Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

építtető nem igazodott a telek középtengelyéhez, hanem úgy helyezték el az épületet, hogy a főhomlokzati lépcső került a középvonalra, és attól a liget felé helyezkedett el a ház. Elképzelhető, hogy a hétgyerekes Schosberger Simon Vilmos a ház elhelyezésével nem akart akadályt gördíteni a telek későbbi felosztásának útjába? Más magyarázatot egyelőre nem találok arra, hogy miért kellett a villát beszorítani a hatalmas kert„sarkába". Nem tudom eldönteni, hogy az építész ügyetlensége, az építtető takarékossága/ fukarsága okozta ezt a nehezen magyarázható, kedvezőtlen elhelyezést. (Halácsy térképén még a fent leírt módon láthatók az épületek. Idővel annyi javulás történt, hogy lebontották a Nagy János utcai telekhatáron álló épületnek a villa vonalába eső részét, és ezáltal az utca felé kapott némi szabad teret az oldalhomlokzat.)

1

*

1 A villát építtető Schosberger Simon Vilmos csaknem hetvenéves volt az építkezés idején, és még hét évig élt azután. A második lakást valószínűleg hét gyermeke közül valamelyiknek szánta, talán az elsőszülöttnek, az ingatlant öröklő Zsigmondnak, aki majd az örökség átvétele (1879) után néhány évvel (1883) Ybl Miklóssal építtetett kastélyt turai birtokán. KrauszLipót pénzváltó 1868-ban a városligeti 6. sz. telek fasori felére épített kis kerti laka még Röser nyaralójánál is szerényebb volt. (40. kép) Ebben az összesen 6°1 ' x 2° V méretű házban, amelynek középső szobája előtt 1° x 1°5'6" 40. kép. Krausz Lipót kerti házának tervrajza. Kimnach Mór, 1868. (Városliget No. 6.) területű kis veranda épült, szintén három szoba volt; mindegyik 1 °5'8"x 1 °3'8" méretű. Bejárat a verandán át a középső szobába vezetett, abból nyílt a két szélső szoba. Ez az épület, a fasorban kivételnek számító módon faszerkezetű volt, ezért tervét nem építőmester, hanem Kimnach Móric ácsmester készítette.

190 A terven az ablakkeretek és a veranda szerkezete lombfűrészmunkának látszik. 1869-1872 között épült az akkor megosztott városligeti 27. számú telek fasor felőli felén Madarász Viktor festőművész műtermes villája, e vidéken első ebből a műfajból. Az épületről sajnos igen keveset tudunk. A tervek és a vonatkozó építési iratok lappanganak, az építési engedély szövege ismert mindössze.

191 Tudjuk azt is, hogy a lakhatási engedélyt 1872-ben adták ki, de az iratok szintén lappanganak.

92 A Magyar Nemzeti Galéria Adattárában őriznek egy, a Madarász családtól származó fotót, amelyen egy kertben álló háromtengelyes magasföldszintes ház kétharmada látható.

193 (41. kép) Halácsy Sándor térképéről ismerjük a ház telken belüli elhelyezését, és négyzetet közelítő a lapformáját.

104 A fotó háromtengelyes magasföldszintes épületet mutat, amelynek az oldalszárnyaknál sokkal magasabb középrizalitjában hatalmas üveges ajtó foglal helyet. A középrizalit diadalívszerűen kialakított; középtengelyében hatalmas íves, üvegezett nyílás, két oldalán jelentős méretű falszakaszok, amelyeknek a lábazat és a koronázó párkány közötti szakaszát horizontális irányban - az oldalszárnyak zárópárkányának magasságában - övpárkány osztja megközelítőleg 2:1 arányban. Az övpárkány magasságából indul a nyílás félköríve. Az alacsonyabb oldalszárnyak sávos vakolata sarokarmírozásként fordul át a középrizalit főhomlokzatának alsóbb szakaszára, amely az 41. kép. Madarász Viktor műtermes villája. Terv: Unger Emil (?), építőmester: Hild Károly, 1869. (Városliget No. 27.)