Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Marosi Ernő: A zsámbéki kolostorromok

szentély indás-leveles ornamentikáját mulatják, ugyanazt, amit a főhajó egyetlen megmaradt záróköve és sárkányos fejezete is. így a főszentély épületét és a boltozási periódust, vele együtt a főhajó felső falainak építését is ugyanannak az építési kampánynak a részeként foghatjuk fel. A váltásnak a mellékszentélyek megépítése után, de még a mellékhajók boltozatának elkezdése előtt kellett bekövetkeznie. Ez Möller periodizációjához hasonlít, de Lux meggondolásainak figyelembe vételével; tehát nem tételez fel katasztrofális törést az építésmenetben. A legnagyobb gondot a főszentély építésmenetének rekonstrukciója jelenti. Ez a jelek szerint az eredeti terv része; nem előzte meg olyan korábbi apszis, mint amilyet Möller periodizációs javaslalában föltételezett. Az a sajátossága is az építészeti rendszer elemének, s nem véletlen meghatározta formaváltásnak tűnik, hogy sarkait egyetlen átfutó háromnegyedoszlop tagolja, amellyel lent az ülőfülkék bélletoszlopai, fent a boltozati homlokívekct hordozó pálcák alkotnak köteget, A periodizációs elképzelések eltérései és az építkezési szakaszok elhatárolásának szükségessége feltétlenül szükségessé teszik a megfigyeléseket, esetleg kisebb falkutatásokat is. Ezek annál inkább fontosabbak, mivel egyedül ezektől remélhető az építkezés egymásutánjának megvilágítása, a relatív kronológia lisztázása. A ma rendelkezésünkre álló írott források, családtörténeti következtetések és stiláris érvek alapján a zsámbéki építkezés ugyanis abszolút dátumokhoz egyáltalán nem köthető. 4. KÖVETKEZTETÉSEK A fenti áttekintésből levonható legfontosabb következtetések könnyen összefoglalhatók, a) A zsámbéki romegyültes - tekintve a romok időnként szükséges gondozását, az együttes nagy fokú, elhanyagolásból és környezeti ártalmakból eredő romlását - hamarosan restaurációra szorul. b) Sajátos műemléki értékeit, mindeddig megőrzött hitelességét tekintve a felújításnak lehetőleg a romok valamennyi értékének együttes megőrzését kell céloznia. Ezért a szintén történeti értéknek tekintendő helyreállítási-konzerválási mód megváltoztatása nem kívánatos. c) Az épületen található nagy fokú kőpusztulás szükségessé teszi a stiláris szempontból tanulságos részleteknek (különösen a déli apszis boltozat alatti frízének) kellő dokumentálását és másolat elkészítését. Az eredeti faragott köveket azonban, ameddig lehet, helyükön kell megőrizni. d) A restaurálást szükséges felhasználni a premontrei prépostságol megelőző falusi templom régészeli kutatására, esetleg temetőjének feltárására, a régebbi és az újabb templom viszonyának tisztázására. Fontos azonban annak tudatosítása, hogy a rom sajátos környezetének parkszerű megjelenését kell elősegíteni, semmiképpen sem engedhető meg az ezzel ellenkező, romkertszerű kialakítás. Ezért eleve a régészeti szelvényeknek a kutatás után való betemetésével kell számolni. c) Kiegészítő kutatások és megfigyelések szükségesek a premontrei prépostsági templom vitás építéstörténeti kérdéseinek tisztázására. Ezek közvetlen célja az építésmenet megismerése. f) Minél teljesebben reprezentálni kell a pálos monostor periódusának máris súlyos károkat szenvedett emlékanyagát: az 1939 után bemutatóit későgótikus kerengő konzervált romjainak lájszerű megjelenítése utólag természetcsen már nem lenne lehetséges! g) Igen fontos figyelmet igényel a romegyüttes távlati és településen belüli képének védelme. ZÁRÓ MEGJEGYZÉS Fenli vázlat megfogalmazásakor, 1985-ben, a Zsámbék mint a magyar műemlékvédelem történeti emléke c. szakasz megírásánál még nem ismerhettem Lővei Pál barátom párhuzamos kutatásainak eredményét, magam pedig - a nyomtatott és az íratlan közvéleményre támaszkodva - irattári kutatást nem végeztem. így ugyanaz a restaurálás, amelynek eredménye a befogadók szemszögéből példává emelt emléknek tűnhet, az alkotó, Möller István szándéka szerinl csak provizórikus megoldás volt. Az emlék azonban akkor is emlék marad, mint annyi más esetben, amikor a „Gondolta a fene"! válasz nem érkezik ily frappáns módon. Közel egy évtized múltán, egy eredetileg vitaanyagnak készült tanulmány nyomtatásra