Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

ez díszítőfestéssel, 6 x) a szükséges eszközökről és a javadalmakról (segéd, állványzat és ingyenes étkezés valamint szállás). A szobrász aznap felvesz 262 WW 30 x összeget, majd 3 hónap múlva, június 9-én újabb 420 WW-t (az előbbi összeg ugyanarra a napra vonatkozóan megtalálható a kifizetési naplóban, 112.: „Statuario Schroth juxta contractum 262 fl 20x"). 170 SZEDER (156. jegyzetben i. m.) belső borító. 171 Uo., 196.:„Á torony pártázatja még nincs egészen megaranyozva." 172 PBFL, Perceptiones, 1833. szeptember 29., 117., melyben a fenti szerződés értelmében fizetnek ki Marschallnak VA részt: „Statuario Marschall pro incoloratione turris, reservata VA post 2 annos solvenda, hadierno dato exolut". 173 PBFL, Kováts Tamás főapát, Építkezési iratok, Acta Recentiora, 1833. 60. p. fasc. 174 PBFL, Kovács Tamás főapát, Építkezési iratok. Itt 13 pontban felsorolja - pontos méretekkel, összeggel - az elvégzendő munkákat, úgy mint: 20 darab „római" oszlopfő aranyozva hársfából, 54 karzati koszorú és rúd aranyozva lágy fémből, a két könyvtárterem közötti hevederívre virág, gyümölcs- és szalagdíszek fémből és gipszből, aranyozva, oldalanként 21 (összesen 42) aranyozott farozetta a párkányra, az archivoltokra fából faragott olviabogyók és levelei aranyozva, egy összesen 52 láb hosszú gyöngysorfríz („Patternoster") fából, aranyozva a bejárat és a két könyvtár közötti ívekre, ugyan ide összesen 44 db farozetta aranyozva, 56 levéldíszítés fából, girlandok, hevederívek és egyéb ornamentikák vegyesen fémből, fából és gipszből, aranyozva. Egy ugyanitt található levél értelmében négy hónappal a szerződés aláírása után, 1834. február 22-én Josef Marschall Esztergomban kelt levelében a fent említett tizenhárom díszítőmunkából négy aranyozásához új árat javasol, mert „nincs abban a helyzetben", hogy olcsóbban megcsinálja. Ezeket, elbeszélése szerint, Packh visszadobta neki annak ellenére, hogy Pesten és Bécsben is utána érdeklődött áruknak és senki sem vállalta nálánál olcsóbban. Annál is inkább reménykedik abban, hogy elfogadják az új árakat, mert nem szeretné, hogy más„kontár"munkával tönkretegye az addig elkészített dekorációit. Ezeken túlmenően, talán némi bosszúvágytól is vezérelve, bírálja az építész által tervezett dekorációk egy részét, mivel szerinte azok nem illenek a már meglévő belsőhöz. Kérelmét elfogadták, mivel az eredeti szerződésre az új árat pirossal átvezették. 175 Uo., „Der ich mich in Nahmen meiner Brüder unterzeichne und zugleich hafte". 176 PBFL, Perceptiones, Schroth-ra vonatkozó első bejegyzése 1828. október 28-i az utolsó 1833. november 16-ai. Ezekből megállapítható, hogy 1831-után, mikor is az esztergomi építést leállították, 1833-ig rendszeresen dolgozik Pannonhalma számára és havi 200-500 WW forint fizetséget kap, melyek mellett nem ritkák a magasabb öszszegű kifizetések sem. Munkáit ugyanakkor pontosan behatárolni nem lehet, mert vagy igen talányos megfogalmazásúak (pl. 116. p.: „Statuario Schroth praeter Contractum pro pictura", 109. p.:„Schroth finaliter exolotus 1500 fl nunc" stb.), vagy egyszerűen csak„Statuario Schroth", illetve „Statuario Schroth juxta contractum" jelzést írták a kifizetett összegek mellé. 177 PBFL, Perceptiones, 210. p., legalábbis erre következtethetünk (1834. július 27.): „Statuario Marschall e reservato incolorationis Turris pretio". 178 PBFL, KovácsTamásfőapát, Építési iratok,SpecificatioDocumentorum - 1834. augusztus 7-én kelt feljegyzésben a vele történő szerződéskötésre történik utalás („incoloratione Turris"); 13 pontban sorolja fel kikkel milyen ügyben kell„contractum"-ot kötni. 179 Kataloge der Jahres-Austellungen in der k. k. Akademie der Bildenden Künste bei St. Anna in Wien 1834. Wien, 1834. 27.: No 281., valamint 29.: No 19. 180 PROKOPP 1983. (2. jegyzetben i. m.) 43.: 8. jegyzet. Prokopp itt nem ad pontos forrást, csak annyit ír, hogy a levelet a Kamarának címezték, és a fent említett levelet Schroth Károly, magát „akademischer Bildhauernek" nevező egyénnek tulajdonítja. Sajnos ennek az iratnak nem sikerült utánanéznem, mert Bécsben a Kamara egyházi ügyeivel foglalkozó, és az ide vágó, 1835-1836 közötti fasciculusa eltűnt. Az azonban egész valószínű, hogy Kari Schroth nevű akadémiai szobrász - legalább is a Bécsi Képzőművészeti Akadémia Archívumának tanulólistája (Schülerliste) bizonysága szerint - nem létezett és a genealógiai kutatásaim során sem találkoztam ezzel a névvel. A levél tartalma ellenben annyira ráillik Andreas Schroth akkori helyzetére, hogy minden kétséget kizárólag az ő leveléről van szó. Ezt csak erősíti az anya (Leopold Marschalltól ekkor már valószínűleg megözvegyültén) valamint „nővére" (valójában féltestvére, húga) megemlítése. Ez utóbbi személy nyilván Ludovika Marschall, aki anyjuk halálakor, 1846. augusztus 6-án is hajadon volt. 181 Archiv, Rathsitzungsprotokoll, 1835. 7. 29. Schroth kérvénye 1835. március 18-án kelt Bécsben. 182 Archiv, Verwaltungsakten, 1835. No 298. 183 Archiv,Verwaltungsakten, 1835. No414. 184 A pályázatra 1836. július 1-ig kellett jelentkezni. A kiírás szerint a nyertes évi 800 CM fizetést kap, plusz 100 CM lakhatási támogatást. Az ilyenkor elvárható általános feltételeken (jó kommunikációs képesség, német nyelvtudás, különböző személyére („Moratiät"), illetve iskolázottságára vonatkozó papírok, stb.) túl 4 rajzot is küldeni kellett, melyeken figurális ábrázolással, saját invenció alapján egy szentségtartót, egy kelyhet, egy domborműves dobozfedőt, valamint egy építészeti díszítőrajzot kellett ábrázolniuk a jelentkezőknek. A nyertesnek ezek után az akadémiai bizottság előtt is számot kellett adnia tudásáról, bizonyítandó, hogy a beküldött rajzok saját kezű alkotásai. Megválasztása esetén státusza három évig ideiglenes marad, majd ha alkalmasnak tűnt, véglegesítették. 185 Archiv, Rathsitzungsprotokol, 1836.12.19. A jelentkezők: Johann Weiss - császári és királyi udvari érmevésnök (ekkor még tanuló) Andreas Schroth - szobrász Leopold Heuberger - érmeverő Franz Gaal - metszőgyakornok Bartolomeo Bongiovanni - rajzoló és építésztanár Vicenzából Kajetan Perger - az iskola korrektora Kari Rösner. Utóbb Perger visszalépett, Rösner pedig nem nyújtott be sem rajzot, sem egyéb stúdiumot. 186 Archiv, Verwaltungsakten, 1837. No 265. 187 Archiv, Verwaltungsakten, 1837. No 44/1836. a december 19-i és 22-i tanácsülésről készült jegyzőkönyv. 188 Uo.-Függelék X\X. 189 Österreichische Kunsttopographie. Uli. Die kunstdenkmäler der Stadt Graz. Die Profanbauten des I. Bezirkes Altstadt. Wien, 1997, 270. oldal. Az Archívumban is lehet néhány erre vonatkozó adatot találni. Ennek értelmében Jakob Schroth, Nobile rajzai alapján oszlopfőket faragott a grazi színház részére. 190 WEIBENHOFER 1918. (3. jegyzetben i. m.) C/lll függelék 191 Ld. 1840-es soproni pályázatát, amiben említést tesz arra, hogy itt „még jelenleg is dolgozik" {Függelék XXVI., 5. pont) 192 Pedig Schroth-nak volt egy 1817-ben kiállított oklevele erről, az 1840-es soproni pályázatnál írják, mint„visszaküldendő" iratot. 193 Archiv, Verwaltungsakten, 1837. No 265. - Az elutasított művész 1837. április 29-én kapta vissza beküldött munkáit: „Meine 2 Gesuche, mit Zeugnisse und beygelegten Zeichnungen und bley abdruck Schabstanze richtig hergelangt." 194 Wien, Stadtarchiv - Passprotokoll, 1838 I 1-1456, Sign. B4, 24., fol. 58., Nr. 231., 1838. február 27.„Andreas Schrott, akad. Bildhauer, Wien 818, geb. 20. Dez. 1791 Laimgrube, led. - Gran in Ungarn 1 Jahr" 195 A másik lehetőség szerint - melyet Prokopp ír - eredetileg nem is tartoztak a kálváriához latorfigurák, és a most látható latrok Schroth munkái. Ezt azonban, mint látni fogjuk, kizárhatjuk. 196 EICZINGER FERENC: A Szent Tamás-hegy nevezetessége. Esztergom Évlapjai, 1, 1925, 1/2. 102.: „E szobroktól teljesen elüt a hántolatlan termésfát ábrázoló keresztre felkötözött két latornak primitív tudással alkotott és a keresztekhez tapadó alakja. [...] Jézus alakjának megmintázása és a latrok alakjainak kivitele között egy egész világ van." Megjegyezendő, hogy Eiczinger úgy látja, hogy a kálváriadomborműveket két mester készítette. Hozzáfűzi továbbá:„Római domborművek stílusára emlékeztet az alakok fejtartása, zsúfoltsága, a festőiség és szenvedélyes drámai mozdulatokban való teltség. A XIV századbeli munkák kópiái vagy után-érzései e domborművek, mert a római redőzet ünnepélyes lendületét ezekben is a testmozdulat rovására látjuk érvényesülni, ami e kor sekélyes plasztikai tudása és az élet hiányos tanulmányozásából eredő fogyatékosság."- uo., 101. 197 Pressburger Zeitung, No 77., 1838. szeptember 25. 748. - Függelék XXIV.