Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

tézeteknek), a 19. § negyedik bekezdésében említett esetben pedig az ásató hazai közgyűjteménynek tulajdonává válik. A találót és a rejtő dolog tulajdonosát kártalanításként egyenlő arányban együttvéve a lelet értékének kétharmada illeti meg. A 19. § első és negyedik bekezdésében említett esetben találónak az ásató intézetet, illetőleg hazai közgyűjteményt kell tekinteni; ehhez képest ezekben az esetekben csak a rejtő dolog tulajdonosát illeti kártalanításként a lelet értékének egyharmada, amennyiben a földtulajdonossal az ásatás megkezdése előtt más megállapodás nem jött létre. A kártalanítás összegét megállapodás hiányában aTanács és a találó által, a 19. § első és negyedik bekezdésében említett esetben a Tanács és a rejtő dolog tulajdonosa által kijelölt két-két szakértőből s általuk választott elnökből álló bizottság javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. A találót és a rejtő dolog tulajdonosát kérelmükre a Tanács az ásatásból előkerült, közgyűjtemény részére igénybe nem vett anyagból a kártalanítási összeg értékének megfelelő értékű tárgyakkal elégítheti ki. Külföldi tudományos intézet vagy szaktudós által végzett ásatás eredményeként előkerülő anyag többes példányaiból egyes darabokat vagy sorozatokat a Tanács kivételesen indokolt esetben átengedhet a külföldi ásatónak. Ha az ingóságot a Tanács nem váltja meg, tulajdonát felerészben a találó, felerészben a rejtő dolog tulajdonosa szerzi meg. Ha a kutatást a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül folytatták vagy a találás bejelentését elmulasztották, a 18. § első bekezdésében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolog, ha muzeális értéke van, a Tanács által kijelölt közgyűjteményre, egyébként az államkincstárra száll. A rejtő dolog tulajdonosa azonban a jelen § harmadik és hatodik bekezdésében biztosított jogait megtartja, ha a találást utóbb, mihelyt arról értesült, nyolc nap alatt bejelenti. Amennyiben a leletet elidegenítik, mielőtt aTanács arra nézve intézkednék, az elidegenítő a dolog felkutatásával és esetleges megszerzésével felmerülő költséget köteles megtéríteni. 22. § Ha a 18. § első bekezdésében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolgot kutatásra vagy ásatásra felfogadott személy találta, találónak az előbbi § szempontjából a felfogadót kell tekinteni. Aki a dolgot idegen dologban felfogadás és az arra jogosult engedélye nélkül végzett kutatás során találta, azt az előbbi § értelmében a találót megillető jogok nem illetik, hanem e jogok arra a községre szállnak, amelynek területén a dolgot találták." 145 1934. évi VIII. tc. A Magyar Nemzeti Múzeumról: 1. § (1) Az 1808:VIII. törvénycikkel létesített Magyar Nemzeti Múzeum, továbbá a Magyar Királyi Országos Levéltár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum és az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum szakszerű igazgatása és tervszerű fejlesztése céljából az 1922: XIX. törvénycikkel Országos Magyar Gyűjteményegyetem néven alkotott és önkormányzati joggal felruházott jogi személy, mint a nemzeti nagy közgyűjtemények egyeteme, jövőben a Magyar Nemzeti Múzeum nevet viseli és önkormányzati jogait a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa (aTanács) által gyakorolja. (2) Ahol valamely jogszabály vagy szerződés az Országos Magyar Gyűjteményegyetemről, illetőleg annak Tanácsáról rendelkezik, ott - amennyiben ez a törvény máskép nem rendelkezik - a Magyar Nemzeti Múzeumot, illetőleg annakTanácsát kell érteni." 146 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről: „1. § A Magyar Nemzeti Múzeumnak az ország egész területén, Budapest székesfőváros múzeumainak a főváros egész területén, a többi közgyűjteménynek aTanács [Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa] által szabályrendeletben megállapított helyi körzeten belül joguk van a Tanács előzetes értesítése és a földtulajdonos kártalanítása mellett, önállóan vagy egymással együttműködve rendszeres ásatásokat végezni." 147 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum- könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről: „19. § A Magyar Nemzeti Múzeumnak az ország egész területén, Budapest székesfőváros múzeumainak a főváros egész területén, a többi közgyűjteménynek aTanács által szabályrendeletben megállapított helyi körzeten belül joguk van a Tanács előzetes értesítése és a földtulajdonos kártalanítása mellett, önállóan vagy egymással együttműködve rendszeres ásatásokat végezni. Minden más, az előző §-ban meghatározott célú ásatáshoz, annak megkezdése előtt aTanács hozzájárulását kell kérni. A Tanács az ásatásokhoz a munkálatok ellenőrzésére szakértő közeget küldhet ki, az ásatás eredményéről az ásató szerzői és egyéb jogának biztosítása mellett szabatos jelentést kívánhat, s ha a tudomány érdekei kívánják, a felmerült költségek megtérítése mellett az ásatást saját közegeivel folytathatja. Külföldi tudományos intézetek vagy szaktudósok csak valamely magyar közgyűjteménnyel együtt ásathatnak." 148 Ld. a 144. jegyzetet. 149 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről: „18. § (1 ) Ásatásnak az 1881 : XXXIX. t.-c. 3. §-ban meghatározott célon felül régészeti, történeti, antropológiai, földtani és őslénytani emlékek felkutatása céljából is helye van." 150 Ld. 19 § ld. 147. jegyzetet. „20. § ATanács előzetes hozzájárulásával, de szakértő közegének részvétele nélkül folytatott ásatás eredményeként előkerült vagy egyébként talált dolgot a találó köteles harminc nap alatt, tervszerű ásatás esetén kívül előkerülő és a 18. § első bekezdésében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolgot legkésőbb három nap alatt a közigazgatási hatóságnak vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak bejelenteni. A közigazgatási hatóság a leletről azonnal jelentést tesz a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatósága útján a Tanácsnak. ATanács, illetőleg a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatósága a leletet érintő munkálatokat közegeinek kiszállásáig beszüntetheti s a szóban forgó helyen további ásatást végeztethet." 21. és 22. § Id. a 144. jegyzetet. 151 1881. évi XLI. törvénycikk a kisajátításról. 152 Ld.a 149. jegyzetet. 153 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum- könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről: „44. § Aki ásatás szempontjából »tiltottterület«-en (18. § második bekezdése) ásatást végez vagy végeztet, továbbá, aki az ásatás eredményeként vagy tervszerű ásatás esetén kívül előkerülő tudományos vagy közművelődési szempontból jelentős vagy egyébként a kincs fogalma alá eső ingó dolgot a törvényes határidő alatt be nem jelenti, úgyszintén, aki a 24. §-ban meghatározott gyűjteményt vagy tárgyat a Tanácsnak vagy a nemzeti nagy közgyűjtemények valamelyikének vételre való felajánlás nélkül elidegenít (23, 25. §), vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A kir. törvényszék e vétség tekintetében mint egyesbíróság jár el és határoz. Az 1878:V. tc. 366. §-a hatályát veszti. Aki az első bekezdésben meghatározott gyűjteményt vagy tárgyat a 26. § tilalma ellenére engedély nélkül külföldre visz, a vámjog szabályozásáról szóló 1924:XIX. tc. 164. §-a értelmében esik büntetés alá." 154 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről:„418. § A ki idegen ingó dolgot szándékosan és jogtalanul megrongál vagy megsemmisít: vétséget követ el, három évig terjedhető fogházzal és ötven forinttól ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A kísérlet büntetendő. A bűnvádi eljárásnak, csak a sértett fél indítványára van helye." 155 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről: „4. § A közgyűjtemény tudományos, művészeti és közművelődési szempontból a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alatt áll, aki a főfelügyeletet aTanács útján gyakorolja. ATanács tagjainak létszáma e végből az egyetemek tanárai és a közgyűjteményügy terén működő szakférfiak közül meghívott négy taggal szaporítható. 5. § Az Országos Magyar Gyűjteményegyetemnek a közgyűjtemények felügyeletére hivatott szerveit a Tanács a nemzeti nagy közgyűjtemények vezetői és más szakértők sorából jelöli ki. A felügyelettel kapcsolatos ügyviteli tennivalókat a Magyar Nemzeti Múzeum első tisztviselője (főigazgatója), mint a közgyűjtemények országos felügyelője irányítja és a felügyelet alatt álló közgyűjteményeket az Országos Magyar Gyűjteményegyetem igazgatótanácsában (1922: XIX. tc. 2. §-a) képviseli. ATanács a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott szabályrendeletben állapítja meg a közgyűjtemények felügyeletének