül az érdes kő felületét színezték. Viszonylag jó, restaurálható állapotban maradt fenn a vizsolyi református templom korai déli kapujának felső részén, az őraljaboldogfalvihoz hasonló rendszerű, ornamentális festés, ami nem kőfaragványt, hanem falazott szerkezetű kaput díszített. (21. kép) Somogyom [5 m ig] evangélikus templomának nyugati és déli kapuját is élénk, zöld és vörös festéssel díszítették, ahol még az eredeti ajtólapok is megmaradtak. Ezek színezése valószínűleg harmonizált a szárkövekével. Ennek vizsgálata ma már viszont csak labortechnikai módszerekkel lehetséges, mivel az évszázadok során olyan mértékben megkopott, hogy csak apró nyomai maradtak a festett rétegnek. Az erőteljes rekonstrukcióval helyreállított kiétei [Kyiatice], illetve eredeti állapotában fennmarat apoldi [Apoldu de Sus] evangélikus templomban található sekrestyeajtó lapjának és kőkeretének festése alapján alkothatunk képet arról, hogy milyen élénk színezésűek lehettek egykor ezek az egyszerű épületszerkezetek. Apóidon ugyan a kőkeretet több ízben is átfestették, de a sérülésekben mindenütt előtűnik a korabeli színezés, melyről pontos képet kaphatunk a mellette található szentségtartó fülke soha át nem festett plasztikája alapján. Mátraverebély római katolikus templomának déli előcsarnokában, a nagyon gazdag baldachinos portál eredeti színezésének zöld, kék és vörös színnyomai ma is jól láthatók, akárcsak a közelmúltban restaurált szikszói előcsarnok portálján. Az előcsarnokok színezése külön vizsgálandó témát jelentenek, mivel itt a falazott és faragott kőszerkezetek külön világot teremtenek, ahol a festett vakolatok és a színezett kőfelületek alkotnak egységet. A szikszói kivételével e téren sem ismerünk minden részletre kiterjedő vizsgálatokra alapozott helyreállításokat. Saját gyakorlatunkban is tapasztaltuk például, hogy a Partium késő gótikus építészeténekjelentős alkotásán a szilágynagyfalui [Nu§fälu] református templom 1996. évi felújítása során az előcsarnok vakolatainak javítása, cseréje során semmire sem voltak tekintettel. Szerencsés véletlen, hogy a kapu feletti freskót sikerült megmenteni.

4

' Végezetül a tari, a nagygeresdi római katolikus és a lónyai református templom példáját említem, ahol a 1980-as, illetve az 1990-es években végzett helyreállításnak estek áldozatul a kapukat díszítő festések.Taron a másodlagos beépítésből előkerül 15. századi ablakmérmű alapján alkothatunk képet arról, hogy milyen gazdag is lehetett egykor a nyíláskeretek színezése.

42 Hasonló volt a címerekkel díszített déli kapu festése is, de a kőrestaurátori munkák során a nyers kőig ledrótkefézték a felületet, majd egységesen fehérre festették. Nagygeresden és Lónyán az 1993-ban végzett első kutatásunk során élénkvörös, sárga és kék (szürke) színezést találtunk a vastag átfestések alatt, melyre dokumentációnkban felhívtuk a figyelmet. Sajnos mind Nagygeresden 1995ben, mind Lónyán 1996-ban mindennek ellenére megtörtént a radikális kőtisztítás, melynek eredményeként, ma már csak apró színnyomok emlékeztetnek az egykor teljes felületen meglévő festésre.

43 Apró fragmentumok egyébként a soproni bencés templom nyugati kapuján is jelzik, hogy a 13. században ez a gazdagon tagolt kapuépítmény is teljes egészében színezett volt.

44 Figurális freskókkal díszített középkori homlokzatok esetében ritkán figyelhettünk meg egységes koncepciót, sőt több helyen tapasztaltuk, hogy nem is egy periódusban készültek a freskók. Nincsenek ugyan a moldvai kolostorokhoz hasonló, a teljes felületet kitöltő, hatalmas