Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

0 icm 15. kép. Spisics Ádám (ti 757) pecsétnyomója a kriptából, 2004 16. kép. Vida József sírja a templom középtengelyében kibontás után, 2003 újkori temetkezés nyomára bukkantunk. A román kori torony cementes padlózatának feltörése után az 5. árokban előkerült egy kripta (14. kép), melynek téglából épített dongaboltozatának vállai az északi és déli alapfalakra támaszkodtak. A kripta keskenyebb, a hajótérbe 120 cm hosszan beálló „lejáratát" mindössze egy tégla szélességű fal alkotta, ezen lehetett a forrásokban említett sírkőlap. Később a kripta boltozatát megszüntették. Ennek során törmelék került az eltemetett holttestre. A csontváz ma is épségben a helyén van, koponyája keleti irányba tájolt. A törmelékből kifordult az elhunyt bronzból készült pecsétnyomója (az egykori, fa nyélborítás mára már elkorhadt), melynek felületén egy fent ötágú koronával díszített, csücskös talpú pajzsban S. Á. monogram negatívja olvasható. (15. kép) A forrásokban említett sírkőlap egy felirat nélküli darabja lehet az a díszítés nélküli töredék, melyet az árok nyugati végében találtunk meg.

28 A másik jelentős temetkezés a templomhajó középtengelyében, a mai szentélylépcső előtt jelentkezett. A koporsós temetkezés egy kb. 180 cm magas férfi sírja volt, akinek koponyája szintén a szentély felé nézett. (16. kép) A sír bontásakor jól látszott annak beásása, mely átvágta a már említett, újkori felújításhoz tartozó barna agyagos sárréteget és az azon lévő sárga agyagréteget (ez utóbbi anyagát és szintjét tekintve megegyezik a karzatpillér legkorábbi, kihajló meszeléséhez tartozó agyagréteggel). A beásás fölött ugyanakkor átfedett a mai kelheimi burkolat és téglapadló homokos ágyazórétege. Mivel a téglapadló - köztük N és J Izidor bélyeges téglák - az 1. árokban tett megfigyeléseink szerint a mai oltártömbbel egy időben létesült, a sír az ezt megelőző időszakban került földbe. A beszakadt koporsótető maradványainak eltávolítása után kibontott sír nyújtott helyzetben, medencén összekulcsolt kezekkel került elő. Öltözékének egyes darabjai is megmaradtak. Nyakánál keményített ingnyak, jobb felkarja mellett a bordáin zsinóron függő, fakereszt feküdt, melynek végeit rézből készült borítás védte. A rossz megtartású fakeresztre szögekkel Krisztus rézből öntött teste volt erősítve. A corpus stílusából ítélve a 19. században készülhetett. (17. kép) A kereszt mellett fa rózsafüzér maradványai feküdtek. A halott lábán szinte teljes épségben megmaradt a lekerekített orrú, réz csatos bőrcipő. Az előkerült mellékletekből arra következtettünk, hogy egy papi személy csontvázára bukkantunk.

129 A régészeti feltárás során mély beásások mutatták, hogy számos további temetkezés várható a templomban. A 7/a árokban három, magasról induló sírbeásás nyomai mutatkoztak, két esetben a csontok jelentkezési szintje is azonosítható volt -110 cm-en. Különösen érdekes volt a 7. árokban feltárt, 206 x 126 cm-es, szabályos téglalap alakú, törmelékes betöltésű beásás, melynek altalajba mélyedő, minden oldalán függőleges oldalfalait 190 cm mélységig követtük, de alját még ekkor sem találtuk meg. E beásás biztosan nem volt kapcsolatban a román kori északi diadalívpillérrel, így alighanem egy soha el nem készült újkori kripta beásásához készült. A források alapján a sekrestyé-