Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Vándor András: 16-19. századi ácsolt tetőszerkezetek Magyarországon

72. kép. Nagyszekeres, réf. templom, csomópont 73. kép. Nagyszekeres, ref. templom, szerkezeti részlet 74. kép. Nagyszekeres, ref. templom, szaruállások 7.5. kép. Nagyszekeres, ref, templom, hosszrács és természetesen itt is elhelyezésre kerül a vendégcsap. Az így kialakuló síkháromszög minden barokk szerkezetben, minden szaruállásban egyformán megtalálható elem. A barokk szerkezetben tehát nincs fő- és mellékszaruállás, csak főés mellékállás. A barokk fedélszerkezet szaruzata más elemekkel, a tartószerkezet egyéb részeivel sehol sem érintkezik, ezért erőjátéka tiszta és világos. Érdekes azonban megfigyelni, hogy az építők inkább tartottak a cserépléc lehajlásától, mint a szarufáétól, és ezért az utóbbit mindig ,,lapjára'" fektetve helyezték el, vagyis a tényleges teherhordás síkjára merőlegesen kisebb vastagsági méretet. Ennek az elhelyezésnek a helyességét természetesen a nagy (12 x 16) íameretek mellett, a hosszú igénybevételi idő is igazolni látszik. (Keszthely, ferences templom, Sopron, Szt. György templom stb.) A tartószerkezet alapját a mindkél oldalon, minden áthidaló gerendára keltős fecskefarkos lapolással kapcsolt, ötszögletű gerenda alkotja, melynek külső oldala a szaruzaltal párhuzamos, felső lapja arra merőleges. Az ötszögletű gerenda (talpfa) általában a belső sárgerenda fölött, vagy annak közelében kerül elhelyezésre (Vasszécsény, Ebcrgcnyi kastély). A talpfák szaruzalra merőleges síkjára 3-6 méterenként nagyméretű, változó keresztmetszetű íerdedúcok (székoszlop?) támaszkodnak. A ferdedúcokat csapolással eresztik be a talpfába. Itt is megfigyelhető a tiszta erőjátékra való törekvés: az áthidalókba ez az elem nincs bekötve, pedig a kialakuló feltámaszkodási felület ezt lehetővé tenné. Az egymás felé hajló ferdedúcok között található a nagyméretű feszítő (záróía) mellgerenda, amely különleges kötéssel kerül rögzítésre. A ferdedúc és a feszítő zárófa között a szögfelezőre merőlegesen, mindkél oldalon egy-egy gondosan bekötötl. jelentős méretű szöglelkölő (könyök) helyezkedik el. Ez az elem a keményfa vendégcsapokkal, melyekből mindkét végén egy vagy két darab található, a szerkezetel szinte sarokmerevvé, nyomaték felvételére alkalmassá teszi. A ferdedúcokat fölül mintegy fejgerendaként egy újabb ötszögletű gerenda kapcsolja össze. Ennek külső oldala a szaruzaltal párhuzamos, alsó fele arra merőleges, felső oldala pedig vízszintesen helyezkedik cl. A két ötszögletű gerenda között egy, vagy esetleg két egymást keresztező vagy egymásnak döntött gerenda kerül elhelyezésre, ez biztosítja mindkét oldalon a ferdedúcok oldalirányú mozdulatlanságára. Ezek az elemek is csapolással és vendégcsappal kerülnek rögzítésre. A felső ötszögletű gerenda felső vízszintes oldalához fogazással kötődnek a szaruállások lorokgerendái. Ez a kötésmód biztosítja azt, hogy a szaruzatről átadódó függőleges erők a legrövidebben jussanak le a falakhoz, és a vízszintes erők felvétele se okozzon alakváltozást a tető síkjában. A torokgerenda így egyformán igénybevehető húzásra és nyomásra is, a változó széliránynak megfelelően. Lehetőség van kiegészítő elemek elhelyezésérc is. Az áthidalók lehajlásának csökkentésére páros lengőoszlopok fémkapcsolatokkal, a sarok merevség biztosítására pedig újabb könyöktik helyezhetők cl. A térbeli hosszmerevség növelésére beépíthetők tengelyirányú gerendák a torokgerendák alatt. Érdekes jellegzetessége a barokk szerkezeteknek a páros lengőoszlop folytatása a mellgerenda (feszítőfa) fölött a gerincig, mely idővel jellegzetes alakváltozási forma külső megjelenésében válik láthatóvá. A fentebb leírt két szerkezetrész összeépítése adja az ideálisan tiszta barokk fcdélszcrkczcti rendszert. Ebben a formában csak kisebb épületek fölött található a szerkezet (6-X méteres feszlávval). Az idők folyamán fokozatosan bővítik, módosítják, egyszerűsítik vagy komplikálják a szerkezetet. Mivel az áthidaló gerendákra a vízszintes térlehatárolásnál azaz födémeknél már nincs szükség és jelentős húzóerő csak a nagyméretű (16/22-26/40) ferdedúcok alatt keletkezik, azok csak a főállásokban maradnak meg és megjelenik a fiók és a hozzá rendelt fiokváltó. Az erőtani elemzés azt mutatja, hogy a jól megtervezett és folyamatosan összeállítható, térbclilcg merev tartószerkezetre, mint csontvázra építik fel az épület megjelenését is meghatározó szaruzalot. Ez a szerkezet minden állásban azonos. A tetőszerkezet további fejlődését a teherviselésben egészen új szerepet betöltő szelemen megjelenése jelenti majd a 19. század elején. Ez a hajlított elem támasztja meg közvetlenül a héjalást hordó szaruzatot. Az így kialakuló fedélszerkezet már joggal viselheti a megkülönböztető fedélszék nevet, hiszen szelemenéit székoszlopok tartják. A székoszlopok a kötőgerendában ülnek és térbeli helyzetük szerint állók és dőltek lehetnek. Ezt az egyszerű szerkezetet fejlesztik tovább és variálják a histo-