Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

A Retek u. 83. sz. alatti pasaréti téglagyár „foglalkoztat mintegy 240 munkást, a gépeket 30 lóerejű gőzgép hajtja. Készít mindennemű téglát és fedélcserepet."'

65 A Pasaréti úte szakaszánakjétesítését 1880-ban a Fővárosi KözmunkákTanácsa javasolta. Előtte a KTTP cég agyagbányái voltak itt, s ezek helyén létesült a Vasas SC sporttelepe. 1869ben jött létre a megegyezés [...], mely szerint a hat öl széles utat a gyár építi, és tíz évig karbantartja."

167 Közben még bizonyára működhetett a gyár. A Társulat 1893-ban vállalati betegsegélyző pénztárt létesített. 1897-ben volt Kőbányán az első, újságokban is megemlített, téglás-sztrájk, mikor - nyilván több gyárból -, 5-6.000 dolgozó sztrájkolt. A 12 pontban összefoglalt célok között ilyen, - ma már meglepő - követelések voltak: 1. A munkaidő reggel 6 órától este 7-ig tartson, benne 2 x Vz és 1 x 1 óra szünettel. (Vagyis, ekkor még több mint 13 óra volt a munkaidő!) 9. Egy lakásban két családnál többen nem lakhatnak. (Vagyis, gyakran több is lakott.) „A legények a leányoktól külön szobákban helyezendők el, s minden személy részére 1 ágy és 1 szalmazsák adandó." (Vagyis, nem mindig volt külön szoba, külön ágy.) 12. „A munkásokat verni és goromba szidalmakkal illetni szigorúan eltiltandó" (Vagyis, verhették, szidhatták őket.)

168 Mint említettük, a téglagyárak időszakosan működtek, a téli hónapokban szünetelt a munka. „Amíg a magyar ipar üzemei évente 285 üzemnapon át dolgoztak, addig a téglaüzemek munkásai csak 229 napon keresztül voltak foglalkoztatva. A téglaipar akkori idényjellegéből fakadt - súlyos szociális probléma - a téli megélhetés gondja."

169 Az időszakos foglalkoztatottságból is adódott, hogy sok volt a messzebbi vidékről, külföldről, néha családostól jött munkás, köztük sok volt a szlovák és a lengyel. Ezek részére a gyárak időnként építettek munkáslakásokat. Már a 19. század végén voltak törekvések ezeknek, az időszakosan hontalanná vált embereknek szociális és lelki gondozására. Ennek volt egyik eredménye az Óhegyen, a Kőér utca és Óhegy utca sarkán lévő telek megszerzése, mely 1915ben lett a lengyeleké. Itt 1930-ban szentelték fel az Árkay Aladár tervei szerint épült, ma is így működő ún. Lengyeltemplomot.'

70 1898-ban eladják a Társulat szénbányáit a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nek. A befolyt összeget a keramitgyártás fejlesztésére fordítják.'

7

' 1899 és 1903 között építési válság volt, mely lassan oldódott. 1907-ben a Társulat megvásárolta a szomszédos telken működő, 1882-ben alapított (korábban Weber-Samuely-téglavető melletti) Örley-féle téglagyárat. Ez időben itt két kis kemence, és egy körkemence állt.

172 Az új gyárrészleg területén 1908-ban építették meg a fajansz, majd a porcelángyárat, melyet már 1912-ben bővítnek. 1911 -ben a Társulat létesíti az agyagipar területén az első tisztviselői nyugdíjpénztárt. 1913ban, az I. világháború előtti utolsó évben a törzsgyár 6070 millió téglát tud gyártani. A vállalat gyárainak termelése 106 millió tégla, 7 millió keramit, 3 millió falburkoló tégla volt. Ez időtájban készülhetett az a postai képeslap, mely a névváltozás után több mit negyven évvel még mindig „Dräsche téglagyár Rá kos" fel irattal távolból a gyártelep öt kéményét, és „Porczelángyár" felirattal egy gyárépületet mutat.'

2 1916-ban újabb üzemegységek kezdenek működni. A keramit padlólapok mellett megindul a finomabb belső burkolóanyag, az „a la mettlachi" lapok gyártása és a samott termékek gyártása. 1916-ban megveszik ugyan a Dávid János és Fia Építési Vállalat budafoki gyárát, de ott termelés nem folytattak. A módosított jelű tégla a Törzsgyárban készült. 1926-ban nagy beruházások történtek. A KTTP megvásárolta Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten összes telepét, benne a Maglódi úti telepet is. A közgyűlés a cég nevét Drasche-Kőbányai Tégla- Porcellán- és Agyagipari Részvénytársulat-ra változtatta.'

74 Az ismert és a térképeken is általában használt név azonban a Dräsche maradt. Ez már nem érinti a Vaspálya úti területet, mivel ekkor az már városi terület, utcákkal. Ugyanakkor vették meg az Óbudai Téglagyárat, ahol a finomabb agyagból tetőcserép gyártását kezdték meg. 1928-ban kezdték gyártani a klinker falburkoló téglát. Az I. világháború után „az építőanyag ipar fejlődése megtorpant, a váltakozó ütemű lakásépítések miatt a téglagyárak kapacitása jórészt kihasználatlan volt, technikai fejlesztésük elmaradt. [...] A rendkívül súlyos gazdasági válság ..1932-ben érte el mélypontját".

175 A válság elmúltával, 1935 után, éles konkurenciaharc alakult ki a vezető gyárakkal, (Újlaki Téglagyár) melyben a KTTP-t is súlyos veszteség érte. Alaptőkéje 1938-ban 3.000.000 pengőről 800.000-re csökkent. (A központi iroda korábban a VI., Teréz krt. 12. szám alatt, majd a VII., Király u. 67-ben, illetve 1935-ben már az V, Klotild utca 3. alatt volt.)'

76 AII. világháború idején, 1941 -tői a samott gyár és a porcelángyár hadiüzem lett. 1943-ban a Drasche-részvények többsége mintegy 7 hónapig a brüsszeli Kolendelving NV birtokába került, de végül magyar pénzintézetek visszaszerezték. 1944. július 15-én, a szemben lévő Rákos pályaudvarnak szánt bombatámadás érte a gyárat, melynek 16 dolgozó esett áldozatul. Elpusztult az akkori padlólap és samott gyár, valamint a IV. kemence. A Maglódi úti gyárban egy ideig zsidó koncentrációs munkatábor volt. A háború után a munka 1945. január 15-én, a gyártás április 20-án indult meg. Ekkor rendkívüli volt az építőanyagok, különösen a tetőcserepek iránti igény. A főváros polgármestere által meghirdetett cserépgyártó versenyt a vállalat nyerte meg. 1948-ban a vállalatból kivált a Kő-