Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Komárik Dénes: A parnói Andrássy-kastély

A romantika magyarországi építészetét gazdag emlék- és tényanyag felkutatására támaszkodva áttekintő korszakmonográfiámban, annak kényszerű terjedelmi korlátai miatt, a gótizáló romantika építészetéről szólva a parnói kastélyról - egyebek mellett - röviden a következőt mondtam:„Arra nézve, hogy a helyén állott épületből felhasználtak-e valamit vagy sem, forrásaink ellentmondóak."

35 Ez ugyan részben ma is érvényes, de mind az eltelt idő kutatási eredményei, mind a probléma tárgyalására és az eddig ismert, valamint az azóta látókörömbe került források elmélyültebb elemzésére jelenleg általam fordítható idő és terjedelem pontosabb kép kialakítását teszi lehetővé. A régi épületet, nyilván nagy birtokkal együtt, minden forrás szerint Andrássy Károlyné Szapáry Etelka vette meg a Molnár családtól a 19. század negyvenes éveiben. Parnó helységet 1672-ben Molnár János százados nyerte I. Lipót király adományaként

36 a Wesselényi-féle tervekbe belekeveredett Bocskay István hűtlenség miatt elkobzott birtokaiból.

37 Parnóról legrégibb hírünk az, hogy 1447-ben Csapi Ákos castellumaként említik.

38 A Csapi család viszont összefonódott a Bocskayakkal, szempontunkból elég, ha csupán Csapi Kristófot, e családnak a 16. században élt tagját említjük, ki Bocskay István nagynénjének, Bocskay Annának férje volt.

39 E régi castellum sorsát, melyről egyedül Borovszky állítja, hogy az 1670-es években a Molnár-család építtette

40 - hangsúlyozottan csak hipotetikusan - a következőképpen állíthatjuk össze. 1. Az épület Dongó Gyárfás Géza 1906-ban írt tanulmánya

41 szerint valószínűleg a templomos lovagok által a 12. században létesített megerősített kolostor volt, melyet az Ondava folyó által táplált vizesárok vett körül. Említi a kolostorhoz tartozó egykori „bolthajtásos templom"-ot, mely a romantikus kastély üvegháza helyén állott. Feltételezése szerint az üvegház alatt érintetlenül megmaradt az egykori templom boltozatos kriptája. 2. Miután V. Kelemen pápa 1312-ben francia nyomásra feloszlatta a templomos lovagrendet, a parnói birtok is kikerült a kezükből. 3. Igy adódott, hogy - nem tudjuk milyen közvetlenül megelőző tulajdonjogi változások után - 1447-ben Csapi Ákos castellumaként, tehát védelmi szempontból változatlan funkcióval, említik. 4. A Csapi és a Bocskay családról mondottak nyomán nem csodálkozhatunk, hogy előbb-utóbb a Bocskay-család birtoka lett. Az ő tulajdonukban is „bástyás kastélyról, [...] (fortaliciumról)"beszélnek. 5. Ez a castellum került 1672-ben Molnár János tulajdonába, kinek örökösei kezén, mint Szirmay Antal tudósításából (1803)

42 megtudjuk, az idők folyamán meglehetősen leromlott állapotba jutott. Ezt az épületet vette meg, mint már volt róla szó, Andrássy Károlyné Szapáry Etelka grófnő a 19. század negyvenes éveiben. Feltűnő ez a sztereotip módon visszatérő azonos formula, ha nem is példa nélkül való. Magyarázatát abban láthatjuk, hogy miután Andrássy Károly (*1792) 1845. augusztus 3-án Brüsszelben váratlanul, viszonylag fiatalon elhunyt, így a vásárlást, valószínűleg még az ő által megkezdett tárgyalások nyomán, de a negyvenes évek második felében özvegye bonyolította le. Az elhunytnak három fia volt: Manó, Parnó leendő gazdája, Gyula, később a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök és az 1827-ben született, ekkor még kiskorú Aladár. Feltételezem, a hivatalos hagyatéki eljárás, pláne olyan óriási vagyon esetében, melyről itt volt szó, s amelybe valamilyen formában a parnói birtok is szerepelt - ismerve az akkori joggyakorlat lassúságát és egy kiskorú örökös szereplését is - hihetően a maga késleltető hatását is kifejtő szabadságharc befejeződése után zárult le. így hát egy bárki által, bárhol a birtokon végbeviendő kastélyépítés elől minden vagyonjogi függőben levés elhárult. Van azonban még egy mozzanat, amivel, aminek a lehetőségével - esetleg ezáltal naivitásomról téve tanúságot - szükségesnek gondolom számot vetni. Nevezetesen Andrássy Manó és Charlotte Strachan éppen ezért már hosszan tárgyalt, előttünk végül is nem kellően ismeretes kapcsolatával és annak esetleges következményeivel. Maga az ügy 1851 végén tragikusan lezárult, de nem tudjuk, miként hatott ez tovább, befolyásolta Manó gróf személyét, beleértve egy a ténylegesnél korábbi házasságkötés változatát is - az elvi lehetőségek spektruma igen széles. Azt se felejtsük el, hogy még 1854 körül is - a síremlékállítási ügy révén - tényleges érintkezése is volt a régmúlt eseményekkel. Ami tény, az az, hogy az immár harmincnégy éves gróf 1855. január 29-én feleségül vette a nála tizenkét évvel fiatalabb erdődi gróf Pá Iffy Gabriellát (1833-1914), a dúsgazdag, szenvedélyes és fantáziadús műgyűjtő gróf Pálffy János (1829-1908)

43 egyetlen testvérét. Nem valószínű, hogy a kastély - mint látni fogjuk - 1860-ban befejeződő építését, illetve az előző, rossz állapotban levő kastély felhasználni nem szándékozott részeinek bontását csak a házasságkötés után kezdte volna el - a terveztetésről nem is beszélve. Noha négy-öt esztendő, mint láttuk két hasonló léptékű és színvonalú kastély, az oroszvári és nagyugróci építése esetében is szükséges volt, mégis célszerű megnéznünk a megbízhatóbb valószínűsítés érdekében a közelebbi körülményeket is, már amennyire azok ez idő szerint számunkra hozzáférhetőek.