Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)
Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)
természetesnek tekintették, hogy a gyerekszoba nem került azonos elbírálás alá a többi szobával, és még akkor is kaphatott kevesebb megvilágítást, ha bőven lett volna alkalom - és hely - több vagy nagyobb ablak nyitására. 120 A Zsigmondy-villa külső megjelenése is eltért a korábbi, klasszicista villákétól. 12 ' Itt nincs a homlokzat elé lépő oszlopcsarnok, de a homlokzatból hátralépő loggiát is eleve beüvegezték, pontosabban a nyílást keretező pilaszterek, illetve a két oszlop közét az ablakok alatt és fölött fatáblákkal építették be. Megépült tehát a - Buchlervilláéhoz hasonló - háromnyílású, pilaszterek között kétoszlopos portikusz, de már eleve beüvegezve. Az oldalszárnyakon ikerablakok világítják meg a szobákat, amely megoldás a klasszicista villákon nem ismert.' 22 Wieser Ferenc munkásságában nem ismeretlen az ikerablakos megoldás. A Zsigmondy-villával egy időben épült Pichlerházon (Budapest V., Hercegprímás utca 9., Szent István tér sarok), amelynek homlokzatát velencei gótikus paloták példájára formálta, kettes, hármas és négyes ikerablakokat is alkalmazott. SORHÁZAK A városligeti fasornak e tágan értelmezett második korszakában - az árvíz és 1860 közötti két évtizedben - a villák mellett szép számmal épültek a telkek külső, utcai határvonalára (Nagy János, illetve külső Három dob utca) leginkább zárt sorban elhelyezett épületek. Ezek főleg lakó- kisebb számban gazdasági épületek voltak. A lakóépületek is különfélék, mert az egyszerű, külvárosi földszintes házak mellett megjelentek a valójában villa funkciójú zártsorú házak is. Az első„fasori" sorház, amelyről már tervet is ismerünk 1839-ben épült Hild József terve szerint Johann Joseph Müller számára a városligeti 33. számú telekre. 123 A terv meglehetősen szűkszavú, egy fél alaprajz és fél homlokzat látható rajta, az alaprajz azt sejteti, hogy a kapualjon túl folytatódott az épület. (A homlokzatrajz nem is utal erre.) A rajz alapján nem zárható ki, hogy egy már meglévő épülethez épített toldalékról lehet szó - az engedélyben használt „zubau" kifejezés határozottan erre utal. A tervek 1+3 + 1 tengelyes épületrészt mutatnak: a kapu és a hozzá csatlakozó kapualj mellett egy szobasorban egy egyablakos keskeny (1 ° x 2°2') és egy háromablakos széles (3°3'x 2°2') helyiséget látni. Semmi mást. Még az sem egyértelmű, hogy az utcára nyílnak-e az ablakok, avagy az udvarra, és akkor az utca felé a vakablakok fordulnak. A terv értelmezését a három évvel későbbi bővítési terv segíti: azon egyértelműen látszik, hogy az épület falai az utca felé áttöretlenek, az udvarra nyílt a kétszer négy ablak. 124 Az átépítés hattengelyes udvari szárnyépületre vonatkozik, amely a Liget felőli oldalon csatlakozik a már meglévő épülethez. Az átépített épületben lett egy szoba-konyhás lakás és egy a bővítménnyel együtt három szoba-konyhakamrás, amelynek egyik szobája a.toldalék következtében ablaktalanná vált, illetve csak közvetett megvilágítást kapott. A toldaléképítést Pollack Ágost végezte Végh Ignác részére. A következő évben, 1843-ban szintén Pollack Ágost tervezte az újabb átépítést (özv. báró Kray Borbála megbízásából), ekkor a város felőli oldalra is épült udvari szárny, amelyben két istállót és egy kocsiszínt alakítottak ki. 125 Egy 1865-ös helyszínrajz már így tünteti fel az épületet, és Halácsy térképe is így ábrázolja. 126 Az 1840-1841-ben a városligeti 1. és 2. számú telkekre épült házak a villa funkciójú sorházak kategóriájába tartoztak. 1840. október 25-én telekkönyvezték, hogy Joseph Sebastiani vaskereskedő, aki 1816 óta volt a városligeti 1 -2. számú, összesen 3225 négyszögöl területű telek tulajdonosa, a Szépítő Bizottmány hozzájárulásával három részre osztotta és gyermekeinek ajándékozta azt. 127 A három testvér az ajándékba kapott kerteknek a külső Három dob utcai határára építkezett, mindhárman Zitterbarth Mátyással terveztetve házukat. A szélső, az 1. számú telekkel határosán épült akkor Zitterbarth tervei szerint a városi lövölde új épülete, valószínűleg nem véletlen tehát, hogy őt választották tervezőül. Az 7. és az ha. számú telkekre Sebastiani Frigyes és Sebastiani Károly zártsorú házat építtettek, míg a 2. számúra Jordán Józsefné sz. Sebastiani Mária az utcavonalra építkezett ugyan, de nem a szomszédos telekhatárokig, két oldalon szabad bejárást hagyott az utcáról a kertbe. (A ház majd egy 1867-es bővítés során terjeszkedett az 1 .a. számú telek határáig.) A két fivér háza sokban egyezett egymással. Mindkettő 4 + 1 + 4 tengelyes volt, de az 1. számú telken állón 3 + 1, az 1 .a. számún 2 + 2 arányban oszlottak a tengelyek. Mindkét ház egy szobasoros volt, a kert felé végighúzódó tornáccal. A kapualjtól két oldalra minkét házban két-két kétablakos szoba épült, szélen keskenyebb, közép felé szélesebb. A szobák egyaránt 3° mélyek és 2° magasak voltak. A szobákat egyöntetűen a tornác felől lehetett fűteni a válaszfalak sarkos lemetszésével keletkezett fűtőalkalmasságon keresztül. A sok egyezés után meglepő, hogy alapvető szempontból különbözött a két ház: az 1. számú (27. kép) boltozott pincére épült, magasföldszintes volt, míg az 1 .a. számú (28. kép) alápincézetlen, a föld színére épült. Ebből a tényből néhány további különbség is keletkezett: az 1. számúnak mindkét lakrészéhez tartozott pincelejárat, amelyet a tervező a tornác szélső tengelyébe helyezett, ezért itt csak három-három oszlopos volt a tornác, míg a másik házban négy-négy oszloppal az épület teljes szélességében végighúzódott. Az alápincézetlen házban minden szobának nyílt ablaka az utcára és a tornácra is, az
