Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Történet - Vándor András: 16-19. századi ácsolt tetőszerkezetek Magyarországon
Az áthidaló és kötőgerenda rendszer képezi a nagyfeszlávolságú tér síkmennyezetét és a fedélszerkezet alapját. A lapjára fektetett szaruzatot minden szaruállásban két-két torokgerenda fogja össze, de egy további támasz beépítésére is sor került. Ez az alsó kötő, mely az ismertetett középkori szerkezetek mindegyikében megtalálható. Itt a barokkos ferdedúc megtámasztására is használják, valószínűleg azért, hogy minden szaruállásban meglegyen. A ferdedúc alatt a talpgerenda elmarad, de a szaruzattal párhuzamosan elhelyezkedő szélrács fejgerendája megtalálható. A szélrács merevítőit ezért csak a ferdedúcbői indíthatták, így azok egymást keresztezve, közel 45 fokos helyzetben helyezkednek el. A fejgerenda nem ötszögletű, mint a barokk rendszerben, de az alsó torokgerenda sor erre támaszkodik (a bekötés pontos módja itt nem ismeretes). A fakötések nagy része régiesen fecskefarkos, míg más része a barokk fedélszerkezetnek megfelelő módon kerül kialakításra. A függőoszlop itt is egy darabból van és talpgerendára támaszkodik, a fesztáv felezőjében. Keresztirányban rövid kötőkkel merevítenek, míg hosszirányban a talpgerendáról induló rövid, valamint a fejgerendát is keresztező, hosszú ferdemerevílők képezik a „rácsos" tartót. A műemléki helyreállítások gyakorlata és lapasztalafai A történeti tetőszerkezetek helyreállítása igen nehéz feladat. A problémákat és a lehetséges megoldási módokat a következőkben részletezi, kép. Tarpa, ref. templom, főállás zem, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban az általunk követett helyreállítási gyakorlata alapján. A felmérés: A teljes szerkezet felmérése képzett szakemberek hiányában csak a fő szerkezetekre, illetve azok elméleti rendszerére terjedhet ki. Az eredetileg is görbetengelyű, kézi munkával kifonnál t elemek, melyek az idők folyamán még tovább deformálódlak, csak manuálisan mérhetők fel fotogrammetria alkalmazására - részben anyagi okokból - még csak kísérlet sem történt. A felmérés a csomóponti megoldásokra, álló szerkezet cselében nem is igen terjedhet ki, hiszen a csapolások, horgolások tényleges megoldásai nem láthatók, sőt gyakran a szerkezeti rendszerben elfoglalt helyük miatt elérhetetlenek. így a rendelkezésre álló felmérések a legtöbb esetben hiányosak és legfeljebb az elméleti tájékozódásban nyújtanak segítséget. Ezt erősíti az is, hogy a fedélszerkezetekkel mindezideig igen keveset foglalkozott mind az építészet, mind az építészettörténet. A beépített faanyag minősítése: A még álló szerkezete vizsgálata általában szúrópróbaszerűen történik és a csomópontokra nem terjed ki. Az ,,élő" anyag szilárdsági szempontból történő minősítése megoldhatatlannak látszik. A minősítés a legtöbbször azzal az eredménnyel jár, hogy a tető bontására tesznek javaslatot. A szakértő ezzel hárítja el a maga felelősségét, a kivitelezőnek is a bontás az érdeke. (Erre példa, a csaposgerenda föcS'ó. kép. Tarpa. ref. templom, mellékállás