Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

segíti. Elsősorban tűzállóanyag termékeiről ismert, amelyeket a kohászat, a műszer-, üveg-, és vegyipar használ. „A Magnezitipari Művek saját külkereskedelmi irodáján keresztül, kizárólagos joggal bonyolítja exporttevékenységét. Jelentősebb ügynöksége található Svéd-, Francia-, Olasz- és Németországban."

289 (109. kép) AZ ÁLLAMOSÍTÁS UTÁN Megkíséreltük számba venni az elmúlt két évszázad során Kőbányán működött mintegy negyven tégla és cserépkészítő vállalkozás történetének főbb eseményeit. Egy, a téglagyárak statisztikai adatait elemző tanulmány szerint 1898-ban, az akkori Magyarország területén 292 téglagyár működött. Ezek között a következő 11 volt kőbányai: Hofhauser Lajos Örökösei téglagyára, Kőbányai GőztéglagyárTársulat Alsó-vaspálya út, Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Maglódi út, Lechner Rákosi Téglagyár Rt, Magyar Gőztégla, Cement és Gipszgyár Rt, Magyar Kerámiagyár Rt, Mansfeld Pál chamotte és magnezittégla gyára, Örley Lajos dr. téglagyára, Szeyffert Kátoly téglagyára, Virava József dr. gőztéglagyára, Kőszénbánya 's Téglagyár Társulat tégla és keramitgyára.

290 1913-ban Kőbányán 8 téglagyár működött: „Kőszénbánya s'Téglagyártársulat Pesten, Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten [Alsó-vaspálya út és Maglódi út], Magyar Kerámiagyár Részvénytársaság, Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvénytársaság, Lechner Rákosi Téglagyár Részvénytársaság, Sorg Antal, - Virava József, - Szeiffert nővérek Téglagyára."

201 A II. világháború után bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások nem csak a téglaipar, de az egész ország életét megváltoztatták. Megtörtént az államosítás. Ennek végrehajtása során egyes gyárakat megszüntettek, a többit átszervezték. A megszűnések és összeolvadások után a II. világháború utáni időre, a két gyáróriás mellett már csak két téglagyár maradt Kőbányán. Ezek közül a Szeyffert-gyárat az államosítás után felszámolták, helyén, feltöltés után, megvalósult az Óhegy park. Sorg Antal vállalata széthullott, a Kada utcai téglagyárából a Maglódi úton keresztül a volt Gőztéglagyár irányába szállították a kitermelhető agyagot.

292 „Az 1949. évi államosítási rendelet végrehajtásával a téglaipar szervezett irányításában új korszak kezdődött. 1950. október 1 -én a tégla- és cserépiparban 32 szervezet működött 247 gyárral: 9 vállalat, 19 megyei egyesülés, 4 egyesüléshez tartozó vállalat. 1950. december 31-ével a téglaipar a területi tanácsoknak adott át 90 gyárat. A megmaradt 9 vállalat a következő volt: Békéscsabai Téglagyár, Bécsi úti téglagyár, Csillaghegyi Téglagyár, Kerámia Téglagyár, Kőbányai Téglagyár, Lőrinci Téglagyár, Óbudai Téglagyár (Bohn), Újlaki Téglagyár, Parafakőgyár, + 19 egyesülés. Az Egyesülésekhez tartozó vállalatok a következők voltak: Solymári Téglagyár, Soproni Téglagyár, Tatai Téglagyár, Zalaegerszegi Téglagyár." „Az ötvenes években [...] az üzemelő gyárak száma jelentősen csökkent, és ez magával hozta a technikai fejlesztések szükségszerűségét."„Mind jobban háttérbe szorult a kézi téglavetés, szinte teljes egészében kiszorították ezt a rendkívül nehéz, alacsony termelékenységű munkát a csigaprések."

2 H Ennek a folyamatnak egyik összetevője lehetett, hogy az államosítás során az üzemek élére került új vezetés hozzáértése és érdekeltsége sok esetben nem volt olyan mértékű, mint a régi tulajdonosoké. A másik tényező, hogy az országosan erős iparfejlesztés elszívta a főleg vidéki munkaerőt. Kőbányán az államosítás során két nagy téglaipari egység alakult ki: a Kőbányai Téglagyár, amely a MiesbachDrasche majd a KTTP nevek alatt fejlődve a Jászberényi úttól a Maglódi útig terjedt ki, és a Gyömrői úttól a Harmat és Sibrik Miklós utcák közötti területet elfoglaló Kerámia Téglagyár. A két gyár először önálló volt a különböző termékeket előállító üzemegységeivel, később a fölső vezetés szintjén, összekapcsolták őket és más gyárakat, de ez valószínűleg nem érintette lényegesen az üzemek mindennapi munkáját. Köszénbánya' s Téglagyár Társulat Pesten - majd Kőbányai Téglagyár A Kőszénbánya's Téglagyár Társulat Pesten Rt. 1950. október 1 .-én új nevén, Kőbányai Téglagyár lett. Az államosítás után, 1948-ban a KTTP egységei voltak: a Jászberényi úti Törzsgyár, és a Maglódi úti gyár, klinker, keramit, samott és padlólap üzemegységekkel. A Porcelán és Fajansz-gyár még 1948-ban Kőbányai Porcelángyár névvel, 1950-ben pedig a samottüzem Budapesti Tűzállóanyag raktár néven önálló lett. A korábban hozzá tartozott Gubacsi úti gyár a Pestmegyei Téglaipari Egyesülés kötelékébe került, az Óbudai Téglagyárat pedig az Újlaki Téglagyárhoz csatolták.

294 1950-es években Bulgáriába és Törökországba jelentős keramitexportot bonyolítottak le.

295 Az térképek szerint az egykori Gőztéglagyár területe is változott. 1952-re, az első, Municipális gyár területén lévő gödröket feltöltötték, területe üressé vált, már megszűntek a gyári épületek, a kettős kemencéből már csak az egyik volt meg. Az agyagot egy szállítópályán vitték a megmaradt egyetlen feldolgozóba.

296 1963-ban újabb fölső-szervezeti átalakítás következett be, megalakult (az első) Tégla és Cserépipari Tröszt. A korábban a vállalathoz tartozó Jászberényi úti és Maglódi