Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - SZAKÁCS BÉLA ZSOLT: Homlokzatok színessége a romanikában

tette a déli kapu és környezetének színrekonstrukcióját. (40. kép) Összevág ez a színskála azzal, amit a belsőben is sikerült kimutatni, és ami megelőzi a 17. századi beboltozást.

40 Nyugat-Magyarországon még több helyen maradt meg román kori kapun festésnyom. A Vasaljához tartozó Pinkaszentkirályon 1995-ben bontották ki a befalazott déli kaput, melynek tagozatain középkori festések nyomai látszottak. A kapu 1997-es rekonstrukciója során eltávolították a felső, késő középkori vakolatfoltokat, és retusálták a 13. századi festett felületeket, anélkül, hogy teljes színrekonstrukció történt volna.

41 (41. kép) Megjegyzendő, hogy a templom többi felületén tojáshéjszínű meszelés nyomai kerültek elő. A nardai templom 1991 -es kutatása során Hajmási Erika több periódusú homlokzati festést észlelt, melyek közül az elsőt Árpád-korinak tartotta: a kapu keretelésénél fonatot utánzó kifestést figyelt meg.

42 (42. kép) Az Árpád-kori Magyarország nyugati vidékeiről még két példa idézhető. A burgenlandi Lajtakörtvélyes [Pama] bélletes nyugati kapuja vörös és kék kifestés nyomait őrzi

43 (43. kép) A szintén Ausztriába került Csém [Schandorf] falu templomának déli oldalán 1978-ban tárták fel az eredeti 13. századi kaput, rajta ornamentális festéssel és egy bizantinizáló Madonna-képpel.

44 (44. kép) A festett kapuknál valamivel gyakoribbak, de még nehezebben datálhatok az ablakdíszítések. Borostyánkő [Bernstein] plébániatemplomának déli falán 1977-1978ban félköríves ablakot tártak fel, melyen középkori vörös csíkos festést találtak.

45 (45. kép) A felsőőri [Oberwart] középkori templom déli falán 1975-1976-ban három félköríves, rézsűs ablakot bontottak ki. Ezeken vörös színű négyzethálós minta maradt meg, melyet a 15. századra datáltak.

46 (46. kép) Nagylózson a temetőkápolna déli falában szintén vakolatnyomok kerültek elő a rézsűs ablakokból, melyek azonban nem datálhatok.

4 ' Színes tárcsás dísz került elő a baranyai Bakonya templomában a szentély rézsűs ablakán

48 (47. kép) Színezés nyomai ismertek a lovászpatonai templom különböző periódusú ablakaiból is.

49 (48. kép) A példatár nyilván még szaporítható, de ennél is fontosabb volna, hogy a kronológiai kérdésekben tisztábban lássunk. Más a helyzet akkor, amikor a nyílás polikrómiája eleve az anyaghasználatból adódik. Elegendő itt az esztergomi várkápolna rózsaablakára hivatkozni (49. kép), melynek sajátos színezését Deák Klára elemezte 2000-ben: „A négykaréjos agy fehér köveit vörös márványgyűrű fogja össze. Erre épülnek fehér lábazaton a vörös küllők. A küllők oszlopfői megint fehérek, és az ezekből induló ívek újra vörös márványból készültek. Végül az egészet a gazdag és finom faragású palmettasor és az ezt befejező keret zárja magába, természetesen fehér mészkőből. Ez a színvilág az Árpád-kori épületegyüttes karaktere, ilyen volt a Szent Adalbert-székesegyház kőintarziás kapuja is, ebben a színtartományban jelennek meg a korai falképmaradványok, és leggyakrabban ilyen színnyomok találhatók a környezetben talált ásatási köveken /5."

50 Ezek után a vörös és fehér szín-pár szimbolikus tartalmának elemzése következik, melyhez hozzátartozik az Árpádok fehér-vörös sávos címere is. A III. Béla korától fogva udvari körökben népszerű vörös márványhoz emellett még széles asszociációs mező társul.

51 De akármit is jelenthetett ez a különleges anyag a kortársaknak, bizonyos, hogy nagyon vonzó lehetett, ha egészen az Alföld közepéig, Csoltmonostorig is elfuvarozták. Minden okunk megvan arra, hogy itt is polikróm nyílásszerkezeteket feltételezzünk, melyek megrendelője nyilván udvari kapcsolataival kívánt feltűnni.

52 (50. kép) Végül feltehető a kérdés, vajon figurális festést feltételezhetünk-e Árpád-kori templomaink homlokzatain. A válaszhoz ismét Tóth Melinda kutatásai vihetnek közelebb. A legesélyesebb erre a késő középkorban általánosan elterjedt Szent Kristóf-ábrázolások. A 11. században a templomok belsejében megfestett szenttel 1200 után már a homlokzatokon is találkozhatunk Dél-Tirolban.Tóth Melinda szeri v\l „Magyaroszágra ez az ábrázolás a XIII. század első felében, közepe táján keletkezett ausztriai koragótikus példák nyomán származhatott. [...] Hazai emlékanyagunkban a homlokzati falra festett Szt. Kristóf ábrázolása a XIII. század végétől válhatott igazán népszerűvé" Sajnos az emlékanyag jobbára csak említésekből ismert. Tóth Melinda kilenc esetet sorol fel, ahol a templom kora és földrajzi fekvése későromán-koragótikus eredet feltételezésére ad okot (Alsódörgicse, Aszófő, Ecsér, Kővágóörs, Mánfa, Őriszentpéter, Révfülöp, Új körívé lyes, Vár kony).

53 Az Árpád-kori Magyarországról tehát a homlokzatok színességére vonatkozóan még egy szűkre szabott, előzetesnek tekintett kutatással is viszonylag számottevő anyagot lehetett felmutatni. Ezek többsége az elmúlt pár évtizedben került elő, szinte kampányszerűen. így a burgenlandi példák nagy része az 1970-es évek óta ismert, a hazai kapuk vizsgálata már inkább az 1990-es évekre esik. Ennek a konferenciának nem titkolt szándéka, hogy az eljövendő évek a homlokzatkutatás virágzó korszakaként vonuljanak be a történelembe. JEGYZETEK 1 Árpád-kori kőfaragványok: polikrómia, restaurálás. Pécs, Művészetek Háza, 1992. október 1-2. Ld. Műemlékvédelmi Szemle, 2, 1992, 2. 126. 2 TÓTH MELINDA: Árpád-kori falfestészet. Budapest, 1974. 10-11. 3 LANGI JÓZSEF: Előzetes beszámoló a lónyai református templom falképeinek kutatásáról, feltárásáról. Műemlékvédelem, 48, 2004, 6. 357374. - az idézet: 362. 4 LÁNGI 2004. (3. jegyzetben i. m.) 362.„Az építéssel egyidőben a temp-