Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)
Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)
már a telek egyesítésekor, vagyis 1830-ban. Mivel az 1838 előtti évekből terveket nem találtunk, (mindössze egyet, kivételként a városligeti 44. sz. telken az Iszer-pavilonét) indokolható, hogy ezeket az épületeket sem ismerjük. Az a különös azonban, hogy az új tulajdonos, az építész Kasselik Ferenc egy negyed század alatt átalakításokat, bővítést sem eszközölt a készen vett épületeken. Pollack Mihály 1830-ben vette meg a városligeti 49. számú kertet. 1 "' Semmi információnk nincs arról, hogy mikor épült a kertbe a Halácsy-térképen látható némileg szokatlan alakú villa épület. Az tudjuk, hogy 1840 májusában már állt a kertben ház, mert Bártfay László és Koch Henrik (az idősebb) akkor látogatták meg ott Pollack Mihályt. 283 Az épület keskeny és mély, különösségét az adja, hogy hátsó homlokzata, csaknem az épület szélességét megduplázva meg van hosszabbítva a 48. számú telek határáig egy keskeny toldalékkal. Ez a különös toldalék nem vall az idősebb Pollackra, de nem idegen fiának, Ágostonnak néhány évvel későbbi, a városligeti 57. számú telekre épített villájától. Ebből korábban azt a kevéssé megalapozott következtetést engedtem meg, hogy a villát az akkor már nagy megbízatásokkal elfoglalt és kis munkákat elhárító Pollack Mihály helyett, talán a berlini tanulmányaiból már visszatért fia, Ágoston tervezhette, netán az ottani hatás alatt, tornyos villa formában. 284 Turányi Kornél, korábban már említett tanulmányában úgy írt, mintha tudomása lett volna arról, hogy a villát Pollack Mihály tervezte. 28-' Kijelentését Zádor Anna határozottan kétségbe vonta. 286 Tény, hogy a Turányi által lazán forrásként hivatkozott Feldmann-féle városleírás egy szóval sem említi a Pollack által tervezett villát. 287 Tehát Turányi állítását újabb bizonyíték felmerüléséig semmisnektekinthetjük. 1851. március 19-én adtak építési engedélyt Pollack Mihály telkén építendő istálló-kocsiszín épületre. 288 A tervből és az iratból nem derül ki egyértelműen, hogy Pollack melyik városligeti telkére vonatkozott az engedély, mert az telekszámot nem tartalmaz, nincs helyszínrajz sem a szomszédok megnevezésével. Helymegjelölésként „Links von der Stadtwäldchen Allée, hinter den Gärten" kifejezés szerepel; ezt pedig az akkori szokások szerint mindkét telekre, a fasorból mélyen benyúló kert (49. szám) Nagy János utcai frontjára ugyanúgy lehet érteni, mint az utca túloldalán fekvő, a fasori kertek mögötti telekre (196. szám). Halácsy térképe sem igazít el, mert a rajta látható jelek egyike sem azonosítható a 12° széles (tehát az egész telekszélességet elfoglaló) istállóval. A 49. számú telken a villaépület mögött, mintegy a kertet a gazdasági udvartól elzáróan, szimmetrikusan elhelyezett két négyzet alaprajzú téglaépület jele látható, majd a Nagy János utcai telekhatáron, illetve annak közelében két, eltérő méretű, kis téglaépület jele. Nem kizárt, hogy a szóban forgó épületet, amelyen keresztül a terv szerint is átjáró vezetett volna, két önálló épületként építették fel úgy, hogy az átjárást szélesebbre alakították. A terven August Pollack aláírása szerepel, az engedélyt is az ő felelőssége mellett adták ki apja, Pollack Mihály nevére. (Tehát volt rá példa, hogy Pollack Mihály számára fia, Ágoston épített; mindez nem bizonyítja, hogy a villát is ő tervezte volna, mindössze kicsit valószínűbbé teszi.) 289 Egyelőre tehát le kell mondanunk arról, hogy a két jelentős klasszicista építész - Kasselik Ferenc és Pollack Mihály - Városligeti fasori házáról, illetve villájáról bármi érdemlegeset mondjunk. TOLDALÉK - A CSENGERY-VILLA „Én - írja Csengery Antal bátyjának, Csengery Imrének, 1864. augusztus 5-én Nagyváradra - belátva, hogy a közügyek Pesthez kötött napszámosa vagyok; belátva, hogy forró nyári időben, mint a tavalyi volt (az 1863-iki nagy szárazság éve), mind nekem, mind családomnak el kell pusztulnunk, ha a szabadban többet nem mozoghatunk, a mi keveset gyermekeim részére megtakarítottam, azon a pesti határban, a Városliget mellett, egy 960 a-ölnyi kis homoktért vettem, hogy ott kertet csináljak, s egy kéthárom szobás házikót emeljek nyári lakásul. Meddő beruházás, de nem több, mint annak a tőkéje, a mit más hasonló állású ember családjáért fürdőre, nyári lakásra költeni szokott. Rossz számítás, ha időnap előtt el kell halnom; de ha néhány évig élhetek, úgy hiszem helyre pótolhatom gyermekeimnek a meddővé tett tőkét. Ezen vétel azonban, s az építés, melyet még ez évben szeretnék elvégezni, - bár még meg sem kezdhettem, - nemcsak az én pénzemet vitte és viszi el, hanem még kölcsönt is kellett fölvennem."-' 90 Csengery Antal villája a városligeti 89. számú telken állt, a Városliget határán, ám nem a Városligeti fasorban. Két oka is van, hogy e helyen írunk róla, egyrészt, mert időnként vissza-visszatérően a fasori Döring-villát tartották a Csengery-villának, 29 ' másrészt, mert a fasori villáktól eltérően erről az épületről, a benne folyó életről maradtak fenn elbeszélő források, amelyek a fasori villákban folyó életről általában is adhatnak némi fogalmat. Csengery Antal (1822-1880)„a Magyar Földhitelintézet titoknoka s a M. Tud. Akadémia rendes tagja és jegyzője" 1864-ben 2200 forintért vette meg az Aréna út és a későbbi Dembinszky utca sarkán fekvő, városligeti 89. számú, 908 négyszögöles területű üres telket és még ugyanabban az évben magasföldszintes házra tervet készíttetett Limburszky József építőmesterrel. 292 Csengery 1864. július
