Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - A. Czétényi Piroska: A Budapesti Műemléki Felügyelőség tevékenysége 1980-1990 között

rongálta. Az eredeti pirogránit díszítőeleme­ket újra el kellett készíteni. (Tervező Buda­pesti Városépítési Vállalat, Beöthy Mária: dar­vak háza, keltető, tapírbemutatő, könyves pa­vilon, kenguruház; Mihállz István: jegesmed­ve és fókatő, főkapu.) Az 1980-as évek második felének jelentős helyreállítása az egykori Fővámhoz, melyet Ybl Miklós tervezett (174. kép). Az 1874-ben elkészült épületben nem csupán a vámhivatalt, hanem azon kívül három, egymástól függet­len hatósági szervezetet kellett Yblnek elhe­lyeznie: nevezetesen a pesti pénzügyi igazga­tóságot, a központi sóüzlet-igazgatóságot, va­lamint a bányatermék-igazgatóságot. A 170 méter hosszú és 50 méter széles épület hossz­tengelyében három udvar volt, a középsőt egy olaszos reneszánsz árkádos keresztfolyosó osz­totta ketté. Az udvarok acél-üveg tetőzetét Feketeházy János tervezte és a szerkezetet is Magyarországon gyártották. Az épületben 1950 óta a Közgazdasági Egyelem működik. Az új előadótermeket ak­kor az északi és a déli udvarba építették be, az aula a középső díszudvarba került az árká­dos keresztfolyosó megszüntetésével. Az új funkció igényei szerint helyezték el a lépcső­ket, lebontva a régieket a dunaparti szárny fő­lépcsőjének kivételével. Az átalakítást a Köz­épülettervező Vállalat munkatársai: Halászy Je­nő, Müller Mihály és Janáky István tervezlek és irányították. Az épületben folyamatosan voltak kényszerű és sikerületlen átalakítgatások. 1972-ben a nyu­gati szárny tetőzetének és homlokzalának ja­vítására, a főbejárati rizalit balusztrádján álló szobrok cseréjére került sor. Az épület állapo­ta okozta gondok miatt a teljes, átfogó, mű­emléki gondossággal tervezett és kivitelezett helyreállítást már nem lehetett elkerülni. Az 1950. évi egyetemmé alakítás számos építé­szeti kompromisszumának feloldása is a ter­vezés feladata volt. A teljes építészeti rehabi­litáció, az épület rangjának visszaállítása, va­lamint a korszerű oktatástechnikai követelmé­nyek teljesítése volt a cél, amelyet az 1989 szeptember 10-i ünnepélyes tanévnyitóra a ter­vező Mányi István (Középülcttcrvező Vállalat) gondos, tehetséges és lelkiismeretes munkája, s a kivitelezővel (Középülclépítő Vállalat) va­ló eredményes együttműködése révén el is ér­tek. Az építményben tanuló, dolgozó mintegy 3000 ember számára megteremtették a legkor­szerűbb oktatástechnikai feltételeket a beépí­tett működtetési-, épületgépészeti technika 174. kép. Az egykori Fővámház többcélú kihasználási lehetőségével együtt. Az eredeti, Ybl által készített tervek szellemének tiszteletben tartásával készültek a strukturális beavatkozások a pince, a belső udvarok, az aula, az előadótermek és a zsibongóterek, a menza valamint a tetőtéri szemináriumhelyi­ségek és munkaszobák területén. A földszin­ten és az első emeleten lévő előadótermek 1950-cs kialakítása, a tetők és álmennyezetek lehetetlenné tették a belső udvarok homlokza­tának karbantartását, s a mögöttük lévő iroda­helyiségek természetes megvilágítását. Az 1989-ben befejezett átalakítás visszaállította az épület eredeti, Ybl-féle szerkezeti rendszerét, valamint két - egy 350 és egy 480 fős - elő­adótermet alakított ki. Ugyanekkor készült el a pincében a kazán, a szén- és salaktároló he­lyén a 3000 adagos konyhaüzem és a 600 fé­rőhelyes étterem. A főfalak alatti - korábbi süllyedések következtében károsodott - tégla­boltöveket vasbeton ívekkel erősítették meg, úgy hogy azok kontúrja, látványa megegyez­zék az eredeti szerkezetével. Az újonnan ki­alakított étterem és többi közönségforgalmi alagsori helyiségben a régi boltozatok zavar­talan érvényesülése érdekében a légtechnikai rendszert padlócsatornába telepítették. Az au­lát az eredeti térhatás visszaállítása érdekében, a díszudvar légterét kedvezőtlenül megosztó provizóriumok bontását követően, a főpárkány magasságában új, acél-üvegtetővel fedték le, úgy amint az eredetileg is volt. Az aulához és az előadókhoz csatlakozó terekben az 1949-51. évi átalakításkor körül burkolt öntöttvas oszlo­pokat kibontották elformátlanító köpenyük­ből, s ma újra eredeti formájukban láthatók. Rekonstruálták az árkádos keresztfolyosót is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom