Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Előszó

kai és mellékletekkel alátámasztott előterjesztést, amelyet a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi miniszter előterjesztésében 1989 májusában tárgyalt az Országgyűlés Építési és Közlekedési Bizottsága. A Bizottság az előterjesztést nagy megértéssel és elismeréssel elfogadta és határozatában egyebek közt a műemlékvédelem szervezeti kereteinek megerősítését, új műemlékvédelmi törvény megalkotását, a műemlékvédelem állami támogatásának növelését és a kulturális örökség védelmének az Alkotmányba való beillesztését javasolta. Az Országgyűlési Bizottság határozata nyomán megindult a műemlékvédelem államigazgatási helyzetének felülvizsgálatára és az Országos Műemléki Felügyelőség szervezetének fejlesztésére vonatkozó tervek kidolgozása, majd 1990-re elkészült a műemlékvédelmi törvény szabályozási koncepciója. 1990-ben megalakult az. új kormány, melynek keretében a műemlékvédelem - rövid bizonytalanság után - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium keretében kapott helyet. Két évig tartó előkészítő munka és viták eredményeképpen az 1992 márciusában megjelent 6/1992. sz. KTM. rendelet a műemlékvédelem irányítását addigi alárendelt helyzetéből kiemelve létrehozta az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt, mint országos illetékességgel rendelkező önálló központi hivatalt és államigazgatási szervet, melynek irányítását a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszter a Művelődési és Közoktatási Miniszterrel egyetértésben látja el. A hivatali szervezet megújításával egyidejűleg időszerűvé vált az 1990-ben már szabályozási koncepciójában előkészített műemlékvédelmi törvény végleges normaszövegének kidolgozása, amelyet 1993ra minisztériumi szinten egyeztetett állapotban elkészítettünk. Nem a Hivatalon múlott, hogy az máig sem került a Parlament elé. Az új országos hivatal létrehozása jelentős átalakulással járt, amelyben feladatának központjába a műemlékvédelem kormányzati és államigazgatási feladati kerültek, az annak alapját képező és azzal szorosan összefüggő tudományos feladatokkal együtt. Ezzel egyidejűleg szervezetileg külön kellett választani az operatív feladatokat. Ezek ellátására Állami Műemlékrestaurálási Központ jött létre, amely a korábbi szervezet műemlékhelyreállításokkal foglalkozó kutatási, építészeti tervezési és szakrestaurátori részlegeinek tevékeny ségét folytatja ; míg a kivitelező szervezet önálló gazdálkodó egységekké alakult át. Az átszervezés kapcsán Műemlékek Állami Gondnoksága néven létrejött egy olyan új intézmény is, amelynek szükségessége már korábban, az 1989 évi országgyűlési előterjesztésben is felmerült, az állami tulajdonban maradó és más módon nem kezelhető műemlékek fenntartásával kapcsolatos feladatok ellátására. Végül az Országos Műemlékvédelmi Hivatal intézményeként, de annak gyűjteményeitől különválasztott önálló országos gyűjtőkörű múzeumként tovább folyt alla működését a Magyar Építészeti Múzeum. A magyar műemlékvédelem egész szervezetének a fentiekben vázolt gyökeres átalakulása a kezdeti lépésektől a megvalósulásig értelemszerűen még akkor is az egész, apparátus minden erejét igénybevevő folyamat volt, ha csak a belső szervezeti, személyi változásokat, a feladatok, hatáskörök, kapcsolatrendszerek átalakulását, a megszokott, családias intézmény életformájának megváltozását, új munkakörök és munkamódszerek bevezetését tekintjük. Mindez azonban nem csak a szervezeten belül ment végbe, hanem az egész ország politikai, társa-