Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - Sonkoly Károly: Műemléki kutatások az OMF pécsi kirendeltségén (1986-1991)

mai kerüllek elő. A 19. században az udvari szárnyakat megtoldották, átalakították a lépcsőházat, s belső átépítéseket még a 20. század második felében is végeztek. A műemléki kutatás után a házal helyreállították (tervező: Asbóth Gyula, Baranyaterv, Pécs). Az alsóbogán (Somogy m.) Festeücs-Inkey kastély műemléki kutatására 1987 őszén került sor. A viszonylag nagy alapterületű, klasszicista stílusú, egyemeletes épület szép táji környezetben, kiterjedt ősparkban áll. A helyi szájhagyomány megőrizte a helyén volt kis, földszintes kúria emlékét, amit az 1822-es összeírás is alátámaszt. A falkutatás során megtaláltuk ezt, amely a mai épület magját képezi. Még a 18. század közepén, második felében emeltette az akkori birtokos, Bárányi Imréné sz. Lengyel Bora. Kerti homlokzatát lizénák tagolták, a délkeleti oldalán pedig faszerkezetes tornác állt. A 18. század végén a 19. század elején a következő tulajdonos, Boronkay József készíttette a kerti homlokzat ma is látható, sávozott vakolatát. A helyiségek boltozottak voltak, helyenként megmaradt a levésett slukkópárkányok nyoma. Boronkay unokája, gr. Festetics Miklós 1830 körül bővíttette mai formájára a kastélyt. Rossz gazdálkodása csődbe juttatta, s elvesztette birtokait. A kastély a 19. század második felében az Inkey család idősebbik, nemesi ágának kezére került. Levéltárukban, amely 1945 után elpusztult, megvolt az épület tervrajza. Az átlagos kvalitású kastély mesterét nem ismerjük. Homlokzatai és belső kialakításának néhány részlete, például az oszlopos, földszinti előcsarnok és a nagyterem képzett építészre vallanak. Az ő tervét interpretálhatta egy helyi pallér, aki, például a homlokzatokon, a kivitel közben változtatásokat eszközölt, amint ez a falkutatás során kiderült. Ekkor épült a kertben a kis, klasszicista kápolna is. A 19. század végén „komfortosították" a kastélyt. Az átalakításoknak a lépcsőház eredeti, reprezentatív formája is áldozatul esett. Néhány helyiségben 19. század közepi, ill. a 20. század első felében készült díszítőfestések maradványai kerültek elő. A berendezés egykori fényét már csak régi fényképekről ismerjük. A bútorokat, szőnyegeket, kristálycsillárokai szélhurcolták a háború végén és a tulajdonosok kilakoltatása után. A 19. századi, mázas cserépkályhák töredékei a padlásra kerültek. A ncorokokő márványkandallók is áldozatul estek a vandál pusztításnak. Az egykor gondozott park kődíszei már csonkák, vagy hiányoznak, az értékes faállomány egy részét kivágták. Az államosítás után a belső átalakítások és a szükséges tatarozások elhanyagolása miatt a kastély igen rossz állapotba került. A jelenlegi kezelő, az Örcglaki ÁG. elhatározta, hogy kastélyszálló céljára újítja fel az épületet. A park rekonstrukciója meg is indult még 1987-ben. A kutatás befejezés után, 1988-ban elkészültek a kivileli tervek (tervező: Gáts András, KAPOSTERV Kisszövetkezel, Kaposvár), de anyagi fedezet hiányában a munkát máig sem kezdték el.

3 A Pécs, Király u. (volt Kossuth u.) 36. sz., ún. Jeszenszky-ház műemléki kutatására 1987-88-ban került sor (178. kép). A belvárosban álló, egyemeletes, barokk épület alatt középkori falmaradványok is előkerültek. Ezekre épült a török kiűzése után, először valószínűleg a keleti szárny. A ház mai tömege és utcai, óriáspilaszterekkel tagolt homlokzata a 18. század közepén jött létre, amikor Baranya vármegye alispánja, a jómódú földbirtokos, Horváth Dániel volt a tulajdonos. Unokája, Jeszenszky Emánuel a 18. század utolsó évtizedében alákínálta át a házat. A főhomlokzaton a kaput kosárívesre építtette át. Felelte, kőből kifaragták az egyesített, Jeszenszky-Horváth címert. Az udvari homlokzat földszintjén és emeletén végigfutó folyosók nyitott árkádjait befalazva ablakokat helyeztek el és ekkor építették a fonatdíszes kőkorláttal ellátott erkélyt is. A külső, udvari falépcsőt lebontva, belső lépcsőházat alakítottak ki, alján a ma is meglévő, szép, monogramos, kovácsoltvas ajtóráccsal. A belsők gazdagságáról a földszinten és az emeleten is feltárt, kvalitásos díszítőfestések és a régi inventáriumok beszélnek. A 19. században a földszinti szobákat utcára nyíló üzlethelyiségekké alakították át. A 20. századi átépítések nem csak a belsőket érintették, hanem a homlokzatokat is megváltoztatták. A legutolsó nagytatarozás a főhomlokzatot szinte teljesen kivetkőztette eredeti formájából. A műemléki kutatás eredményeit felhasználva az új tulajdonos, az AGROBANK Rt. - amely ide helyezte pécsi székházát - teljesen felújíttatta az épületet (tervező: Kévés György, KÁVA Építésziroda, Bp.). Ennek során több helyiségben restauráltatta a 18. sz. végi díszítőfestéseket, s az emeleti, duplaablakos stukkódíszes mennyezetű szobát egykorú bútorokkal rendezte be (179. kép). Rekonstruálták az elpusztult, mázas cserépkályhát is. A helyreállítás 1990 elejére fejeződött be.

4