Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

KOPPÁNY TIBOR: A Veszprém megyei Somlyó vára

a kettő találkozásának udvari sarkában levő, csak alsó részében megmaradt, kőből faragott csigalépcső vezetett. A belsővárat szabálytalan vonalvezetésű, ívesen hajló vonalban vette körül a külső falszoros lőréses fala, amely azonban kisebb keleti szakasza kivételével leomlott. A falon kívül, a vártól keletre elterülő, enyhén emelkedő fennsíkon nagyobb torony alacsonyan megmaradt falai láthatók. Különálló elhelyezése a bakonyi Csesznek várának külső tornyára emlékeztet. A KIRÁLYI VÁR ÉS ÉPÍTÉSE (1 352-1 389) A fennmaradt történeti adatok nem szólnak a vár keletkezésének körülményeiről. Első és eddig ismert említése a magyarországi várépítésben meglehetősen késői időből, a 14. század közepéről származik. I. Lajos király 1352-ben intézett levelet a várhoz tartozó valamennyi falunagyhoz és jobbágyhoz, abban tudomásukra hozva, hogy a várat kivette Csenig fia János kezéből és azt hű vitézének, Himfi Benedek mesternek adta át. Fogadják tehát tisztelettel, híven szolgáltassák kezéhez a jövedelmeket, és úgy engedelmeskedjenek neki, mint magának a királynak:

2 A levél azt is elmondja, hogy Himfi a várat és tartozékait „pro honore" kapta. Honorbirtok jellegéből következik, hogy Somlyó vára a királyé volt, mint I. Károly hatalmának megszilárdítása óta a várak legtöbbje.

13 A királyi várnagyságból leváltott Csenig fia János valószínűleg ugyancsak honorbirtokosként volt Somlyó királyi várnagya.'

4 Arra vonatkozóan, hogy mikor kaphatta meg a várat, nem maradt ismert adat. A 14. század közepén élt Csenig fia János, a Bakony északnyugati elődombjain fekvő Ugod várának birtokosaként nem volt olyan jelentős szereplője a politikai életnek, hogy azért ilyen fokú királyi megbecsülésben részesüljön. Sokkal valószínűbb, hogy a királyi várnagyságot apjának, Ugodi Csenig mesternek, I. Károly király cseh származású udvari lovagjának érdemeiért, annak 1350 körüli halálát követően kaphatta meg.

15 A király környezetében udvari lovagként 1328 körül feltűnő Csenig mester, 1342 és 1344 között Veszprém megye ispánja volt, s ebben a tisztségében - az országos gyakorlat szerint - ő igazgatta a megye királyi várait. Feltételezhetően Somlyó királyi várnagya is ő lehetett ebben az időben. Erre a következtetésre a várhoz tartozó birtokok korai története is nyújthat alapot. Az 1352-ben kelt királyi utasítás nem sorolja fel azoknak a falvaknak a nevét, amelyeknek falunagyjaihoz és jobbágyaihoz szól. Somlyó vára uradalmának falvairól csak jóval későbbi, 1389-ből és 1408-ból fennmaradt oklevelek tájékoztatnak először. Az első alkalommal, 1389-ben a hegy északi lábánál fekvő Dobat, valamint a déli oldalon, valamivel távolabbi Berzsenyi és az ahhoz közeli Tornát említik a várhoz tartozó faluként, mellettük pedig a Veszprém és Vas megye határán fekvő Karakót.Torna azonban nem tartozott a vár törzsbirtokai közé, azt 1374 előtt erőszakkal csatolta oda az akkori várnagy.'

6 Az 1408-as oklevélben az előbbiek közül csak Karakó szerepel, mellette azonban feltűnnek azok a Vas megyei falvak, amelyek ettől kezdve Somlyó várának pusztulásáig annak uradalmát alkották: Nagyság, Peresztegfő, Szentül rikpereszteg, Hosszú pereszteg,Taskánd, Szentpéterfalva vagy másként Irnosdháza, Szergény, valamint a Zala megyei Kolon és Magyarod.

17 A vár birtokai a későbbi adatok szerint a 15. század folyamán tovább szaporodtak, 1428-ban az eddig felsoroltak mellett szerepel még Jánosháza, Keresztúr és Varsány. Az 1408-ban felsorolt falvak többsége jóval korábban, Somlyó várának első említése előtt, a 14. század első felében Csenig mester kezében voltak, aki azokat 1332-ben I. Károly királytól kapta adományba. A terület, amelyen a falvak feküdtek, 1327-ben történt leverésükig a Kőszegiek hatalmában volt. A király ezt követően építette ki hatalmát a Kőszegiektől elvett Vas megyében és bízhatta azt híveire, illetve adományozhatta annak falvait hű embereinek. A közéjük tartozó Csenig a Vas megyei falvakkal egy időben kapta meg a hűtlen Kőszegiektől elkobzott, bakonyi Ugod várát is, amelyről előnevét kapta, annak tartozékaival együtt. Ugod és a hozzá tartozó uradalom adományozásáról szóló királyi oklevél 1332. március 8-án, a vasi falvakról szóló pedig április 19-én kelt, mindkettő Visegrádon. A két oklevél ugyanabban az átiratba foglalva maradt fenn. s A Somlyó későbbi birtokösszeírásaiban szintén szereplő, Vas megyei Gecseny és Szajk falvakba tizenöt évvel később, 1347-ben iktatták be királyi parancsra ugyancsak Cseniget.

19 Somlyó vára uradalmának a 15. századtól ismert falvait ezek szerint eredetileg, 1332 és 1347 között a bakonyi váráról Ugodinak nevezett cseh Csenig királyi lovag kapta. Ugod vára uradalmának részei nem lehettek, mert ahhoz a várral együtt az ugyancsak 1332-ben kapott Pápateszér, Bakonyság, Nyögér, Ács, továbbá későbbi adatok szerint Bakonyszűcs, Fenyőfő, Béb, Nyárád, Nóráp és Gyimót, Veszprém megyei falvak tartoztak.

20 A Somlyó-hegy alatti, Veszprém megyei Doba, Berzseny es Torna kivételével a mai Jánosháza körül fekvő Vas megyei falvak majdnem összefüggő királyi birtoktestet alkottak már akkor, amikor azok Csenig kezére kerültek. Ebben a kiterjedésben alkották később Somlyó uradalmát is. Arra vonatkozóan, hogy mikor, miért és milyen körülmények között kerültek át Ugodi Csenig mestertől Somlyó várának uradalmába, nem maradt adat. A magyarázat kétféle lehet: vagy elkobozta a király Csenigtől, vagy ami ennél sokkal kézenfekvőbb, Csenig csatolta azokat a király nevében Somlyóhoz