Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

1906-ban az„év első felében a szállítások túlhaladták az 1905. év első felében történt szállításokat; de már az első félév vége felé az ácsok strike-ja következtében az építkezések folytatásánál számos akadály merülvén fel, a szállítások nagyon megapadtak; szeptemberben pedig az építőmesterek által foganatosított munkazárlat következtében a legcsekélyebb fokra szálltak alá [...] az idei mérleg jelentékeny üzleti-nyeresége [...] a raktáron lévő téglaáruban keresendő". „Az építőipar területén a munkaadók és munkások között 1906 őszén kitört bérharc a lefolyt év során megszűnt." Év elején minden jól indult, de a második félévben ismét pangás és eladáscsökkenés állt be. A pénz drágaságán kívül gondot jelentenek„a megrosszabbodott munkásviszonyok [.,.] a munkabéreknek 20-30 %-al való emelkedésétől és az állandó nagy munkáshiánytól, a munkások között mesterségesen szított elégületlenség, hátrányosan befolyásolta a gyári üzem zavartalan menetét." A szerződések ellenére a bányáktól sem kaptak elég szenet. 1908-ban általános építési pangás volt. 1912-ben a csekély eredmény „az építési ipar pangásában találja magyarázatát, amit a pénzpiacnak a feszült nemzetközi helyzet által okozott zavarai idéztek elő," 1913- ban a veszteség ismét„az üzleti élet, különösen az építési ipar pangásában találja magyarázatát." „Jelenleg [1913] 8 téglagyára van Kőbányának, melyek mind a legmodernebb felszereléssel vannak ellátva s így a legnagyobb kívánalmakat is kielégíthetik." Ezek között szerepel a Lechner Rákosi Téglagyár Részvénytársaság is.'

34 Az LRT 20 éves működése alatt kb. 146 millió téglát gyártott, és a kibányászott agyag gödre kiterjedt az Akna utcáig. 1914- ben a veszteség egyre inkább„az üzleti élet, különösen az építési ipar pangásában találja magyarázatát, mely a háború kitörése miatt beállott." Az 1915-ről szóló, 1916. május 14-ei közgyűlésen a termelést már nem említik.„Áthoztunk 1914. évről 2 és Vi millió téglát, leszállítottunk 14 milliót, tehát raktáron maradt 2 és VA millió." A helyzet ekkor is „az építési iparnak a háború miatti pangásában találja magyarázatát." 1917. október 9-én sor kerül a felszámolási közgyűlésre. „Elnök bejelenti, hogy az igazgatóság a társaság gyári ingatlanait összes tartozékaival készleteivel és felszereléseivel együtt f. évi szeptember 27-én a Fővárosi sörfőző részvény társaságnak eladta. Előadja, hogy mivel a gyártelep agyagbányájában már igen kevés a kibányászható agyag és mivel a gyári üzemnek a háború tartama alatti szünetelése folytán annak újra felvétele gazdaságosnak nem mutatkozik, mivel végül a jelenlegi állapot fenntartása a társaságra nézve csak jelentékeny kiadással jár, a szóban forgó eladás által a társasági vagyon értékesítése tekintettel az elért vételárra, legelőnyösebb módon eszközöltetett." Ezután „a közgyűlés a társaság feloszlását kimondja és a felszámolást elhatározza." 35. kép. Lechner Rákosi Téglagyár Rt. téglái: a, b: (md). 36. kép. Lechner Nepomuk János és Lechner Rákosi Téglagyár Rt. téglái: a, b: (md). Az erre vonatkozó beadványt mások között aláírta Prof. Dr. Lechner Károly és Lechner Irma. A felszámolás folyamata ezután még évekig elhúzódott. Az 1921. március 22-i jelentés szerint a maradék pénzt a részvényesek között már felosztották. Az 1921. április 10-i jegyzőkönyv a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánítja. A téglagyár épületeiről fennmaradt egy fényképfelvétel 191O-ből.'

1 : A Lechner Rákosi Téglagyár téglajelei az LT, illetve LRT jel volt.'

3

'' (35-36. kép) Miesbach-Drasche téglagyár A Téglagyár-dűlő másodikként használatba vett nagyobb egysége volt a Jászberényi út és Gránátos út közötti, a Kozma utcáig terjedő térség. A Jászberényi út déli oldala nagy, több részre osztott terület volt. Délnyugati részén, a Lechner-téglavető mellett feküdt a Weber-féle téglavető. Keleti részén, üres területen volt a korábban alapított Zitterbarth-féle téglavető. (37. kép) A két kisebb téglavető telep között kapott helyet 1838-ban az az új gyár, mely a kőbányai téglagyárak sorában nem a legkorábbi, de a legjelentősebb gyár, gyárcsoport lett. Ezt már több mint 160 éve alapították, mégis, hivatalos nevének egymást követő több változása, majd megszűnése után, közismert neve mindmáig: „A Dräsche" Kőbánya - már alapításakor - a legnagyobb téglagyára az 1838-ban, a Jászberényi út mellé települt MiesbachDrasche-féle téglagyár volt, mely 1868-ban Kőszénbánya's Téglagyár Társulat Pesten néven részvénytársasággá alakult (KTTP). A területileg sok változáson átesett gyár története - időben - három fő szakaszra osztható: 1838-tól 1868-ig: a Miesbach-Drasche korszak. 1868-tól 1948-ig: a Kőszénbánya's Téglagyár Társulat Pesten korszak