Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Papp Gábor György: A berlini magyar „aranyifjak” ismeretlen építészeti tervei

A BERLINI MAGYAR„ARANYIFJAK" ISMERETLEN ÉPÍTÉSZETI TERVEI PAPP GÁBOR GYÖRGY Az alábbiakban 19. század második felének két olyan építészgenerációjáról lesz szó, amelyek szerepe meghatározó a historizmus hazai történetében. Az első az a triász, akik a Berlinben végzett magyar építész, Szkalnitzky Antal biztatására mentek a porosz fővárosba. Hauszmann Alajos, Pártos (akkor még Punczmann) Gyula és Lechner Ödön 1866 augusztusa és 1868 szeptembere között tanultak a berlini Bauakademie-n. Hat évvel később építészhallgatók egy újabb hulláma érkezett Magyarországról Berlinbe. Nem mellékes hogy közülük többnek az előbbi társaság prominens alakja, Hauszmann Alajos ajánlotta a kinti tanulmányokat. 1873, illetve 1874 szeptemberétől a Bauakademie utódán, a Technische Hochschule-n kezdte tanulmányait Alpár (ekkor még Schöckl) Ignác, Györgyi Géza, Rozinay István és Kolbenheyer Gyula. Némelyikük, tanulmányait követően is egy-két évig, pénzkereseti és egyéb okokból, a porosz fővárosban maradt.' A tervek, amelyeket be fogok mutatni ehhez a két társasághoz, illetve egyes tagjaihoz köthetőek, és mind a mai napig ismeretlenek vagy publikálatlanok voltak. Keletkezési, illetve őrzési helyük szerint több csoportba oszthatók. Vannak köztük Berlinben a tanulmányi évek alatt készültek, vannak már diplomás építésznek a berlini építészegylet havi pályázataira beküldött munkái. Olyanról is szó lesz, amely Pesten készült, de még a 19. század második felében Berlinbe került és ismertetek olyanokat is, melyek a Technische Hochschule-n születtek és pár év múlva Pestre kerültek. A történet akkor kezdődött, amikor Szkalnitzky Antal, az első, Berlinben diplomát szerzett magyar építész, 1859ben visszajött a Bauakademie-ről. Pontosabban valahol ott, hogy nem sokkal ezután, 1861-ben megismerkedett a fiatal Hauszmann Alajossal, aki biztatására kezdett el építészettel foglalkozni. Hauszmann gyakorlati ismereteit támogatója, később tanára jóvoltából a Magyar Tudományos Akadémia építkezésén Diescher József építőmester mellett, mint kőműves inas szerezte meg, szabaduló levelét 1864-ben kapta. Ezt követően a budai József-polytechnikum hallgatója lett, ám szabadidejében Szkalnitzky mellett gyakornokoskodott, ahol saját állítása szerint másolási munkákat végzett. Hauszmannal egy időben, 1862-1864 között kezdett az Akadémia építkezésén kőműves inaskodásba - mint falazó- és rajzolóinas -, Hild építőmester főpallérja mellett Pártos Gyula is. Utóbb ő is a budai „technikán" hallgatott órákat Szkalnitzkynál és Schnedár Jánosnál. 1864 és 1866 között járt a budai Polytechnikumba Lechner Ödön is. Felsőfokú tanulmányaik után - tanáruk, Szkalnitzky biztatására - 1866-ban hárman indultak a porosz fővárosba, hogy professzoruk nyomdokába lépve magasabb képzettséget szerezzenek. Hauszmann Alajos önéletírásából ismerjük ottani életük, tanulóéveik néhány epizódját. 1866 augusztusában érkeztek Berlinbe. Itt a Kari Friedrich Schinkel által tervezett Königliche Bauakademien az alapító szellemében „a görög renaissance építési stylust" tanították.-- Többek között Richard Lucae-nál, Heinrich Strack-nál, Kari Boetticher-nél, Friedrich Adlernél tanultak építészetet. Emellett, a képzés kiegészítéseként - ez ebben az időben bevett gyakorlat volt -, a képzőművészeti főiskola festészeti és aktrajzolási óráira is bejártak.' Velük egy időben járt az Akadémiára több, később jó nevű német építész, köztük Karl von Grossheim, Hugo Licht és Paul Wallot. A német társak által tréfásan „drei wilde Magyaren"-nek nevezett három, német nevű, feltűnő öltözetű magyar diák értelemszerűen szoros kapcsolatban volt egymással, közösen béreltek egy 3 szobás lakást a Französische Strasse-n. Úgy tűnik, hogy Pártos Gyula a tanulmányok mellett Richard Lucae műtermében is segédkezhetett:

1 A fiatal, ambiciózus Hauszmann 1867 őszén August Orth irodájában dolgozott a berlini Dóm tervein, amely később Julius Carl Raschdorff tervei szerint készült el. 1868 elején tagja lett a berlini építészegyletnek (Architekten Verein), ahol tudjuk, előadást tartott és nem lehetetlen hogy az egylet rendszeres havi pályázatain is részt vett.'

1 Szintén 1868-ban lett az Architekten Verein tagja Pártos is, akinek most vált ismertté egy raktárterve, melyet az Egylet pályázatára („Monats-Konkurrenz") készített 1868 júniusában. A terv egyik lapja homlokzat- és alaprajzait, másik hosszmetszetét mutatja egy keskeny téglány alaprajzú, kétszintes épületnek. A raktárterv sarokrizalitokkal és középrizalittal osztott homlokzatát a nagyméretű földszinti árkádsor felett egy tengelynyit visszaléptetett emeleti homlokzatszakasz tagolja. Az emeleti nyíláskeretelések és -arányok kialakításán, a rizalitok oromzatain a klasszikus