Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

kioktató hangú válaszában közölte, hogy nem tud a törvénynek érvényt szerezni, mert a felterjesztésben a műemlék jellege nem kerül megállapításra. Erre válaszolt Forster, 1903. június 26-án kelt határozott hangú feliratában: (Mi több az iraton az alábbi előadói megjegyzés áll:„ő méltósága személyesen vitte a minisztériumba".) „A minisztériumnak. A siroki, szarvaskői és kisnánai várromok további pusztulásának megakadályozására szánt 373/1902. szám alatt tett feljegyzésünkre múlt hó 24-én kelt leiratra hivatkozólag, mely szerint a Magas Minisztérium »a műemlékké nyilvánítás ügyében minden későbbi félreértést és lazaságot kizáró szigorú és világos meghatározásokat óhajt, e nélkül lehetetlen lévén az idézett törvény rendelkezéseinek végrehajtása« a következőket van szerencsénk kijelenteni. Bizottságunk határozott javaslatot tett, hogy a nevezett várromok megóvását végett a tulajdonosok alkalmas intézkedések tételére felszólíttassanak. Expressis verbis aziránt, hogy e romok fenntartandó műemlékeknek nyilváníttassanak mulasztást nem tettünk azért, mert ha »a fenntartas« kötelezőleg kimondatik és a tulajdonosok e kötelezettséget teljesíteni nem akarják, akkor a Magas Minisztérium a törvény értelmében vagy kénytelen kimondani azt, hogy a tulajdonosok tehetnek a romokkal amit nekik tetszik vagy pedig a Magas Minisztérium kénytelen a romokat kisajátítani s azok fenntartásáról gondoskodni. Ez azonban lehetetlen, mert ha abban a megszégyenítő helyzetben vagyunk, hogy az országnak műemléki és történelmi szempontból legelső várát, melyhez a Hunyadiak neve fűződik: Vajdahunyadra évtizedek óta nem tudunk áldozni annyit, hogy legalább egy része végre valahára méltó állapotba helyeztessék, sőt már az évi csekély javadalomból összegyűlt összegeket is az alsóvárban levő igazságügyi hivatalok helyiségeinek helyreállítására kell fordítani, akkor valóban még álomnak is merészség lenne arra gondolni, hogy az ország költségvetésében oly javadalom fog a műemlékek helyreállítására előirányoztatni, mellyel lehetséges lesz mindazokat a műemlékeket gondozni, amelyek fenntartását a tulajdonosok azonnal az államnak fogják átadni, mihelyt a fenntartás céljából szükséges munkálatok költségeinek viselésére szoríttatni fognak. A fenntartási kötelezettség végrehajtása a legnehezebb kérdés, melyre vonatkozólag a kényszert kimondani a törvényhozások vagy vonakodnakvagy pedig gyakorlati alkalmazását a gyakorlatban megszorítják, Mint mondotta már évekkel ezelőtt Helfert az osztrák központi bizottmány elnöke, hogy kételyei vannak vajon Magyarországon a papíroson oly élesen kimondott kényszer csakugyan érvényre jut-e, pedig őelőtte ismeretlen volt az, hogy közvetlen a Magas Minisztérium birtokában és kezelése alatt levő műemlékek lebontására is engedély adatik vagy a lebontás egyenesen elrendeltetik és a törvény még a harinai templom egy részének barbár lerombolása miatt sem vétetett alkalmazásba. Nemrég hozatott meg az olasz törvény a műemlékek védelméről éspedig a végrehajtásra vonatkozó szigorú szentesítés mellett, és máris látható, hogy a kényszert csak kellő körültekintés és óvatosság mellett lehet gyakorolni, mert az ország nem adhat e célra oly javadalmat, melyre okvetlen szükség lenne, ha a kényszer nem a legnagyobb kímélet és körültekintéssel alkalmaztatnék. Legtöbbet e téren is tulajdonképpen maga a társadalom tehet. Fel kell az emberekben a régi múlt emlékei iránt az érdeket és kegyeletet kelteni, mert a háborúknál és az idők viharainál sokkal nagyobb pusztítást okoztak és okoznak ma is az értelmetlenség és kegyetlenség. Szükséges a műemlékek iránt értelemmel, érzékkel, szeretettel bíró építészek kiképzéséről gondoskodni, kiknek elméleti és gyakorlati tanulmányok hiányában oly nagy szükségét érezzük. A társadalmi tevékenységet, melynek a műemlékek védelme körül, oly üdvös hatása tapasztalható, egészítse ki az állam a maga közvetlen intézkedéseivel és azzal a hathatós segéllyel, mellyel e cél elérését biztosíthatja. Mindezek előrebocsátása mellett nézetünk az, hogy az idők, a háborúk viharai, a szándékos pusztítás, a kőbányák gyanánt kihasználás után még fennmaradt várromjaink, még ha egyéb méltánylásra számot tartó körülményeket tekinteten kívül is hagyunk, mert történelmi emlékek fenntartandók ugyan és pusztítástól lehetőleg megóvandók és a hazafiúi kegyelet által is indokolt fenntartásra a birtokosok buzdítandók, azonban a fenntartás céljából szükséges munkákra vonatkozó kényszer alkalmazása az emlék művészeti és történelmi jelentőségéhez képest, úgy, mint ezt a törvény is kijelenti, csak esetről-esetre akkor mondandó ki, mikor a Magas Minisztérium abban a helyzetben van, hogy a kijelentésnek következményeivel számolva azoknak tud és akar is érvényt szerezni" KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok, 178/ 193. Teljes terjedelmében közölve: FORSTER 1906. (3. jegyzetben i. m.) 216-218. Josef Alexander Freiherr von Helfert, (1820-1910) jogász, politikus, 1863-1910 között a Central-Comission elnöke. 121 Ezekről részletesebben: FORSTER 1905. (3. jegyzetben i. m.) ÁKOS: 34, HARINA: 25-26.; FORSTER GYULA: A Műemlékek Országos Bizottságának működése az 1903-1911. években. Magyarország Műemlékei, 3. Budapest, 1913. Máriacsalád: 230, Szakolca: 287, Szkalka: 249, Vörösklastrom: 249, 256, 264, 292.; Vajdahunyadról: LUPESCU, RADU: Vajdahunyad, a vár kutatástörténete (19-20. század). Korunk, 15, 2004, 7.43-57. és SISA JÓZSEF: Vajdahunyad várának 19. századi restaurálásáról. Ars Hungarica, 28,2000,1.97-108. - avval a kiegészítéssel, hogy a restaurálás-történet tisztázása csak a MOB anyagában fellelhető „teljes" anyag, illetve a ma Vajdahunyadon található terv- és iratanyag feldolgozásával lehetséges megnyugtatóan. 122 Forster külön tanulmányt szentelt a francia törvénynek: FORSTER GYULA: Az új francia törvény a történeti emlékek védelméről. Archaeologiai Értesítő, Úf. 34. 1914. 247-262. 123 Lechner beadványában szigorúbban fogalmazott az ezredéves emlékművekről:„melyek valóságos szégyenfoltjai a magyar építőművészetnek és az akkori kultuszkormányok korlátoltságának és szűkmarkúságának". 1919. március 20. KÖHTudományos Irattár, MOB-iratok, 64/1919. 124 Éber László, Lechner beadványára az alábbi sorokat vezette rá: „Sajnos, a beadvány - mind a lajstrom, mind az egyéb javaslatok - tele vannak tévedésekkel, ferdítésekkel, meggondolatlanságokkal, amelyek forrása nem az ügy szeretetében, hanem más motívumban keresendő." Uo. 125 GERECZE PÉTER: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Budapest, 1905. 126 1945.július 1. 127 Nagyhegyi Zoltán miniszteri titkár, a jogi ügyosztály. 128 Haász Aladár, miniszteri tanácsos, a III. ügyosztály vezetője. 129 Say Géza (1892-?) festőművész, miniszteri osztálytanácsos. 130 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum- könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről. 131 1935. évi IV. törvénycikk az erdőkről és természetvédelemről. A kérdés rendezését Kaán Károly készítette elő: KAAN KAROLY: Természetvédelem és természeti emlékek. Budapest, 1931. 132 1937. évi VI. törvénycikk a városrendezésről és az építésügyről. 133 Schneller Vilmos (1886-1959) miniszteri tanácsosjói ismerte a MOB tevékenységét, mert az 1930-as években a Magyar Nemzeti Múzeum állományából a MOB titkári teendőinek ellátására volt kirendelve. KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok, 440/1932. Schnellert váltotta fel Szentiványi Gyula - Ld. 37. jegyzetet. 134 1881. évi XXXIX. törvénycikk a műemlékek fenntartásáról. 135 Az irat első lapjának tetején utólagosan ráírva: Bp, 1943 136 Kézírással betoldva: (incunabulumok, RMK Hungaricumok) 137 Kézírással áthúzva, helyette: tárgyakra. 138 Kézírással betoldva: tudatosan v. a köteles gondosság elmulasztásával. 139 1937. évi VI. törvénycikk a városrendezésről és az építésügyről. 140 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről. 141 A Közalapítványok Ügyigazgatósága (1868-1952) képviselte és kezelte a közintézmények fenntartására létrehozott alapítványok vagyonát és jövedelmeit. Ld. VOIT KRISZTINA: Közintézmények - közalapítványok. A Közalapítványi Ügyigazgatóság és működése. VOIT KRISZTINA: Fejezeteke a közgyűjtemények és a könyvkiadás történetéből. Budapest, 2005. 54-63. 142 1937. évi VI. törvénycikk a városrendezésről és az építésügyről. 143 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről. 144 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről: „21. § Az ásatás (felkutatás) eredményeként előkerülő vagy egyébként talált, a 18. § első bekezdésében felsorolt dolgok fogalma alá eső közgyűjteményben elhelyezésre alkalmas ingóság a közigazgatási hatóság útján lefoglalható és megváltható. Az ingóság a lefoglalással a Tanács által kijelölt közgyűjteménynek, a 19. § első bekezdésében említett esetben az ásató intézetnek (in-