Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

egyfüles keretű, erősen kiülő szemöldökű ablakvolt. (Afőemeletként kezelt földszint ablakai jóval nagyobbak voltak az emeletieknél; arányuk 4:3, miközben a belmagasságok aránya mindössze 13:12.) A hátsó homlokzatról nem maradt fenn ábrázolás, de az alap- és a részletrajzok tanúsága szerint a főhomlokzathoz hasonlóan ez is háromosztású volt. Középen mindkét szinten íves záródású hármas nyílások vezettek a földszinten kétoszlopos loggiára, az emeleten törpepilléres teraszra.

201 A fő- és hátsó homlokzaton egy-egy ablakos oldalszárny fogta közre a hangsúlyos középrészt. A hátsó homlokzat a kor villaépítészetében általánosan elfogadott rendszerhez igazodott, azaz a szintek szerves részét képező háromnyílésú loggia - vagy portikusz - került a középtengely főtere elé. Ettől tértel oly feltűnően a főhomlokzat hatalmas íve. (43. kép) A hatalmas nyílás diadalív-motívumként való megjelenését - mind a Wechselmann-, mind a Madarász-villa esetében - akadályozza az a körülmény, hogy a nyílást keretező pilaszterek nem futnak megszakítatlanul a koronázó párkányig, hanem az övpárkány által elválasztva, két egymás fölötti pilaszterként jelennek meg. Ez a megoldás az épület szintekre bontását - lakóépület voltát - érzékelteti, még a Madarász-villa esetében is, ahol nincs is emelet.

20A Wechselmann-villa alapelrendezése első pillantásra szinte szokványos, de alaposabb mérlegelés során meglehetősen bonyolultnak mutatkozik. A fő- és a hátsó homlokzatra mindkét szinten három-három szoba nyílik; a szélső tengelyekben 2°, a középsőben 3° szélesek. A szélsők mélysége egységesen 2°5'9", a középsőké a földszinten 4° és 3°3^ az emeletieké 2°3'illetve 3°3', ám itt közbe van iktatva egy mindkét szomszédos helyiségtől zárt fallal elválasztott, 1°2' mélységű ablaktalan helyiség, amelynek léte már a funkcióbeli bonyodalmakhoz tartozik. A földszint (főhomlokzat felől nézve) balszárnyát egy zárt fal választja el a szint többi részétől. Az emeleten az izoláció nem ennyire következetes, de a terek kapcsolata meglehetősen bonyolult. Az épület mindkét szárnyán látható az alagsorból az emeletig vezető patkóvonalú lépcső. E lépcsőházakból az emeleten előre és hátrafelé is nyílik ajtó: a bal oldalon van összeköttetés az elő és a hátsó homlokzati helyiség között a lépcsőházon és a hozzá kapcsolódó folyosón keresztül. Ezzel szemben a jobb oldalon a folyosót zárt fal választja el a kerti homlokzatra nyíló szobától. A folyosókból mindkét oldalon nyílik egy-egy ablaktalan helyiség, amelyeknek oldalhomlokzati faluk van, tehát ablakot is lehetett volna nyitni rajtuk. Az emeleten van tehát összesen három ismeretlen rendeltetésű ablaktalan helyiség. A Lohr József építési főfelügyelő által a Középítési Bizottmánynak bemutatott statisztikai adatok annyi segítséget nyújtanak, hogy bennük az emeleti helyiségek között szerepel két éléskamra, amelyeket talán azonosíthatunk a folyosókról nyíló ablaktalan helyiségekkel. (Az épület középpontjában lévő ablaktalan helyiség meghatározásához ő sem ad segítséget. Ha azt tekintjük, hogy a fő- és a hátsó homlokzatra nyíló három-három helyiség közül az egyiket a tervrajz konyhának jelöli, és a jelentés is említ az emeleten egy konyhát, akkor a jelentésben szereplő hat szoba szám csak úgy áll össze, hogy az ablaktalan helyiséget is szobának számítjuk. A tervek alapján nem kizárható - bár nem is bizonyított -, hogy ennek a „szobának" tetővilágítása lehetett volna.

203 A földszinten hét szobát jelez a jelentés; a fő- és a hátsó homlokzatra nyíló hat szobán kívül valóban található a terven egy oldalhomlokzati kisszoba a bal oldalon, míg ennekjobb oldali megfelelője - a jelentésben szintén említett - fürdőszoba. Ez a viszonylag tágas helyiség újdonságnak tekinthető; párját a vizsgált területen eddig csak a néhány évvel korábbi Schosberger-villában (városligeti 39-41. szám) láthattuk, és tudunk Fauser Antal gyógyszerésznek városligeti 3. számú kertjében, a villa közelében, 1871-ben épített kis fürdőházáról.

204 (A Wechselmann-villa tervein található még - a jelentésben különös módon meg sem említett - hat, szintenként két illemhely. Ilyen bőséget korábban nem találtunk.) A jelentés említ az alagsorban 2 szobát, 2 konyhát, 2 éléskamrát és 1 raktárt - ezek az alaprajzban azonosíthatók. A szobák a főhomlokzat felé néznek, a konyhák hátra, az éléskamrák oldalra. A raktárhelyiség középen lehetett, a rajz szerint több közfallal részekre osztva. A Wechselmann-villában a jelentés szerint volt 3 konyha, ebből arra következtethetünk, hogy három önálló lakás lehetett benne. Egy meglehetősen bonyolult alaprajzú az emeleten, ennek a konyhája is a szinten volt; és két kisebb a földszinten, amelyeknek konyhájuk az alagsorban volt. (Lehet, hogy az alaprajz nem volt teljesen pontos, ott is volt nyílás, ahol ezt nem jelölték, és talán volt összeköttetés az emeleti középtengely terei között is.) Ha a villa úgy épült meg, ahogy a tervek alapján következtetni lehet, nem csodálható, hogy későbbi tulajdonosa már nem kívánta eredeti elrendezésében használni. A Wechselmann-villa kertjének ékessége az évszakokat megjelenítő négy allegorikus szobor. (44. kép) A Nyár és a Tél alakja a villáról készült Klösz-fotón is látható (43. kép), bizonyos tehát, hogy még az átalakítás előtt, tehát Wechselmann idején kerültek a kertbe. Ennél többet nem tudunk róluk. Ez ideig nem ismert sem a készítőjük, sem a készítés, illetve az elhelyezés ideje. Csupán feltételezzük, hogy valamelyik nagyobb Wechselmann építkezésen közreműködő épületszobrász alkotásairól lehet szó. A hetvenes években két fontos Ybl-épületnek a Vámháznak (1870-1874) és a Várkertbazárnak (1875-1879) volt