Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

Ide - Münnich Aladár tervei szerint - két épületből álló luxusbérház épült 1929-1930-ban. (Fővárosi Tervtár, 29698/4-5. hrsz. csomóban a 9019/1929411. sz. engedélyezett tervek.) Turányi cikkében (Turányi 1950. 581.: 2-3. és 584.: 5. kép) tapasztalható zavart az okozta, hogy a Döring-villa portikuszát - vélhetően 1900-ban - köztes födémmel megosztották, és a földszintjét beépítették. Turányi figyelmét elkerülte, hogy a fotón az oszlopok két szintet fognak össze, és a földszinten nincsenek árkádívek, hanem vízszintes záródású ablakok; figyelmen kívül hagyta a homlokzat szélein látható sarokpilléreket is. A fotó első pillantásra valóban több közösséget mutat a Pistory-villa tervével, mint a Döring-vilIáéval. Arra azonban nincs magyarázatom, hogy a tervek hovatartozását miért cserélte fel, hiszen levéltárosként ezt könnyen ellenőrizhette volna. Ez az ingatlan - mint a 91. sz jegyzetben olvasható - soha nem volt sem Csengery, sem Pollack tulajdonában. Csengeryé a Városligeti 89. számú, Pollacké a Városligeti 49. és 196. számú telek volt. 99 Terv: BFL XV. 311. SzB 10416.; iratok: BFL IV. 1207.b. SzB 10416. Az építési engedély dátuma 1844. május 12. A tervet és az engedélykérő beadványt „für die Wittwe Theresia Zitterbart Jos. Diescher Baumeister"formulával szignálta Diescher. Mindkét helyen a Városligeti fasor 4. számú telket jelölte meg Benedikt Buchler házának helyeként. A telekkönyv szerint Buchler a Városligeti 3. számú teleknek volt tulajdonosa (BFL IV. I215.d. Pesti telekátírási jegyzőkönyvek 19. kötet, 412. lap) - igaz ugyan, hogy ez a telek a fasor kezdetétől ekkor már a 4. volt, mivel a Városliget 1-2. számú Sebastiani-féle telket 1840-ben három részre osztották (BFL IV. 1215.d. Pesti telekátírási jegyzőkönyvek 21. kötet, 417-418. lap). Innen eredhet a téves szám. 100 BFL IV. 1215.d. Pesti telekátírási jegyzőkönyvek 19. kötet, 412. lap. 101 ILLYEFALVY- PALLÓS 1944.78. 102 SCHMALL 1899. 180. 103 Terv: BFL XV. 311. SzB 10873.; iratok: BFL IV. 1207.b. Sz.B. 10873. Az építési engedély dátuma: 1845. április 10. 104 A Hild-villáról nem ismerünk tervrajzot, sem alaprajzot, sem homlokzatrajzot, fotó is csak az átépített állapotról ismert (RADOS 1958. 76.: 48. kép., illetve XXVIII. t.), de abból és Rados Jenő leírásából következtetni merünk az eredeti állapotra, amely azonos rendszerű felépítésre és főhomlokzatra utal,,,...eredeti alakjában a negyvenes évek kisebb villaépületeinek típusává vált, különösen a szabad lépcsőivel kiemelt oszlopos, oromzatos nyitott középteraszt illetően. [...] a földszint padlóvonala a földből kiemelt pince fölött a talajszinttől 10-12 lépcsőfok magasságban helyezkedik el, a négyoszlopos középrész pedig a klasszikus arányú oromzatnak megfelelő enyhe lejtésű nyeregtetőt kap. [...] A villácska képe számottevően módosult, mert 1889-ben Pucher József tervei szerint befalazták az oszlopos oldaltornácokat és kétoldalt rizalitos oldalszárnyakkal bővítették az épületet." (Uo., 75., 77.) Ha az átépítések okozta változásoktól eltekintünk, a Hild-villának a Szepessy-villával nagyobb a hasonlósága, mint a Rados Jenő által említett Dianna út 17. és Városmajor utca 39a. számúakkal, mert ez utóbbiaknál nem találjuk az előbbiekre oly jellemző kétoszlopos tornácú oldalszárnyakat. A Szepessy-villának a Hild-villához igazodását már Schoen Arnold is megjegyezte 1948ban:„A Szepessy-villa a városligeti fasorban Szepessy Ferenc pesti polgármester számára épült Hild József terve szerint 1845 folyamán, még pedig Hild Budakeszi-úti villájának mintegy másolatváltozatául." (SCHOEN 1948.39.) 105 „Az előház pedig a grádics alján két nagy 'eleven (!) árnyékkal'van ellátva, mely nem annyira vet árnyékot, mint legnagyobb elevenséggel oly pestilentialis szagot terjeszt az egész házba - lehető legnagyobb egyenlőségben, hogy mindenkinek jusson, mert aequalis distributio non contrubat -, hogy én legalább saját ízlésem szerint alig ismerek kellemetlenebbet, mint ily elrontott légbeni lakást." SZÉCHENYI ISTVÁN: Buda-pesti por és sár Sajtó alá rend., az utószót és a jegyzeteket írta: Fenyő Ervin. Budapest, 1995.66. 106 BTM Kiscelli Múzeum Fotótár, Itsz. 5577. Hátoldali felirat „VI. Városligeti fasor 30. báró Pongrácz féle villa homlokzata." Ennek a tévedésnek eredetéről: Az épületet Lechner Jenő is Pongrácz-kúriaként említi: LECHNER 1924. 224.: 438. kép. Tévedését átvette és még téves szerzővel is megtoldotta Horváth Henrik (HORVATH HENRIK: Budapest művészeti emlékei. Budapest, 1938.92. és CXLV. t.); a téves tulajdonos nevet említi Schoen Arnold is: SCHOEN 1948. 39.) Zádor Anna a tulajdonos nevet átvette, de Horváth Henriknek a tervezőre vonatkozó tévedését korrigálta (ZADOR 1960. 333. 176. jegyzet: „Horváth Henrik (Budapest művészeti emlékei im. CXXXV. kép.) az egykori Pongráczkúriát (Fasor 30) tekinti mesterünk művének. Ez a villa azonban az 1845-ben épült Szepessy-villával azonos, amelynek Hild Józseftől szignált tervei ránk maradtak. így tehát ez az épület nem hozható Pollackkal kapcsolatba."). A telek ma a Városligeti fasor 40. számot viseli. A városligeti 38. számú ingatlan tulajdonosai között 1926 előtt nem szerepelt Pongrácz nevű; (BFL IV. 1215.d. Pesti telekátírási jegyzőkönyvek 13. kötet, Vin. 35. lap; uo., 14. kötet, 233. lap; uo, 15. kötet, 653. lap; uo, 16. kötet, 131. lap; uo, 19. kötet, 524-525. lap; BFL IV. 1324.a. Pesti telekkönyvek 64. kötet, 117. lap; BFL VII. 12.d. Pesti telekkönyvi betétek, 4236. és 18641. telekkönyvi betétszámok). A környéken a közeli Délibáb utca 25. szám alatti ingatlannak volt tulajdonosa 1899-1910 között báró Pongrácz Vincéné sz. Horváthy Hortense (BFL VII. 12.d. 4204. telekkönyvi betétszám). A Pongrácz-villa, illetve kúria elnevezés tévedésből származhatott. A fotó 1898 és 1914 között készülhetett, mert a háttérben látszik a telek Nagy János utcai felén 1898-1899-ben épült 3 emeletes bérháznak a villa fölött magasodó teteje (Fővárosi Tervtár, 29699. hrsz. csomóban 29926/1898-111. számon engedélyezett építési tervek). Az eredetileg városligeti 38. számú telket (később 4199, majd 29699. hrsz) 1912-ben osztották meg (BFL VII.12.d. 4236. sz. telekkönyvi betét), és a fasori telekrészre 1914-ben adták ki az építési engedélyt (BFL IV. 1407/b. III. 1694/914. sz. csomóban 33.506/1914. sz. építési engedély). A Szepessy-villa Halácsy 1871. térképe szerint a telek közepe táján állt, így a 439 négyszögöl - 773 négyszögöl területi megosztásnál a fasori telekrészre került. Az ottani építkezéssel kapcsolatosan valószínűleg lebontották; az építési terv részét képező helyszínrajzon már nem szerepel (Fővárosi Tervtár, 29725. hrsz. csomóban 33506/1914-111. számon engedélyezett építési tervek). 107 Terv: BFL XV. 311. SzB 11042; iratok: BFL. IV. 1207.b. SzB 11042. Az építési engedély dátuma: 1845. szeptember 4. 108 Terv: BFL XV. 311. SzB 11522; iratok: BFL IV. 1207.b. SzB 11522. Az építési engedély dátuma: 1846. október 27. VASQUEZ 1837-es térképén található egy, ezzel az épülettel azonosítható jel a Fasor bal oldalán a város felőli második telken. 109 A tervdokumentáció teljes; a tervlapon van két alaprajz, metszet és oldalhomlokzati rajz is, az azonban nem derül ki, hogy az eredeti szobából nyíló két ajtó hogyan nyílhat a folyosóra, mert a metszet szerint az alagsorból a magasföldszintre vezető lépcső fordulója is magasabban van az eredeti szoba talajszintjénél. 110 ZÁDOR - RADOS 1943.89.; KOMÁRIK 1971.409. A külföldi tanulmányokra vonatkozó konkrét adatot egyik mű sem tud említeni, de a hagyomány által továbbadott feltételezést mindketten elfogadják. Abból a tényből kiindulva, hogy Pollack Ágostont a pesti „mesterkönyvbe mesterként 1834-ben bejegyezték"(KOMÁRIK 1971.409.), következtethetünk arra, hogy külföldi tanulmányait ez idő előtt végezte. 111 FERDINAND, HELMUT: Bürgerliche Villen mit Turm in Potsdam. Ausgewählte Beispiele im Vergleich. Italienische Turmvillen in Potsdam. Autoren: Eva Börsch-Supan, Helmut Ferdinand et al. Hrsg. von Richard Röhrbeit. 2. Aufl. Potsdam, 1996.19-26. Ld. még: GÁBOR 2004. 213. 112 Terv: BFL XV. 311. SzB 12772; iratok: BFL IV. 1207.b. SzB 12772. Az építési engedély dátuma: 1850. június 10. 113 Terv: BFL XV. 311. SzB 12786; iratok: BFL IV.1207.b. Sz.B. 12784. Az építési engedély dátuma: 1850. április 15. 114 Terv: BFL XV. 311. SzB 13071.; iratok: BFL IV. 1207.b. SzB 13071. Az építési engedély dátuma: 1851. március 16. 115 BFL IV. 1207.b. SzB 13071 116 HALÁCSY 1871. (beltelkek 36. szelvény). 117 Terv: BFL XV. 311. SzB 17764.; iratok: BFL IV. 1207,b. SzB 17764. Az építési engedély dátuma: 1856. május 31. 118 BFL IV. 1215,d. Pesti telekátírási jegyzőkönyvek 15. kötet, 379. lap; BFL IV. 1324.a. Pesti telekkönyvek 64. kötet, 88. lap; BFL VII. 12,d. 4271. sz. telekkönyvi betét. 119 Az ingatlan 1828-1891-ig Liedemann János Sámuel Frigyes (17901861) nevén szerepelt, noha ő már három évtizeddel korábban meghalt. 1891-ben néhai Zsigmondy Pálné sz. Jármay Vilma jogán szállt át özv. Liedemann Sámuelné sz. Zsigmondy Vilma, Zsigmondy Béla, dr. Zsigmondy Jenő, Liedemann Rezsőné sz. Zsigmondy Róza, Zsigmondy Géza és ifj. Zsigmondy Pál nevére. Ők 1893-ban adták el dr. Herczel Manónak, aki hamarosan szanatóriumot építtetett a telekre. (BFL VII. 12.d. 4271. sz. telekkönyvi betét.) A Liedemann és