Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

egyszerűen arról volt szó, hogy a minisztérium erről szó nélkül tudomást vett, szemet hunyt felette, hogy a MOB az érvényes szabályzata előírásainak figyelmen kívül hagyásával működött. Hanem arról is, hogy Gerevich rögtön hivatalba lépése után beharangozta az új műemlékvédelmi törvényt, melynek gyors elfogadásában bízott. Ahhoz viszont már Gerevich kiváló kapcsolatai és érdekérvényesítő képessége kellett, hogy az elhúzódó és végül meghiúsuló új törvény ellenére ezt az élet ki kényszerítette köztes állapotot fenn tudta tartani. Nem a szakhivatal létrehozója volt, 1934-ben még semmiképpen nem, hanem inkább a maga habitusára szabta a hivatalt, az elnök központi szerepével, s ennektörvényi legitimációt szeretett volna adni. És 1945-ig kisebb-nagyobb zökkenőkkel működtetni is tudta mindezt, mert addig nem változtak a játékszabályok. Más kérdés, hogy a testületi jellegű bizottság helyett felállítandó szakhivatal tervezetét és koncepcióját nem Gerevich találta ki, hanem a Gerevich által nem túlságosan kedvelt Éber László 1919-ben," és ezt a tervezetet Gerevich és Szentiványi is ismerte. 1934 júniusában a Belügyminisztérium véleményezésre megküldte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak Eger város műemléki szabályrendeletét. A minisztérium a MOB-tól kért véleményt. Szőnyi Ottó előadó válaszlevél tervezetében a szabályzat elfogadását javasolta. Ezt a választervezetet Szentiványi Gyula áthúzta, illetve átírta, bizonyosan az elnök instrukciói szerint. Az 1934. július 19én kelt válaszlevélben történik az első utalás egy elkészült műemléki törvénytervezetre: „Az iratokat visszazárva, van szerencsém a Nagyméltóságú Minisztériumnak jelenteni, hogy partikuláris műemléki rendeleteket az országos törvényfeleslegessé teszi. Excellenciádnak magas megbízatása folytán bátor voltam az országos műemléki törvénynek új tervezetét benyújtani, mely törvényerőre emelkedése után a hasonló közigazgatási szabályrendeleteket feleslegessé fogja tenni."

07 Gerevich a MOB új programját egy interjúban is beharangozta: a műemlékek társadalmi megbecsülésének növelése, műemléki lajstrom készítése, az elszakított területeken található műemlékek sorsának figyelemmel kísérése, a MOB gyűjteményeinek fejlesztése, népszerűsítő kiadványok publikálása, 1935-ben műemléki kiállítás bemutatása. Áttételesen utalt a helyreállítás korszerűbb elveinek gyakorlatba történő átültetésére is: „A zsámbéki romtemplom, amely az ország legszebb műemléke és amelyet nézetem szerint egészen helytelenül ki akartak építeni, újszerű műemléki megoldást találtam: magát a romot mai állapotában megerősítjük; biztosítjuk, nem rontjuk el hamis toldalékokkal és a körülötte levő terepet kellemes ligetté varázsoljuk. A napokban helyszíni szemlét tartottam Zsámbékon, ott kezembe került egy autóbuszreklám: »Tekintsük meg a zsámbéki romot, mert már csak rövid ideig látható, ki fogják építenk Szerencsére ezt a veszélyt sikerült elhárítani. A kultuszminiszter, mint kiváló történettudós, fenti tervemet jóváhagyta, egy kövekkel való történelemhamisítást nem is tűrne el." Bejelentette az új műemléki törvényt is:„Hóman kultuszminiszter megbízásából új műemléki törvényjavaslatot dolgozok ki, mert a magyar törvény a világ legrégibb ilyen törvénye. A művészeti emlékek védelmét a háború után minden országban korszerűsítették. Az új műemlék-törvény egyik része lesz a miniszter tavasszal elindított művészeti törvényalkotásakciójának. A tervezettel nagyjában már elkészültem és az az egyes műemlékek védelmén kívül, utcák, sőt városrészek védelméről is gondoskodni fog. Az új törvénytervezetnek reformja azonban elsősorban magának a »műemlék« korcs szóalkotásnak megváltoztatása lesz, aminek helyébe »törteneti és művészeti emlekek« megjelölést fogom javasolni. Remélem, hogy a műemlékek ügyének népszerűsítéséhez ennek a népszerűtlen és groteszk szónak megváltoztatása is hozzá fog járulni."

68 A Gerevich által beterjesztett törvénytervezetnek azonban semmi nyoma nincs a MOB iktatókönyvében és iratai között.

69 Rendkívül sikeres évek következtek: Esztergom, Visegrád, Székesfehérvár, Szombathely. Hatalmas szakmai sikerek, hatalmas sajtóvisszhang és az elismerés: Gerevichet 1935-ben - a Petrovics Elek fogalmazta javaslat alapján - Corvin-koszorúval tüntették ki. Az esztergomi és székesfehérvári ásatások után, arra a riporteri kérdésre, hogy„mivel magyarázza [...] a magyar régészeti kutatásoknak ezt az újjászületését?", Gerevich azt válaszolta:„Azzal, hogy dolgozhatunk. Célkitűzéseink iránt mindinkább növekszik az érdeklődés. Gömbös Gyulának szívügye volt Esztergom, Hóman Bálintban lelkes pártfogóra találtunk; elmélyült történeti tudása iránytűnk volt kutatásaink során. A Műemlékek Országos Bizottsága végre fölébredhetett tetszhalálából. Pár év előtt bizony mostoha gyerekszámba ment." Mind a helyreállításokban, mind a restaurálásokban - olasz kapcsolataira és az általa protezsált fiatal festőművészekre is építve - nyitott a korszerű elmélet és gyakorlat felé.

70 1938-ban megjelent Gerevich monográfiája a MOB Magyarország művészeti emlékei című kiadványsorozatának első köteteként.

71 A mű érdemeit a Magyar Szemle hasábjain hosszan méltatta Horváth Henrik, külön taglalva Gerevich szerepét a MOB megújulásában:„A helyzetet tisztázó és a további kutatás útjait megjelölő fontos adalékai után barátai és tisztelőitől türelmetlenül elviselt hosszabb hallgatás következett. De ebben a csendben nemcsak gondolatok, belátások és elhatározások érlelődtek, beleesik ebbe az időbe az 1933 óta általa vezetett, addig meglehetősen partikulárisán működő Műemlékek Országos Bizottságának kiépítése elsőrendű tudományos intézetté.