Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

tak családjainak támogatása, kiöregedett alkalmazottak kegydíja, munkásétkeztetési akció, vagy a Márga utcai sportház létesítése.)

112 Az„alkalmazotti segélyalap"tétele a folyószámlák között minden évben szerepelt.

1

'

3 1923-ban a vállalatot - fiaival közösen - „Sorg Antal Építőipari RT." néven családi részvénytársasággá alakították át. A Cégbírósági bejegyzésre 1923. augusztus 3-án került sor.

114 A cég neve németül: Anton Sorg Bauindustrie Aktiengeselschaft. Elnök. Id. Sorg Antal, igazgatósági tagok Ifj. Sorg Antal és Sorg Jenő. Már az első évek nyereségesek voltak, az osztalék részvényenként 300 korona vol. 1925. január 1-i. rendelkezés értelmében, a Pengő bevezetésével, „újértékelésű megnyitó mérleget" kellett készíteni. 1 db. részvény értéke 80 P. lett. A Társaság a következő években is nyereséges volt, az osztalék részvényenként 1,20 P., majd 2, 3,4 P. volt. 1933-ban létesült a Pécsi Kokszmű Rt., mint leányvállalat, mely később gondokat okozott. 1934-ben még van igazgatósági és felügyelő bizottsági jutalék, de osztalék már nincs a „pécsi ipartelep" miatt. Az ez évi „tőkeemelés keresztülvitetett." 1935-ben „a Pécsett létesített ipartelep fizetési nehézségei vállalatunk teherbíró képességét is alapos próbára tette". Igazgatósági és felügyelő bizottsági jutalék és osztalék nincs. Ugyanígy a következő években is „osztalékfizetést ezúttal nem javasolunk, továbbá hogy, sem az igazgatóság, sem a felügyelő bizottság tagjai részére tiszteletdíj folyósítását nem indítványozzuk." 1942-ben„a mai komoly idők arra intenek, hogy a vállalat belső megerősítésére törekedjünk.„Ez évben ismét tőkeemelést hajtanak végre. Az 1943. év nyereséget hozott, de az „ig. jelentés javasolta a közgyűlésnek hogy sem osztalékot, sem [...] igazgatósági és felügyelő bizottsági tiszteletdíjat ne fizessen és indoklásként felhozta, hogy a háború még tart, a gazdasági helyzet nem szilárd, és a jövő kialakulása át nem tekinthető". Ismétlik, hogy [...] „a vállalat belső megerősítésére kell törekednünk, hogy eleget tehessünk a háború után reánk háruló feladatoknak." A rendelkezésre álló íratok alapján érdemes megfigyelni, hogyan alakult a Sorg vállalatcsoport, - de bizonyára más vállalatok - sorsa is a II világháború után. 1945-ben megkezdődött a magáncégek életébe való állami beavatkozás. A cégeknek tilos volt, ill. csak a Magyar Iparügyi Minisztérium engedélye alapján lehetett - az egyébként évente kötelező - közgyűlést tartani. (3100/ 1945. ME rendelet) Az engedélyezett közgyűlések „csak az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok lemondása, elmozdítása és megválasztása tárgyában hozhat érvényes határozatot. A közgyűlésen csak szabályszerű igazolási eljáráson „igazolt" személyek választhatók meg igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagoknak." Megalakult az Elhagyott Javak Kormánybiztossága. Ennek 1946. március 14-ei határozata szerint „a Sorg Antal Építőipari Rt. [...] vállalat 20.000 db. részvényéből 4000 db elhagyottnak minősül", [...]„mert a részvénytulajdonosok közül ifj. Sorg Antal és Sorg Jenő háborús távollévők, s miután a fenti 4000 (2000 + 2000) drb. részvény az ő tulajdonukat képezte, azok [... ] elhagyottnak minősülnek". „A [...] részvényérdekeltségből eredő vagyoni érdekek védelmére" vagyonkezelőt rendeltek ki. 1946. július 8-i rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve szerint„ifj. Sorg Antal és Sorg Jenő igazgatósági tagok, továbbá Hohenlohe Károly Egon felügyelőbizottsági tagok már hosszabb idő óta távol vannak, és ennélfogva tisztségüket nem gyakorolják, [...] javasolja, hogy a közgyűlés tisztségükből mozdítsa el."

115 A közgyűlés megváltoztatja a cég nevét is, mely ezentúl Építési Részvénytársaság lett. A cégek 1947. január 1 -el dátummal kötelesek a cég „vagyonállagáról forintértékben megnyitómérleget szerkeszteni." „A háborús behatások a vállalat vagyonában lényegesebb károkat nem okoztak, az ostrom alatt és az ezt követő időben azonban felszerelési és berendezési tárgyainknak, valamint anyagleltárunknak jelentékeny részét széjjelhordták." 1948. március 26-án az Iparügyi Minisztérium írja: „értesítem a törvényszéket (Cégbíróságot), hogy a 3.500/1948. sz. Korm. rendelet alapján Építési Rt. cég részére vállalatvezetőt rendeltem ki." A kirendelt személy a „rendelet szerinti önálló cégjegyzési jogát, valamint az öszszes eddig bejegyzett cégjegyzésre jogosultak cégjegyzési joga megszűnését [...] jegyezze be." Ezt az iratot a Cégbíróság még a keltezés napján érkeztette. Ezzel az egyszerű irattal, - a rendelkezési jog megszüntetésével, megvalósult az ipari tulajdon elvétele, vagyis az államosítás. 1949. január 21-én kelt az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium levele a cégbíróságnak:„Tárgy: Építkezési rt. törlése", a „Budapest-Kőbánya Középítési Nemzeti Vállalat cég bejegyzése tárgyában előterjesztett kérelmemre hivatkozással [...].Építkezési r. t. céget, a bejegyezni kért nemzeti vállalat bejegyzésével egyidejűleg [...] törölje. [...] A miniszter rendeletéből: x.y miniszteri osztályvezető."A minisztérium rendelkezik, kié legyen a vállalat. A Magyar Pénzügyminisztérium Elhagyott Javakat Felszámoló Ügyosztálya „Határozata" két oldalon keresztül sorolja fel id. Sorg Antal, ifj. Sorg Antal, Sorg Jenő és Feleségeiknek az ország különböző helyiségeiben lévő ingatlanait, a korábban a vállalathoz tartozott leányvállalatokat, részvénytulajdonokat, végül: „16./Továbbá a Budapesten, Leányfalun, Koppánymonostorban és Tatán lévő ingóságokra, valamint nevezettek összes többi vagyontárgyaira vonatkozóan megállapítom hogy azok az 1948. XXVIII.tc. 4,§ /1./ bek. alapján, az idézett törvény