Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

részletes szabályait és a felügyelettel kapcsolatos tennivalóknak az egyes szervek (szaktanácsok, felügyelők stb.) közti megoszlását. 6. § ATanács ellenőrzi a közgyűjtemények elhelyezését, működését és kezelését, a közgyűjtemények fenntartóit és vezetőit útbaigazítással látja el a javadalmak felhasználása tekintetében, előmozdítja a közgyűjtemények egymásközti érintkezését, gondoskodik a többes példányok csere útján megfelelő elhelyezéséről, meghatározza az egyes közgyűjtemények feladatkörét, irányát, gyűjtési körét és területét, mégpedig szükség esetében az eddig követettől eltérően is, de közgyűjtemények anyaga más közgyűjteménybe csak a tulajdonos kifejezett hozzájárulásával helyezhető át. Az egyes közgyűjtemények szervezetét és működését, amennyiben a tulajdonos vagy a fenntartó szabályrendelet alkotására jogosított önkormányzati testület, a tulajdonostól vagy a fenntartótól alkotott s a Tanács javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a belügyminiszterrel egyetértve jóváhagyott szabályrendelet, más esetekben a Tanácstól a közgyűjtemény fenntartójának és vezetőjének meghallgatása után, illetőleg javaslata alapján alkotott s a vallás- és közoktatásügyi minisztertől jóváhagyott szabályrendelet szabályozza. 7. § A felügyelet a közgyűjtemények tulajdonosainak és fenntartóinak e törvényben nem szabályozott jogviszonyait, különösen a tulajdonjogot nem érinti, a közgyűjtemény tulajdonosa, fenntartója és vezetője azonban köteles intézkedéseiben a felügyelő szervek utasításait követni. Amennyiben a közgyűjteményt a felügyelő szervek utasítása és figyelmeztetése ellenére hibás vagy gondatlan kezelése következtében az elpusztulás vagy lényeges értékcsökkenés veszélye fenyegeti vagy a közgyűjteménnyel rendelkező azt a nyilvánosság elől jogos indok nélkül huzamosabb időn át elzárja, a Tanács előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter a közgyűjtemény igazgatására a nemzeti nagy közgyűjtemények tisztviselői közül meghatározott időre vezetőt rendel ki, s ha a tulajdonos ennek működését a gyűjtemény fenntartásának érdekét sértő módon akadályozza, a közgyűjtemény állami kezelésbe vételét rendeli el. A törvényhatóságok területén egyesület által fenntartott ily közgyűjteményeket a törvényhatóság veheti kezelésébe. Amennyiben a törvényhatóság e jogával nem él vagy a tulajdonos az átvételt akadályozná, az e bekezdésben meghatározott rendelkezések nyernek alkalmazást. Ha a közgyűjtemény tulajdonosa vagy fenntartója törvényhatóság vagy község (város), az állami kezelésbevételt a vallás- és közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve rendeli el. Ha a közgyűjtemény tulajdonosa vagy fenntartója egyházi személy (testület, hatóság), a vallás- és közoktatásügyi miniszter a felügyelő szervek utasításainak, azok nem teljesítése esetében, az illetékes egyházi főhatósággal egyetértésben szerez érvényt s az állami kezelésbevételt ennek hozzájárulásával rendeli el. Amennyiben az egyházi tulajdonban levő közgyűjtemény pusztulásának vagy elidegenítésénekveszélye közvetlenül fenyeget, a miniszter ideiglenesen az egyházi hatósággal történő megállapodásig terjedő hatállyal saját hatáskörében intézkedhetik. Az állami kezelésbevétel a tulajdonos tulajdonjogát nem érinti s amennyiben később a felügyelet zavartalan gyakorlatát illetően megfelelő biztosítékot nyújt, gyűjteménye kezelésébe visszabocsátandó. A miniszternek az állami kezelésbevételt, illetőleg annak fenntartását elrendelő határozatával szemben a tulajdonos vagy fenntartó a közigazgatási bíróságnál panasszal élhet." 1881. évi XXXIX. törvénycikk a műemlékek fenntartásáról: „3. § A vallás- és közoktatásügyi minister esetről-esetre határozza meg, hogy mely építmények tartandók fenn, mint műemlékek; valamint azt is, hogy a föld alatt gyanított műemlékek fölfedezése, vagy a részben fölfedezettek feltakarása végeit, ásatások eszközöltessenek-e." 156 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről: „18. § Ásatásnak az 1881 :XXXIX. tc. 3. §-ában meghatározott célon felül régészeti, történeti, antropológiai, földtani és őslénytani emlékek felkutatása céljából is helye van. Jelentősebb ily emlékeket rejtő területet a vallás- és közoktatásügyi miniszter ásatás szempontjából »tiltott terület«-nek nyilváníthat s ily területen az ásatás joga kizárólag a Tanács által kijelölt intézményt illeti meg. Az első bekezdésben meghatározott célból elrendelt ásatásra az 1881. évi XXXIX. tc. 11. és 12. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazást nyernek. Az így kisajátított terület vételárának megállapításánál az ott található emlékek értéke nem vehető figyelembe." „24. § Művészeti, tudományos, történeti vagy muzeális szempontból különösebb jelentőséggel bíró ingóságokat (ingó műemlékeket) a Tanács a tulajdonos értesítése mellett nyilvántart. Az e nyilvántartás elkészítéséhez szükséges adatokat a tulajdonos köteles aTanács felszólítására beszolgáltatni. Az egyházi tulajdonban levő ily ingóságokra vonatkozó adatokat az egyházak, illetőleg az illetékes egyházi hatóság által kijelölendő egyházi szervek, e törvény életbelépésétől számított hat hónapon belül, összefoglaló jegyzékben bocsátják a Tanács rendelkezésére. A nyilvántartott ingóságok jegyzékét e törvény életbelépésétől számított kilenc hónapon belül el kell készíteni és közzé kell tenni s az ingó műemlék nyilvántartásba vételéről annak tulajdonosát értesíteni kell. Ebben az értesítésben külön kell megjelölni a Magyarország területéről származó vagy a magyar nemzeti történet szempontjából jelentős emlékeket. E szakasz rendelkezései nem vonatkoznak az 1712 óta megjelent magyar vagy magyar vonatkozású nyomtatványokra és az 1526 óta megjelent másnemű nyomtatványokra. Képzőművészeti alkotások a művész halálától számított 25 év eltelte előtt, iparművészeti alkotások a mű elkészültétől számított 50 év eltelte előtt, a törvény életbelépte után külföldről behozott ingó műemlékek a behozataltól számított 25 év eltelte előtt nyilvántartásba nem vehetők. 25. § A Tanácsot a 24. § rendelkezései értelmében nyilvántartott ingóságok tekintetében elővásárlási jog illeti meg, a végrehajtás esetét is ideértve. Ehhez képest az ily dolog tulajdonosa, amennyiben a dolgot elidegeníteni kívánja, köteles a Tanácsnak vagy a nemzeti nagy közgyűjtemények valamelyikének vételre felajánlani. Az elővásárlási jog megszűnik, ha az elővásárlásra jogosult a bejelentés vételétől számított két nap alatt a felet az elővásárlási jog gyakorlásának szándékáról nem értesíti vagy ha ez értesítéstől számított hét napon belül e jogát nem gyakorolja. Az elővásárlási jognak a végrehajtás esetében történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügy miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel állapítja meg. Hatóságilag elrendelt vagy önkéntes árverés esetén az elővásárlási jog addig gyakorolható, míg az ingóság a legtöbbet ígérő által megvettnek nem jelentetett ki. (1881 IX.tc. 107. §) 26. § A 24. § rendelkezései értelmében nyilvántartott ingóságokat az ország területéről csak a Tanácsnak vagy a tőle szabályrendeletben kijelölt szervnek előzetes engedélyével szabad kivinni. A kiviteli engedély megadására kijelölt szervnek az engedélyt megtagadó határozata ellen az engedélyt kérő felszólalással élhet a Tanácsnál, mely végérvényesen dönt. Magyarország területérői származó vagy a magyar nemzeti történet szempontjából jelentős, nyilvántartott emlékekre (24. § l.bek.) nézve a kiviteli engedély megadását indokolás nélkül meg lehet tagadni; ily esetben az ingóságot valamely országos vagy más közgyűjtemény számára meg lehet váltani. Ha a megváltási ár tekintetében megállapodás nem jön létre és a tulajdonos kiviteli szándékához továbbra is ragaszkodik, kisajátításnak van helye. Kisajátítás esetében valódi és teljes kártalanítást kell fizetni. A kisajátítás és kártalanítás részletes szabályzat a kisajátításról szóló 1881 :XLI. törvénycikk rendelkezésére figyelemmel az igazságügy miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg. A 24. § értelmében nyilvántartott, de nem Magyarország területéről származó s a magyar nemzeti történet szempontjából nem jelentős emlékek tekintetében az engedélyt a Tanács annak vételre való felajánlásától teheti függővé. Ha a tulajdonos és a Tanács, illetőleg a kijelölt közgyűjtemény közt nyolc napon belül megállapodás nem létesül, úgy a kiviteli engedélyt meg kell adni. A kiviteli engedély megadása esetében az engedélyes a Közgyűjtemények Országos Alapja javára a második bekezdés esetében az érték 10-%-át meg nem haladó, a harmadik bekezdés esetében az érték 2%-át meg nem haladó díjat tartozik fizetni, melynek értékét és a befizetés módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg. E díj, a kiviteli engedélyt megadó szervvel tör-