Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

va, amihez értett -, mint díszítőszobrász és festő-mázoló működött még néhány évig. Ez utóbbival kapcsolatban kell megemlítenünk a torony kifestését, mellyel egy március 16-án kelt szerződésben bízták meg.

lL1ü A munka április 10-én kezdődött,

170 augusztusban pedig mára párkányzatotaranyozták.

171 Annak ellenére, hogy az egyezségben kifejezetten Schroth-ról van szó (annyiszor, hogy az írnok a végén „oftgenonten H. Schrott" jelzőt adja), a munkát mégsem egyedül, hanem féltestvérével, Josef Marschallal végezte. Erre nemcsak a kifizetésekben találunk utalást,

172 hanem azon a teljesítést igazoló részletes számlán is, mely 1833. szeptember 26án kelt 860 WW 30 x-ről.

173 A díszítőszobrászati feladataival kapcsolatban meg kell említenünk azt az Esztergomban kelt október 20-ai szobrászati és aranyozói költségvetést, amely Packh tervei alapján, a pannonhalmi könyvtárbelső díszítőmunkálataival kapcsolatos. Bár a szerződést Josef Marschall állította össze és írta alá, a kivitelezésben nyilván az ekkor távollévő Schroth is részt vett, hiszen mint „Gebrüder Schroth und Marschall" vállalták a munkálatot 1814 CM ellenében, s ennek értelmében kötelezték magukat az anyagok beszerzésére és a különféle ornamentikák elkészítésére, illetve kifaragására.

174 (28. kép) A munkálatokba a kevésbé ismert Franz Marschall is besegíthetett, mivel a fenti szerződés utolsó mondata így hangzik:„Testvéreim nevében aláírom és a munka elvégzése felől kezeskedem") '•' Bár Schroth a kifizetési naplóban 1833 novemberéig rendszeresen szerepel,

176 sőt 1834 augusztusában-szeptemberében valószínűleg ismét Josef Marschallal,

177 a tornyon további festési munkálatokat végzett (nyilván a már említett 2 éves„garancia" keretében itt elsősorban javításokra lehet gondolni),

178 mégis úgy tűnik, hogy munka hiányában elhagyta az apátsági építkezést és visszatért Bécsbe. Itt még abban az évben kiállítja a nyilván egyházi (talán pannonhalmi vagy esztergomi) megrendelésre festett, ekkoriban ritka témának számító Krisztus megkísértése című képét, a Rudnay Sándor hercegprímást ábrázoló gipsz büszttel együtt.

179 Esztergomban az építkezés ekkor még mindig állt és a Kamara, amely az érseki javadalmat kezelte a prímás halála után, nem nézhette jó szemmel, hogy Schroth még mindig a bazilikaépítkezés miatt számára biztosított„szolgálati lakás" használója, annak ellenére, hogy a stagnálás miatt már évek óta nem csinált semmit itt. Ellenszenvet szülhetett az is, hogy nemcsak nem tesz semmit, amiért tulajdonképpen ott van, de még „maszek" munkákat is vállalt, pl. Pannonhalma számára, és immáron a Kamara kezelésében álló műhelyet használta fel ezek kivitelezésére. Nem csoda hát, hogy felszólították a távozásra és a ház átengedésére. Schroth azonban annak ellenére, hogy ekkor már Pannonhalmán sincs munkája, 28. kép. Pannonhalma, bencés apátság. A könyvtár belső dekorációinak részlete. 1833-1834 mégis kérvényezte a Kamaránál, hogy megmaradhasson addig használt„szolgálati lakásában"(lakás és műhely - valószínűleg ugyan arról az épületről van szó). Kérését azzal indokolta, hogy mivel az építkezések kezdete óta dolgozik a bazilikánál, így itt igen sok modellje és felszerelése gyűlt össze, s ezeknek nem tud helyet találni. Megjegyezte továbbá, amit a fenti megbízások elapadásai igazolnak, hogy újabban igen csekély a keresete és abból kell eltartania édesanyját és nővérét.

180 A szobrász indokai teljesen nyilvánvalóak, ekkor már kb. tizenkét éve tartózkodott Esztergomban és dolgozott ott. Nem valószínű, hogy a kamara jóváhagyta folyamodványát, mivel nem ismerünk tőle sem esztergomi, sem pannonhalmi munkát ebből az évből, viszont bécsi ténykedéséről vannak adatok. A BÉCSI ÉVEK (1835-1865) Schroth visszaköltözését a kényszer szülte, nem véletlen tehát, hogy korábban, amíg Ellmaurer élt, szívesen viszszatért volna Bécsbe jobb állások reményében, most húzódozik a költözéstől: ezek a bécsi évek sok keserűséget tartogatnak számára. Rendre elutasítják a megélhetése szempontjából is kulcsfontosságú akadémiai állások elnyerésére beadott kérelmeit, és igen messzi kell utaznia, hogy egyáltalán megbízásokat találjon. Közben azért nem szakad meg kapcsolata teljesen Esztergommal sem. 1835 elején meghalt Georg Pein az Akadémia vésnökiskolájának díszítőrajz professzora. Erre az állásra jelentkezett Kajetan Perger (aki 1818-tól ugyanitt korrektor) valamint Johann Weiss. Bármelyikük megválasztása esetén az így megüresedő korrektori állásra jelentkezett Andreas Schroth.

181 Pályázatában egy tekercsben három rajzot küldött és egy portfoliót további kilenc rajzzal.

182 A július 29-i