Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

talos postakönyvének tanúsága szerint feladatott - nem érkezett meg, legyen szabad másolatban megküldenem: »Egy neves külföldi intézmény, ottani külképviseletünk útján, azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szerezzük meg számukra Professzor Úr »»Antonio Abondio«« című munkáját. Kérem Professzor Urat - hogyha ez lehetséges - munkájának egy példányát továbbítás céljából rendelkezésünkre bocsátani szíves legyen« Kedves Professzor Úr intézkedését és szívességét előre is köszönve" stb. A választ a mindig precízTombor Ilona, a MOB egyik előadója fogalmazta meg: „Beöthy Ottó országgyűlési könyvtárigazgató úrnak az országos könyvtári központ elnöke Budapest 28.849/1948, O.K.K, számú átiratra közlöm, hogy Antonio Abondio c. tanulmány a Klebelsberg emlékkönyvbenjelent meg 1925-be. Különnyomat nem készült belőle s így legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban Elnök Úr rendelkezésére bocsátani. Tekintettel azonban, hogy nevezett emlékkönyv könyvárusi forgalomban esetleg antiquáriumokban kapható, a külföldi intézet kérelmének a könyv beszerzésével lehetne eleget tenni. Budapest, 1948. IX. 14." Gerevich Tibor a fogalmazványt átolvasta, majd fekete tintával javított és húzott: „Beöthy Ottó országgyűlési könyvtárigazgató úrnak az országos könyvtári központ elnöke Budapest 28.849/1948, O.K.K, számú átiratra közlöm, hogy Antonio Abondio c. tanulmányomból különnyomat nem készült, s így legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban Elnök Úr rendelkezésére bocsátani. Budapest, 1948. IX. 14. Gerevich Tibor" "

7 EPILÓGUS 3. - A HAJÓKÁZÁS „- És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón

7 - kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza. - Amíg csak élünk - mondta."

118 FÜGGELÉK 1. Jegyzőkönyv a fenntartandó műemlékek jegyzékének megállapítása céljából a Műemlékek Országos Bizottsága 1918. évi március 8.-án tartott rendes üléséből kiküldött albizottság 1919. évi március 11.-én tartott üléséről. KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok 84/1919 Jelen voltak báró Forster Gyula elnöklete alatt: dr. Éber László előadó, Foerk Ernő, dr. Lechner Jenő, dr. Lux Kálmán, Möller István és Sztehlo Ottó másodépítész. Távolmaradásukat kimentették: Kertész K. Róbert és dr. Végh Gyula. /. A műemléki törvény módosításának kérdése. Elnök: megnyitja a tanácskozást és előadja, hogy tegnap vette kézhez a közoktatásügyi miniszter úr leiratát, amely a bizottságot feloszlatja, mégis szükségesnek látszott a már egybehívott mai ülés megtartása, mely korábbi tárgyalásoknak folytatása. Ezután a műemléki törvény módosítására nézve a következőket terjeszti elő: Alig tagadható, hogy az ingatlan műemlékek védelméről alkotott törvénynek vannak hiányai, min csodálkozni nem is lehet, mert fölötte nehéz az egymással ellentétes érdekek kiegyenlítésének az érdekeltekre nézve legmegfelelőbb módját megtalálni! Erről tanúskodik, hogy némely országban, jelesül az új Olasz Királyságban - bár annak régi államaiban évszázadok óta voltak a védelemre nézve törvényes intézkedések - csakis évek hosszú során át újból és újból bemutatott törvényjavaslatok hosszú sora és tárgyalása és az így meghozott új törvényeknek megint hatályon kívül helyezése után lehetett a ma jogilag igen, de tényleg teljesen ma sem érvényben levő 1909. évi törvényt megalkotni. Nyomtatásban megjelent ismertetéseimből bátor vagyok a következőkre rámutatni: Csak röviden említve meg, hogy a magyar törvényből hiányoznak némely megkívánható részletezések, ellenben vannak oly részletek, melyek törvénybe nem is valók, a törvény módosítására és kiegészítésére nézve főleg a következők említhetők fel: 1. A törvény a műemlék fogalmát csakis az ingatlanokra, az építészeti emlékekre és tartozékaikra szorítja, mi azt a következtetést engedi meg, hogy műemlék csakis ingatlan vagy legfeljebb ennek tartozéka lehet. Ezen tehát változtatni szükséges. De ha az ingatlanoknál még meg is maradunk, még ebben az irányban is a törvény hiányt mutat fel, mert a földművek, p. o. a földvárak, az avargyűrük s hasonló művek a törvény szerint védelemre igényt nem tarthatnak, még ha az indokolásban van is arról szó, hogy a kunhalmok és ősi temetkezési helyek a tudományos kutatások hátrányára fel ne kutassanak. 2. Hiányos a törvény ott is, hol a törvényhatóságoknak, községnek vagy valamely vallásfelekezet egyházának tulajdonába tartozó műemlék fenntartására vonatkozó kötelezettségéről szól. Kívánatos, hogy megneveztessenek a testületek és hitbizományok is, melyek állaga alapítványszerű természettel bír. 3. A törvény legfőbb hiánya, hogy hiányzik végrehajtásának alapja: az elegendő állami javadalmazás, a műemléki alap. Ez a körülmény a kormányt abba a sajnos helyzetbe juttatja, hogy vagy kénytelen kijelenteni, hogy ország-világ előtt ismert műemlék nem műemlék (mint azt egy peres ügyben a Koronázó templomra nézve tette!) s a törvény reá nem alkalmazandó, vagy pedig kénytelen lenne a kisajátítást elrendelni, mely célra azonban pénz nincs. Ez a sajnos dilemma azonban nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is fennáll. A törvény tulajdonképpen az államnak a fenntartásra vonatkozó jó szándékát fejezi ki, de nem adja meg a szentesítést, mert ennek súlypontja nem a büntetésben, hanem abban fekszik, hogy a kormánynak