Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)
Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)
STADTWÄLDCHEN ALLÉE - VÁROSLIGETI FASOR (1800-1873) GÁBOR ESZTER „A' köz jónak szeretete a' legközelebb megholt Magyar Országi Prímást arra indította, hogy a' Pesti lakosok számára egy sétáló helyet készíttessen, még pedig a' mi legkülönösebb volt, sivány homokból és motsárból álló földön. [.,.] Azután hogy ezekre a' mulatóhelyekre alkalmatos bejárás legyen, egy 10 ölnyi szélességű és egyenes líneában 500 ölnyi hoszszaságú fősétáló helyet, egynehány homok dombokat elterítvén, a' szélhordta homokon keresztül tsináltak, és 4 sorbán rész szerént nyárfákkal, rész szerént Vad gesztenyefákkal beültették, a' melly által egy Allé szekér-útnak, a' két felől lévő Allék pedig a' gyalogok kedvéért készültek. Hogy pedig a'futó homokot, a'sétálóhelyeknek mind a' két oldaláról, a' szél a' sétálóknak szemébe ne fújja, és hogy a' sivatag puszta egy kies mezüvé váljon, Egy része ennek a' pusztának, a' sétálóhelyeknek mind a' két oldala felől egész addig, a'hol maga a' közönséges Sétáló hely kezdődik, 1800ban tavaszszal, magános kerteknek, a' Pesti lakosok közt elkótyavetyéltetett. [...] Három Esztendő alatta' homokos pusztából gyönyörű kies mező lett. Witsch Rudolf 1809.1 MAGAM MENTSÉGE A most következő írással - amelyet csak fenntartással mernék tanulmánynak nevezni, mert valójában inkább a közlemény műfajába illik - idegen területre tévedtem, olyanra, ahol csak mérsékelten vagyok otthonos. Úgy érzem, rövid magyarázatot igényel, hogy ennek ellenére miért kívánom közzé tenni a következőket. Évtizedek óta foglalkozom az ún. Andrássy úti villanegyed építéstörténetével. Kutatásaim az 1871-től - az Andrássy út és környékének parcellázása - az első világháborúig tartó időszakra, a dualizmus idejére vonatkoznak. Az összefüggő villanegyed azonban nagyobb területet érint, mint az 1871-es parcellázás, magába foglalja a ma ismét Városligeti fasornak nevezett útvonalat és a mögöttes területet is. A kutatás során hamarosan kiderült, hogy a Városligeti fasori épületek gyakorta különböznek az Andrássy útiaktól, illetve a - szintén az Andrássy úttal egyidejűleg parcellázott - Lendvay és Délibáb utcaiaktól; egyrészt későbbiek, másrészt alakjuk és méretük is eltérő. Továbbá feltétlenül magyarázatra szorult, hogyan került a szabadon álló házakkal beépített, összefüggő villanegyedbe a Benczúr utca páratlan oldalának zárt házsora. Kézenfekvő, hogy a magyarázat az eltérő előtörténetben keresendő - tehát meg kell vizsgálni az előtörténetet. Megkértem tanult kollégámat, a korszak kiváló szakértőjét, hogy nem volna-e kedve a munkában közreműködni és a fasor 1800 és 1873 közötti történetét megkutatni. Ö, bár a témát érdekesnek találta, egyéb irányú elfoglaltsága miatt nemet mondott. így mit volt mit tennem, magam láttam neki a kutatásnak. Ismeretlen terepre érkezve sok várt és váratlan nehézségbe ütköztem - például a gótbetűs német kézírásos dokumentumok kibetűzése során, - de idősebb és ifjabb kollégáimtól annyi segítséget kaptam, hogy ha nehezen is, de haladni tudtam. 2 RÖVIDEN AZ ALKALMAZOTT MÓDSZERRŐL A kutatás célja természetesen az volt, hogy megtudjam, milyen épületek álltak a Városligeti fasorban az 1873-at, a városegyesítést megelőző időkben. Az közismert, hogy a Szépítő Bizottmány (Verschönerung Commission), illetve 1860 után az Építési Bizottmány (Baucommission) terv- és iratanyaga, ha némileg hiányosan is, de fennmaradt, és jól kutatható. A probléma mindössze annyi, hogy a terveket és iratokat - természetesen - az építtetők szerint lehet megtalálni, hiszen az engedélykérő beadványokat és terveket ők nyújtották be, azokat az ő nevük szerint regisztrálták. Ahhoz tehát, hogy a terveket keresni lehessen, tudni kell, hogy ki építkezett, vagy építkezhetett. Már akkor is az volt az általánosan elfogadott gyakorlat, hogy egy telekre a tulajdonosa építkezhet, kérhet építési engedélyt. (A későbbiek során látni fogjuk, hogy volt ez alól kivétel is.) Tehát a tényleges kutatás elkezdésének feltétele, hogy tudjuk, mikor kinek a tulajdonában álltak a Városligeti fasori telkek. Az első lépés tehát a tulajdonosok felderítése és összegyűjtése volt. Korábbi munkám során már összegyűjtöttem a városegyesítés után felfektetett telekkönyvi betétekből' a vonatkozó információkat, így tudtam, hogy a Városligeti fasori telkek korábbi telekkönyvi számai a városligeti 1 -59. számot viselik; ennek ismeretében viszonylag könnyen megtaláltam a közvetlen előzményeket a rövid életű - az 1860-as évektől a 70-es évek közepéig vezetett - pesti telekkönyvekben. 4 (E két helyen összefogva, együtt találhatók az egy bizonyos ingatlanra vonatkozó bejegyzések.) Az 1860 előtti évekre vonatkozó információk megtalálása már nehézkesebb, mert a telekátírási jegyzőkönyveket folyamatosan vezették, nem topografikus rendben. Minden tulajdonosváltásra vonatkozó bejegyzés tartalmazza a megelőző tulajdonosváltás idejét - ennek segítségével