Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

(47. kép), és vélhetően még néhány többlakásos Három dob utcai házban is. A Nagy János utcában (városligeti 42-43. szám) meglepő módon - 1853-ban épült egy majorság/tejgazdaság, „Meierei". (48. kép) (Az építtető Vrányi György volt, a tulajdonos Dumcsa Demeter sógora.) Az épületben 2 ló, 10 szarvasmarha és 5 borjú, vagy más kisebb lábasjószág számára volt istállói férőhely. Az istálló a Nagy János utcai telekhatáron állt, a 2400 négyszögöl területű kettős telken nem volt más épület, Halácsy térképén nincs kertre, fákra utaló jel, sima zöld felület látszik. Nem zárható ki, hogy itt a villák között legeltek Vrányinak a környéket tejjel ellátó tehenei. Ez a bukolikus állapot tizenöt évig tarthatott, mert 1868-ban az ingatlant eladták és az új tulajdonosok két szokásos, 4+1+4 tengelyes magasföldszintes házat építtettek az istállók helyére. Szintén mezőgazdaság-közeli, de a villanegyedbe jobban illő tevékenység folyt a városligeti 50.51.52. számú hármas kertben: a Fleischmann és Weber cég kertészete. Ebbe a kertbe készült Feszi Frigyes villaterve 1863-ban (35. kép) és ugyanabban az évben Lohr János terve a telek Nagy János utcai határára épült nagy méretű üvegházra. (57. kép) A kataszteri térkép 6 nagyméretű tégla- és 6 nagy valamint, számos apró faépületet jelez a telken; iratokból tudható, hogy munkáslakás építésére is kértek ide engedélyt. Egyszóval lázas tevékenység folyt 1863-tól kezdve egészen addig, míg a terménykereskedés és virágkertészet mellett ingatlanspekulációval is foglalkozó cég 1875-ben felparcellázta a nagy telket - így alakítva ki abból a Bajza utca Városligeti fasor és Nagy János utca közötti szakaszát, az útszakasz mentén elterülő tíz telekkel. A FASOR ÉPÍTŐI A fasori épületek számát kevésnek találtuk ahhoz, hogy igazán jellemző típusokat tudjunk közülük kiemelni, ahhoz végképp kicsi a számuk, hogy az itt működő egyes építészek és építőmesterekre jellemző épületformákat rendszerezni tudjuk. Ezért nem is merészkedünk erre, csupán röviden összegezzük, hogy egyes figyelmet érdemlő mesterek mit építettek itt. A fasori villák között a legtöbb figyelemreméltó tervet Kasselik Ferenc szignálta, 1830-1847 között ötöt. Ő tervezte 1830-ban a városligeti 44. számú telekre a magasföldszintes, portikuszos pavilont, amelyet később kibővítve villává alakítottak. (9. kép) A negyvenes évek elején ő tervezte azt a két emeletes villát, amelyek a korai évek legjelentősebb épületei voltak itt - a 31. számú telekre a Pistory- és a 36-37. számúra a Döring-villát. (75. és 16. kép). Ezek nem csak méretük folytán emelkedtek ki a fasori házak sorából, hanem azért is, mert tömeg- és homlokzatalakításuk egyaránt a magyar klasszicista kastélyok jeleit viselte magán, - a Döring-villa két szintet összekötő négyoszlopos portikusza határozottabban, mint a Pistory-villa két, egymás fölötti oszlopcsarnoka. Ez, mint erről korábban szóltunk - különös módon - középületekkel mutat rokonságot. A Kasselik által szignált negyedikterv, a 14. számú telekre 1845-ben tervezett Buth-villa már eltért a korábbi - portikuszos - homlokzattípustól, és villa funkciójához nehezen illő szigorúan zárt formájával a kubusos építészet jeleit mutatja. (21. kép) A rendelkezésünkre álló tervek azt mutatják, hogy Kasseliket érdekelte a villatervezés, így nagyon meglepő, hogy bár a városligeti 20., 21., 22. számú telek 1846-tól haláláig birtokában volt, a jelek szerint arra nem tervezett villát, hanem ha egyáltalán, akkor a már ott álló épületeket használta. Kasselik neve még 1847-ben egy toldaléképítéssel kapcsolatban tűnik fel (városligeti 17. szám), 1848 után itt nem tervezett több épületet. A Polgári Lövöldét tervező Zitterbarth Mátyás a lövölde építését követő években, a szomszédos 1,1 .a., 2. számú telkekre tervezett házakat, 1840-1841-ben mindössze hármat. Az első kettő villának nem nevezhető zárt sorban épült földszintes, magasföldszintes ház volt, amelyek villa funkciót töltöttek be. Kerti homlokzatuk előtt végighúzódó tornácuk valóságos kerti házzá tette őket. (27-28. kép) Különös, hogy milyen kevés követője akadt ennek a szerény polgári igényeknek - utólagos feltételezés szerint - megfelelő típusnak. A 2. számú telekre, az utcavonalra, de nem zárt sorba épült ház, kertre néző verandájának, kis kilátó tornyának köszönhetően már villa jelleget kapott. (29. kép) Követője ennek sem lett. Zitterbarth Mátyás több épületet nem is tervezett a fasorban. Hild József neve gyakrabban tűnik fel - 1839-1861 között nyolc esetben -, de mindössze két érdemleges tervével találkoztunk: a városligeti 38. számú telken épült Szepessy-villáéval (19-20. kép), amely saját Budakeszi úti villájának volt változata és a 23. számú telken állt Lyka-féle villa bővítésével. (36. kép) Ebben az esetben megengedtük magunknak azt a feltételezést, hogy a később bővített eredeti villát is Hild tervezhette (még 1838 előtt) régebbi megrendelőjének, Károly Istvánnak, a Trattner-Károly-ház építtetőjének. Mindkét villa - a Kasselik tervezte villáknál már említett - portikuszos típusba tartozik. A Károly-villa keskeny főhomlokzata előtt teljes szélességben húzódott a négyoszlopos portikusz, a Szepessy-villa különössége, hogy a középrizalit portikusza mellett az oldalszárnyak előtt is volt - portikuszszerű - oszlopos loggia. Hild többi terve külvárosi lakóház, melléképület vagy toldalék építéséhez készült. A rajzok annyira elnagyoltak, odavetettek, hogy sokszor azt sem lehet biztosan eldön-