Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

tót fogadtak. Nyilt, barátságos ház volt mindig az övék, a városban is, a ligetben is. Nem »nagy házat vittek«- a mint mondani szokás , hanem sok barátja, sok tisztelője lévén Csengerynek, a kik szerették fölkeresni, tudva, hogy ő is szereti, ha fölkeresik, a ház s a nyaraló és verandája ritkán volt idegenektől is üresen" - írta 1880-ban Szász Károly.

302 Ballá Mihály 1909-ben - amikor már nem tudta mindenki, kik is voltak Csengery barátai - meg is nevezte a látogatókat: „a vasárnapokon adott családias ebédeknek is szokott vendégei voltak Deák Ferencz, Arany János, Gyulay Pál, Pompéry János, ritkábban Kemény Zsigmond és Vámbéry Ármin."

303 Özv. Csengery Antalné König Róza nekrológjában úgy említik, hogy nyílt házat vitt; vendégeik az ötvenes években Eötvös József, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Bezerédj István, Lukács Móric, majd később: Deák Ferenc, Lónyai Menyhért, Arany János és Szilágyi Dezső.

304 (Az özvegyről tudott volt, hogy művelt polgárnő, aki németből és franciából színműveket fordított a Nemzeti Színház számára.) Az emlékezések szólnak Csengery„szenvedelmes kertész'Voltáról is. Arról, hogy maga ültette be kertjét, gondozta fáit. Segítette őt Gönczy Pál - a református gimnázium igazgatója -, Fogarasi János - Czuczor Gergely szerzőtársa a nagy szótár készítésében -, aki híres dinnyetermesztő volt, és ő látta el Csengery kertjét dinnyemaggal, mert dinnyét termesztettek a kertben az első években, amíg a fák meg nem nőttek. Vámbéry Ármin Perzsiából hozott sárgadinnye-maggal járult hozzá a kert kultúrájához. A munkája miatt a városhoz kötött Csengery nyári napirendjéhez a fasori villák lakóinak életrendje is hasonló lehetett.„Mint várta a tavaszt, hogy ide költözhessek! Kora reggel ébredve, fölkelt, hogy megjárhassa még a kertet, mielőtt a városba kell menni, - országgyűlésre, bizottságba, földhitelintézethez, vagy ahova annyiféle kötelesség s közügy szólította. Kilencz órakor a városba ment. Csak délután 3 órára kerülhetett haza. Akkor várta az ebéd. Ebéd után szabad volt; magáé, öveié, kertjéé, barátaié."

305 Csengery 1880-ban meghalt, de a házat örökösei megtartották; csak négy évvel az özvegy halála után, 1908-ban adták el a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének 202.000 koronáért.

306 A házat rövidesen lebontották.

307 Ballá Mihály fent idézett cikkében parentálta el a számára is kedves épületet. „Az Aréna-út és a Dembinszky-utcza sarkán, magas bérházak közt húzódott meg a sárgára meszelt kis földszintes ház s regélt az elmúlt időről. Kevesen értették meg néma beszédét. Egyszerű léczkerítésésével, s villaszerű, de megrokkant és divatja múlt alkatával kirítt az újszerű környezetből, eszébe juttatva talán némelyeknek Petőfi sorait: ...Menj Isten hírével Mit állsz itt hiába? 62. kép. A Csengery-villa közvetlenül lebontása előtt. 1908. El is ment. Az a két fiatal szobrász, ki modern formájú sírköveket faragott a legvilágosabb szobájában és kirakattá alakította át üveges verandáját, összeszedte műszereit, elfuvaroztatta a kész áruját, aztán jöttek a munkások és lebontották a házat, a kert fáit pedig kivagdosták."

308 (62. kép) A Csengery-villa helyére 1909-1910-ben Messinger Alajos tervei szerint felépült a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) első székháza - benne a közeli években a Révész Béla és Bárdos Arthur igazgatta Új Szinpad-ként működő színházteremmel - az Aréna út 68. és Dembinszky utca 54. szám alatt.

309 II. A VILLÁK ÉS MINDEN, AMI HOZZÁJUK TARTOZIK Ez az írás a Városligeti fasori villanegyedről, a fasori villákról szól, illik tehát meghatározni, hogy mit is értünk a villa kifejezésen. A villa klasszikus értelmében„mezei lak, majorság, falusi jószág; nyaraló".

310 Vitruvius is a mezei gazdaságokat, majorságokat nevezi villáknak.

311 Andrea Palladio szintén a városon kívüli, mezőgazdasággal kapcsolatos nemesi lakóházait tárgyalja e név alatt, nem titkolva, hogy milyen fontosságot tulajdonít ezeknek az épületeknek. „A városi házak a nemesúrnak valóban nagy díszére és kényelmére vannak, mert bennük kell laknia mindazon idő alatt, amelyre a köztársaság ügyeinek intézéséhez, és saját dolgainak irányításához szüksége van. De talán nem kisebb haszon és lelki vigasz származik a villákból, ahol idejének többi részét tölti, figyelve és ékesítve a birtokait, és szorgalommal, meg a gazdálkodás mesterségével gyarapítva javait, ahol továbbá a testgyakorlással, amelyet a villában gyalog vagy lovon szoktak űzni, a test is könnyebben