Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - LÁNGI JÓZSEF: Homlokzatkutatások és helyreállítások restaurátori tapasztalatai, különös tekintettel 16-18. századi emlékekre

HOMLOKZATKUTATÁSOK ÉS HELYREÁLLÍTÁSOK TEKINTETTEL 16-18. SZÁZADI EMLÉKEKRE RESTAURÁTORI TAPASZTALATAI, KÜLÖNÖS LÁNGI JÓZSE Az Országos Műemléki Felügyelőségnél és az Állami Műemlék Restaurálási Központban eltöltött 24 évben eleinte csak külső szemlélőként figyelhettük a homlokzat helyreállításokat, mivel akkoriban ez nem a restaurátorok feladata volt. Homlokzatok restaurátori vizsgálatára, feltárására eleinte nem volt igény. Többnyire építészeti - esetleg színdinamikai tervek szerint zajlottak a felújítások. Gondoljunk csak a budapesti Rákóczi út sok vitára okot adó, az 1980-as évek elején Nemcsics Antal színdinamikai terve alapján megvalósult homlokzatszínezésére, ahol kutatás nem előzte meg a tervezést. Később a régészeti, művészettörténeti falkutatás eredményei is beépülhettek a tervezés folyamatába, de restaurátorra ezt követően is csak akkor volt szükség, ha a vakolatleverésnél, vagy a kutatásnál középkori falkép-töredék került felszínre. Barokk vagy klasszicista épületeknél a legtöbb esetben nem is őrizték meg az eredeti vakolatokat, hanem a megújítás lázában égve teljesen eltávolították a régi homlokzatképzést és cementvakolatból tejesen újat - több esetben az eredetitől kisebb-nagyobb mértékben eltérőt - készítettek. Ilyen szellemű helyreállítás például Székesfehérvár történeti belvárosában valósult meg nagyobb számban. Ezzel a gondolkodással ellentétes a restaurátor szemléletű megközelítés, melynél nem csak az eredeti állapot hű visszaidézése a követelmény, hanem a lehetőségekhez mérten arra való törekvés is, hogy megtartsa anyagában az egykor létrehozott, sokszor szerény művészi színvonalú, homlokzatdíszítéseket.

1 Erdélyi, kárpátaljai, felvidéki felméréseink és az utóbbi másfél évtized hazai kutatásai kapcsán viszont több esetben megtapasztaltuk, hogy a finom, rétegenként haladó restaurátori kutatásoknak, feltárásoknak jelentős eredményei lehetnek például egy-egy középkori eredetű épület történeti korokon átívelő és mindig megújuló homlokzatképzésének, festésének megismerésében. Jelen áttekintésünk többnyire saját kutatásainkra, illetve megfigyeléseinkre épül, ennek okán nem mentes egyfajta szubjektivitástól és nem törekedhet teljességre sem, de talán képet adhat a történeti korokon átívelő homlokzatdíszítések változatosságáról. Többnyire a ma még talán alig ismert és méltatott 16-18. századi emlékanyagra koncentrálunk, de a bevezetőben kitérünk a középkori és végül a barokk emlékekre is. Tesszük ezt azért, mivel a többnyire publikálatlan emlék rövid ismertetése rávilágíthat a kérdés összetettségére és jelentőségére. KÖZÉPKORI HOMLOKZATDÍSZÍTÉSEK Munkánk során több alkalommal találkoztunk középkori templomoknál olyan homlokzatképzéssel, amelyet építésükidején nem vakoltak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében korábbi műemléki helyreállításoknál már bemutattak precízen falazott, kifugázott téglafelületeket, illetve más színű téglákkal kialakított geometrikus díszeket. Közülük a csengerit, szamostatárfalvait és a baktalórántházait emeljük ki.

2 Különösen az utóbbi kettő érdemel kiemelt figyelmet, ahol a túlégetett, sötétre színeződött téglák szabályos rasztert adnak, amely bizonyossá teszi, hogy a homlokzat egykor vakolat nélküli volt. Kora középkori dunántúli, különösen zalai és somogyi téglatemplomok esetében számolhatunk hasonló jelenségre, de a korábbi kutatások ennek vizsgálatára alig terjedtek ki.

3 Egyetlen helyreállítása valósult csak meg az 1970-es évek elején az egervári volt ferences templom esetében.

4 A legkorábbi állapot vizsgálatát legtöbbször rendkívül megnehezíti, hogy több festett vakolatréteg is található felette. Két templom esetében alapos restaurátori kutatásra kerülhetett sor, ahol hasonló jelenséggel találkoztunk. Az egészében téglából épült türjei premontrei templomról az 1980-as évek végén végzett vizsgálataink során derült ki, hogy a 13. század első harmadában történt felépítése után nemcsak a homlokzatait, hanem belső tereit sem fedte vakolat. Lux Kálmán a nyugati toronypár 1922-ben történt helyreállítása során a barokk architektúra eltávolításával ezt az állapotot állította vissza.

5 Hasonló jelenséggel találkoztunk a lónyai református templom teljes körű műemléki feltárása során is. Itt a Fülöp András régésszel és Bartos György művészettörténésszel közösen végzett vizsgálatok során derült fény arra, hogy a tökéletes vízszintbe rakott, precízen kifugázott téglasorokat a 13. század végére keltezhető építkezésnél sem kívül, sem belül nem vakolták be. Első, nagyon vékony, ecsettel felkent, mészdús vakolatrétegét a 14. század első felében hordhatták fel a homlokzatra.

6 Belső felületeinek teljes levakolására és kifestésére viszont csak 1413-ban került sor.