Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Csejdy Júlia: A fonyód-bélatelepi századfordulós villasor

vagy egészben kiszáradna, az így nyerendő szárazföld tulajdona és használati joga az eladókat fogja illetni."

48 A nyaralótelep kiépülésére vonatkozóan további adalékokat találunk a fonyódi nyaraló- és fürdőtelep tulajdonosai által 1894. június 24-én aláírt „Alapszabályiban

49 Eszerint megállapodtak abban, hogy közös költségen létesítenek fürdőházat kabinokkal, kocsi- és gyalogfeljárókat, gondoskodnak a telep jó ivóvízzel való ellátásáról, villanyvilágításáról, és mindezeket közös költségen fenntartják és fejlesztik. Az ilyen típusú önszerveződési forma elsősorban a déli part nyaralóközösségeinek jellegzetessége volt, lévén ez olyan terület, ahol egyidejűleg és csoportosan épültek ki a gyengébb anyagiakkal bíró középrétegek által építtetett nyaralótelepek.

50 Az ország egy másik vidékén, a Tátrában, ahol szintén egyidejűleg keletkeztek új fürdőhelyek nem volt szükség ilyen összefogásra, mert a vendégek meghatározó része, az első időszakban, a társadalom elitjéből került ki.

51 A társulat - a későbbi fonyód-bélatelepi Fürdőegyesület - Alapszabálya egyetlen mondatban foglalkozik a majdan felépülő házakra vonatkozó kikötésekkel:„Minden villahely tulajdonos köteles lakóházát villaszerű stylben építeni, de a telep bejáratától legalább 5 méter távolságra kezdheti meg az építkezést." A dokumentum további pontjaiból kitűnik, hogy sokkal nagyobb figyelmet szenteltek az emésztők és az istállók elhelyezésének,

52 mint az épületek stílusának, méretének, a beépítés módjának. A korszakban még nem volt egységes építésügyi hatósági rendszer, ezt csak évtizedekkel később, a városrendezésről és építésügyről szóló 1937. évi VI. törvény szabályozta, a Balaton-part üdülőhelyeinek vonatkozásában pedig a Balatoni Intéző Bizottság felállításával is csak az 1930-as évek elejére valósult meg.

53 A megvalósult épületeket tekintve úgy tűnik az egyetlen kikötés, a „villaszerű styl" a legtöbb megrendelő számára ugyanazt jelentette, számos nyaraló a legelterjedtebb, svájci stílusban épült meg, mivel ekkorra már ez vált a természetbe olvadó épület szinonimájává. Formai tekintetben természetesen nincs szó stílus hű svájci házakról, sokkal inkább egy ideáltípus helyenként reprezentációs igényeket is kielégítő adaptációjáról: már alaprajzi elrendezésük is a megváltozott igényeket tükrözi (alagsori kiszolgáló helyiségek, esetenként több szinten elhelyezett nappali és hálószobák) és így kerülhettek stílusidegen elemek - pl. tornyok, bábos korlátok, vakolatdíszek - a paraszti előképeket idéző épületekre. Mint ahogy építőik is, a villák is egy„kasztba"tartoztak, egymás mellett, egymáshoz hasonulva érezték jól magukat. Hozzájárulhatott ehhez az is, hogy valószínűleg mindig ugyanaz a pár építőmester/építész tervezte és kivitelezte a villasor több épületét esetleg típustervek alapján. A korszakban népszerű, megvásárolható mintakönyvek, mintalap gyűjtemények, illetve a szakképzést segítő kézikönyvek tipológiai szempontból és stílus tekintetében is lehetővé tették a válogatást a megrendelő és az építő számára.

54 A Somogy 1894. június 3-ai száma tudósít a villatelep átvételéréről, amikor is a helyszínen számos szerződés köttetett Sey építőmesterrel (valószínűleg azonos a Siófokon több villát építő székesfehérvári Say Ferenccel

55

) négyszobás és nagyobb házak építésére. A Vállalkozók Lapja augusztus 14-i száma szerint a munkálatokat a hónap folyamán megkezdték. Budapesti és kaposvári mérnökök a vízvezeték tervezetét nyújtották be, amely szeptemberre meg is épült, és azon keresztül a hegy lábánál álló szivattyúházból nyomták fel a vizet. A Somogy az általunk tárgyalt időszakban rendszeresen közölt a nyári idényben ún. fürdőleveleket, amelyek gazdag anyaggal szolgálnak a fürdők társadalmi életéről, az újabb építkezésekről és tervekről. 1895. június 23-án adja hírül az újság, hogy kilenc villa elkészült felsorolva, hogy kik nyaralnak már ott azon a nyáron (Szaplonczay, Folly, Krizsanich családok), már építkeznek dr. Vaszary János és Paál József, megemlíti, hogy Lencz építész két villa építésébe kezd. Minden bizonnyal Lencz Sándor kaposvári építőmesterről és téglagyárosról van szó, aki többek között a kaposvári kaszárnyát és a Takarékpénztár épületét tervezte. Arról is tudomásunk van, hogy lefotóztatta az általa épített nagyobb házakat és felküldte a milleniumi kiállításra,

56 ahol téglaipari termékeit is kiállította.

57 Fontos adalék még, hogy az ezredéves kiállításon bemutatták a fonyódi fürdőtelep „természet utáni mintázásá"-át, villáival, erdejével, fürdőházával, tehát a megye közönsége igen büszke lehetett az épületegyüttesre.-'- 1895-től a telepet a parcellázó Zichy Béla tiszteletére már Bélatelepnek nevezik. Az építkezések ideje alatt az épületek előtti terület parkírozását - későbbi Szaplonczay sétány - a villák építésére létrejött társaság finanszírozta, a tervezéssel Schilhan Józsefet gróf Széchenyi Dénes somogyvári uradalmának kertészét bízták meg.

59 A morvaországi születésű Schilhan József hat évig Franciaországban tanult, 1871-ben került Somogyvárra, 1900-ban már mint Kaposvár főkertészét említik. Kaposvárott 40 holdas kertészete volt, több mint 10.000 db díszfenyővel, üvegházzal, délszaki növényekkel. A Földvári nyaralótelep parkírozásán kívül számos dunántúli birtokos parkját tervezte, pl. a Somogy megyei Mozsgón báró Biedermann, Lechner Ödön tervezte kastélyának parkját, és a zalai Zichy-kúriáét. Somssich Andor, mikéi kastélyparkját 1903-ban rendezte.

60 A bélatelepi sétányhoz az ültetett díszfák legnagyobb része gróf Zichy Béla lengyeltóti faiskolájából adományoztatott és a mai terebélyes juhar- és hársfákat, égbenyúló fenyőket látva senki sem hinné, hogy ott valamikor juhok letarolta kopár legelő volt. Szaplonczay fia így emlékezik az első nyarakra: