Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

ville Vroy) és Taszárral (terra ville Tazar): Hazai okmánytár (9. jegyzetben i. m.) VI.: 10. Ugyanebben az évben a vasi várföldekből kiszakítva Uraiújfalut (Újfalu, alias Uray) is, amelynek megtartásáért még 1234ben is pereskedniük kellett. 1221: FEJÉR (19. jegyzetben i. m.) Hl/1.: 330.; KARÁCSONYI 1901. (19. jegyzetben i. m.) II.: 255.; SZENTPÉTERY 1923. (12. jegyzetben i. m.) No 370.; 1234: FEJÉR (19. jegyzetben i. m.) VI l/l.: 248. 23 FEJÉR (19. jegyzetben i. m.) VII/2.: 218.; Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) I.: No 547. A felosztás szerint a birtokközpont északi, Kőris-patakig terjedő, része Terestyénnek és rokonságának jutott, ahol később Terestyénfalva kialakult. 24 Az 1270-es oklevél szerint települések többsége hasonlóképp a birtokos nevét viselte (Terestyénfalva, Csépánfalva, Sándorfalva), a falvak egyikében (Szentivánfalva) pedig templomot is említenek ekkor. (II.) Ják egyik fia, azaz István testvére, Mike ugyanekkor Mikefalvát kapta meg, vö. Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben í. m.) III.: No I 547a). Itt jegyezzük meg, hogy a Ják nembeliek egy része, köztük Mike, már három évvel korábban átengedte a Kőris-patak és a Repce közti terület hetedét Ebed fiainak. A poroszló ebben az ügyben nem volt más, mint Ládonyi Balázs, vö. SZENTPÉTERY 1923. (12. jegyzetben i. m.) No 1526.; Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) I.: No 497. 25 1329-ben Szopor falu birtokosának megerősítésekor számos határos falu, így Ládony (Ladán) népei és nemesei közül (a populis [...] et aliis quamplurimis nobilibus) is többen megjelentek, de a birtokos(ok)ról közelebbi adat nincs, vö. Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) IV: No 107. 26 Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) IV: Nos 353., 555. 27 ENGEL PÁL: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Budapest, 1996. I.: 23, 363, II.: 54. Karácsonyi korábban azt feltételezte, hogy János bán még a Pécz nembeli Ludbregiek továbbélő tagja lenne, vö. KARÁCSONYI 1901. (19. jegyzetben i. m.) II.: 432. Ennek kritikáját ld. WERTNER MÖR: Újabb nemzetségi kutatások. 8. Turul, 24, 1906, 3. 15., vö. még Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) IV: No 367. is, mely egy újabb téves azonosítás. 28 Első adat: 1439, vö. CSÁNKI 1897. (8. jegyzetben i. m.) 617.; Ősi Sopron megyei nemzetségek. Szerk. Horváth László, [az l-lll. részt írta: Soós Imre] Sopron, 1943. 227.; WERTNER 1906.15. 29 Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) IV: No 353. 30 Sopron vármegye története (9. jegyzetben i. m.) I.: No 234. 31 A fennmaradt okleveles említések alapján mi is csak maximum kéthárom generációra kiterjedő családfa-„töredékeket" tudtunk öszszeállítani, a korábbi irodalomhoz hasonlóan, vö. HERÉNYI 1965. (11. jegyzetben í. m.) 550-561. 32 A családról általában: NAGY IVÁN: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XII. Pest, 1857-1865. VIL: 10-11.; Soós IMRE: Adatok a sopronmegyei középbirtokok 16. századi történetéhez. Soproni Szemle, 1. 1937. 259-279.; Ősi sopron megyei nemzetségek (28. jegyzetben i. m.) 208.; ez utóbbiak kritikáját adja, és az eddigi legteljesebb összefoglalást nyújtja: KOPPÁNY TIBOR: Egy XVI. századi Sopron vármegyei kastély és építtetője. Soproni Szemle, 34, 1980, 1. 46-58, 48. 15. jegyzet; Sopron vármegye története (9. jegyzetben i. m.) I.: No 298, 348, 423. Érdekes volna megtudni, honnan származik Soós Imre azon, hivatkozás nélküli adata, miszerint a Ládonyiak a Chak - ez a Ják név egyik írásmódja is lehet - nemzetségből eredtek, vö. Soós 1937. i. m. 264., Ősi Sopron megyei nemzetségek (28. jegyzetben i. m.) 208.; RÁCZ GYÖRGY: A Ják nemzetség és monostoralapításai. I-II. Vasi Szemle, 54,2000, 1. 7-26, 2.159-181. 33 Hazai okmánytár (9. jegyzetben i. m.) I.: No 181. A birtokosztály határvonala a Gyuthus kutha helytől indult észak felé két telek (sessio) között, majd áthaladván a szántóföldek dűlőin (in diverticulis terrarum Arabilium) következő állomása Aruk Zeg (Árokszög), egy Zyl (Szil) nevű fa volt. Innen négy holdnyi föld szélességében (ad latitudinem quatuor Jugerum terrarum) kanyarodott nyugat felé, majd északra Harazthalya (Harasztalja) felé, innen tovább egy szederbokor érintésével észak felé Irtuan (Irtvány) földig, ahonnan tovább északnak haladva egy szedresen eljutottak a birtok határáig. E határvonaltól nyugatra két fele rész Márton fiainak, a határtól keletre a harmadik rész Lukács fiainak és Bálintnak járt. Hasonlóképpen osztották meg a két út között fekvő Eghazerefeld birtokrészt is. A Zekervth (Szekérút) nyugati oldalán lévő két fél birtokrész Márton fiai, a kelet felé eső harmadik rész Lukács fiai és Bálint részére lett megosztva. Az itt olvasható helynevek közül ma a Harasztalja azonosítható a mai „Haraszt" vagy „Haraszti erdő" helyével, és talán Irtuan is megfelel a mai „lrtovány"-nak.Vö. Vas megye földrajzi nevei. Szerk. Balogh Lajos, Végh József. Szombathely, 1982. 57/19, 59/23.; Pesty Frigyes helynévtára. OSZK Kézirattár, FM/1. 3814/a. Sopron vm. 1863. 230-231. 34 Sopron vármegye története (9. jegyzetben i. m.) I.: No 427. ; Zsigmond kori oklevéltár. Összeáll. Mályusz Elemér. 11/2. Budapest, 1958. No 7630.; Lényeges, hogy a forrás, csak, mint a templom régtől fogva való birtokosaiként, de nem építtetőiként jellemzi őket. A vallomásra azért volt szükség, mert az Egyházasládonyiak oklevelei zavargások során elégtek. 35 Sopron vármegye története (9. jegyzetben i. m.) II.: No 145, 277. 36 CSÁNKI 1897. (8. jegyzetben i. m.) 657. 37 MOL Dl. 44220. Idézi: A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Szerk Rácz György. CD-ROM Budapest, 2000. 38 A Ládonyiak 15. századi szerepléséről: KÓTA PÉTER: Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről. Szombathely, 1997. (név- és tárgymutató.); KOPPÁNY 1980. (32. jegyzetben i. m.) 46-58.; a viselt tisztségekre vonatkozóan: Sopron vármegye története (9. jegyzetben i. m.) I. No 380, 390., II.: No 257., 299., 320, 333, 358, 389., 394.; ENGEL 1996. (27. jegyzetben i. m.) I.: 182, 229. Egy ellenőrizetlen adat szerint 1458-ban újra említik a ládonyi templom plébánosát, vö. CSATKAI ENDRE: Sopron vármegye műemlékei. III. Sopron, 1937.182. 39 KOPPÁNY TIBOR: A mihályi kastély kutatása és helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem, 9. Budapest, 1984.263-265. 40 PAYR SÁNDOR: A nemeskéri artikuláris evangélikus egyházközség története. Sopron, 1932. 26. 41 Wathayék a Ládony környékén pusztító pestisjárvány miatt hamarosan Vágra költöztek, ennek ellenére Ládonyi Anna még ugyanabban az évben pestisben meghalt (Wathay önéletrajzának vonatkozó adatai: Régi magyar költők tára. XVII. századi sorozat. I. Szerk. Klaniczay Tibor, Stoll Béla. Budapest, 1959. 541-546.; PAYR SÁNDOR: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. I. Sopron, 1924. 130, 179.; PAYR 1932. (40. jegyzetben i. m.) 26. 42 PAYR SÁNDOR: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyűjtemény a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület történetéhez. Sopron, 1910. 128-129.; PAYR 1932. (40. jegyzetben i. m.) 26, de vö. 36. is. Nem Baranyai Máté volt Nemesládonyban az első prédikátor, hanem bizonyos Dávid, ld. a 43. jegyzetet. 43 A lelkészlakról a következőket írják: „Itt a parochialis ház a régi plébánia ház helyhez közönséges földbül szakasztott földön van, de az előbbeni a mostani iskola ház mellett volt építtetve, melybe első prédikátort Dávidot szenteltette fára. Vallják ezt is, hogy Mesterházi Nagy Balázs öreg embertül hallották, hogy ezen megmondott parochialis helyen plebánusoknak felházuk volt."Ld. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VI. Szerk. Stromp László. Budapest, 1907. 75-79. 44 1646-1654 között Lasnár Gergely a prédikátor, aki ellen panaszt emeltek, hogy nem hajlandó lovat tartani, nehogy ugyanazon délelőtt Pórládonyban és Mesterházán is tudjon prédikálni. Az ügy kivizsgálására magánaka püspöknek kellett kiszállnia Nemesládonyba. A nemesládonyi gyülekezetre további adatok vannak 1661-ből, 1662-ből, 1680-ból. Ld. PAYR 1910. (42. jegyzetben i. m.) 94, 145-146.; PAYR 1932. (40. jegyzetben i. m.) 36, 57. 45 PAYR 1910. (42. jegyzetben i. m.) 81. 46 Visitatio Canonica 1873-1775. MOL Mikrofilmtár, 21968. doboz 551 575. 15. 47 „Antiquitatem hujus Ecclesiae videlicet innuere Annus 1634 in choro expressus, item annus 1644 repertus in altari." Visitatio Canonica 1766. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 77. köt. 35. 48 PAYR 1932. (40. jegyzetben i. m.) 50, 55. 49 A tanúvallomások szerint 1690-ben a lakosok nem voltak hajlandók átadni a katolikusoknak a templom kulcsát, ezért„ő kegyelmek Lajtorjákat támogattatván a kűfalhoz a Templom ablakábul a keresztvasat kivágták és azon bujtattak be egy embert", aki belülről kinyitotta az ajtót. Ezután ismét lelakatolták a templomot. Vö. FARKAS MIHÁLY: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron, 1885. 20-22.) 50 Az 1695-ös és 1710-es egyházlátogatási jegyzőkönyvek a templom épületére vonatkozó adatokat nem közölnek, 1696-ban is csupán annyit, hogy a templomnak tornya és két harangja van. OSZK Kéz-