Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Murádin Katalin – Murádin Jenő: Levéltári források a kolozsvári Szent György-szobor történetéhez

Nagyméltóságú Miniszter Úr! Öcsászári és apostoli kir. Felsége kabinetirodájának aján­dékából az Erdélyi Országos Múzeum érem- és régiségtára birtokába jutott a prágai Szt. György-szobor gipszmásolatá­nak. Ezen ajándék szemlélete azt az élénk vágyat keltette föl Kolozsvár város közönségében, vajha e szobor érez példája díszíthetné a város egyik terét, és hirdethetné azt, hogy az Anjouk korában a magyar művészet világra szóló remeket tudott produkálni. Annál élénkebb volt e vágy, mert hiszen az újabb kutatások bebizonyították, hogy a szobor alkotói Már­ton és György, Miklós mester fiai, Kolozsvár szülöttei voltak. De bármily élénk lett volna is a vágy, annak megvalósításá­ra nem mertünk volna gondolni, mert tudtuk, hogy amúgy is szegény városunk közönsége sokkal nagyobb mértékben van igénybe véve a legkülönbözőbb közczélokra való adako­zással, semhogy a Mátyás-szobor leleplezése után egy újabb szoborra való gyűjtésre, ha az nagyobb összegek összegyűjté­sét czélozza, rászánhattuk volna magunkat. A szerencsés véletlen azonban olyan körülményt idézett elő, amelyet kihasználatlanul nem hagyhattunk. Tudomásunkra jutott, hogy ugyanezen szobor a bpesti Ha­lászbástya díszítéséül meg fog öntetni, és így egy második példa egyidejűleg való elkészíttetése olyan költségmegtakarí­tással eszközölhető, amely az előállítási költségeket jelentéke­nyen leszállítja. Ezt az alkalmat elmulasztani annyi lett volna, mint talán örökre lemondani arról, hogy e díszes emlék vá­rosunk számára megszereztessék, mert az öntési makettek­nek újonnan leendő elkészítése bizonyára sokkal többe került volna. Ennek folytán bármily kicsiny reménységgel, de mégis megindítottuk a gyűjtést, amelynek eredménye az lett, hogy a kérdéses szobor m ű egy példájának elkészítését a fővárosival egy időben megrendelhettük és mikor az elkészült az előállí­tási ár felét ki is fizethettük. Reményünk van arra is, hogy az előállítási ár másik felét akár­milyen nehezen is, de össze fogjuk gyűjteni. Nincs azonban reményünk arra, hogy gyűjtésünk összegéből a talapzat elő­állításának költségei is kikerülhetnek. Ez utóbbi körülmény indít bennünket arra, hogy Nagymél­tóságod kegyes jóindulatához forduljunk, és kérjük, hogy a talapzat előállításának költségeit valamely rendelkezésére álló alapból szoborbizottságunknak kiutalványozni kegyes­kedjék. Kérésünk támogatására ide mellékeljük a szobor talapza­tának szemközti és egyik oldal-nézetét vázlatban, amelyből Nagyméltóságod meggyőződhetik, hogy figyelemmel vol­tunk a szobor Intimus természetére, és olyan talapzat terve­zetet fogadtunk el, amely egyrészt nem zavarja magának a szobornak hatását, másrészt számol azzal a körülménnyel is, hogy anyagi erőnk pazarabb kiképzést nem enged meg. A talapzat anyagának megválasztásánál is számba vettük a takarékossági szempontokat, mert miután csak az alsó lép­csőzetnél alkalmaztunk bánpataki szegélyköveket, míg az egész alapzat testét bácstoroki kővel burkoljuk, a belső ürege­ket pedig téglával falazzuk ki. A takarékosság szemmel tartását a mellékelt költségvetés is igazolja, amely mindössze 3157 K67 fillért tüntet fel. A tervező műépítész neve a talapzat solidítására nézve annál is inkább garancziát nyújt, mert Lux Kálmán műépítész úr a Műemlékek Orsz. Bizottságának alkalmazottja, és legutóbb is a kolozsvá­ri ferencrendiek zárdájának restauraczionális munkálatainál minden elismerésre méltó működést fejtett ki. 6 Mindezek alapján mi teljes bizalommal fordulunk Nagymél­tóságodhoz, és mikor kérésünket kegyes jóindulatába ajánl­juk, megkülönböztetett tisztelettel maradunk. Kvár, 904. V./6. Nagyméltóságodnak alázatos szolgája a kolozsvári Szt. György-szoborbizottság nevében jegyző előadó elnök 14. ENTM Lvt. C1 660 §. Méltóságos Dr. Haller Károly egyetemi tanár, miniszteri tanácsos úrnak Kolozsvár Méltóságod ezennel vállalatba adja és mi vállalatba vesszük a kolozsvári Szt. György szobortalapzat kőfaragó munkájá­nak elkészítését, költségvetésünkben foglalt egységárak és a következő körülírások alapján. A talapzat-szegélykövek bánpataki kőből, oldalt reczézett, fent finoman szemcsézett, vízlefolyás czéljából 3 milliméter rézsűvel ellátva készülnek, a megrendelési rajzban feltünte­tett fecskefarkú csapok betartásával. A kő minősége elsőrendű, egyenletes szövetű és likacsmentes legyen. Az esetleges apró likacsok műkővel való ki tömése nem engedélyezhető. A talapzat törzsének anyaga bácstoroki fagymentes, teljesen egyöntetű, elsőrendű anya közét lesz. A törzskövek megmunkálása teljesen sima lesz, a profilok és rajz szigorú betartásával. A kövek egymáshoz való kötésére szolgáló bánpataki kő­csapoknak megfelelő csaplyuk pontos elhelyezésére különös gondot fordítunk. A csaplyukak esetleges pontatlan elhelye­zéséből származó és a kövek elhelyezéséből felmerülő hibák kijavítását, illetőleg az ez által megnagyobbított csaplyu­kakhoz szükséges nagyobb bánpataki kőcsapok pótlását mi kötelesek vagyunk viselni minden külön díjazás nélkül, Lux Kálmán tervező és művezető műépítész felszólítására. A talapzat köveinek elkészítését azonnal megindítjuk és oly erővel folytatjuk, hogy azok 1904. év június 1-én átvehetők legyenek. A kész kövek elszállításukig telepünkön maradnak, melyek­nek esetleges sérüléséért is mi vagyunk felelősek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom