Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Bérczi László – Radovics Krisztina: A hajósi Madonna szobor restaurálása

151. kép. A főoltár es ;i kegyszobor a rcslnunílás elotl azurit rétegek világító erejüket a később felra­kott rétegek miatt elvesztik. Az egyenetlen fe­lületbe jól belekapaszkodó átfestések feltárás­kor csak az azurit szemcsékkel együtt távolít­hatók el, s ez a réteg vékonyodásához s ezál­tal világító erejének pusztulásához vezet. A mikroszkopikus vizsgálat során látható volt a réteg sérülése. A hajósi Madonna palástjának eredeti színezése fehér, azaz a krétarétegre ólomfehér fedőszín került, melyen ritmusosan elszórva, a felületből plasztikusan kiemelkedő arany és vörös (minium) szegfűminta látható (756. kép). A szegfűmintás (Mária szimbólum) köpeny brokát anyagot imitál. Az arany szegfűből kilenc töredéket, a vörös szegfűből nyolc töredéket tárhaltam fel. Természetesen ennél eredetileg nagyobb volt a számuk, mi­vel az elpusztult részeken (kar, váll) is hason­ló díszítés volt. A szegfű-applikációk mérete 3x4 cm, a minta metszésrajzolata centiméte­renként tíz. Kontúrjuk éles és piros (cinóber) lazúrral szegélyezett. Az applikált minta és az alap tapadása az idő múlásával elenged, ezért a hajósi Madonna szegfűmintái is igen sérül­tek, néhol csak lenyomatuk, vagy apró töre­dékük látható. A későgótikában c díszítést gaz­dagon alkalmazták, a drága brokálkelméket kí­vánták utánozni. A bonyolult technikai eljárás valószínűleg Flandriában fejlődött ki, és külö­nösen Dél-Németországban vált kedveltté. A tipikus nyomott-brokát applikációk 1440-1530 között készülhettek. A préselt brokát techni­káról Brigitte Heck tanulmányában pontos le­írás olvasható. 4 A kiforduló palástbelső erede­tileg vörös (cinóber) színezésű volt. Az eredeti testszínből csak a gyermek test­felületén találtam nagyobb összefüggő felüle­teket, hiszen a Madonna arca és a gyermeké is fáig kopott. Itt az alapozás narancsos alá­festésére világos rózsaszín tempera fedőszín ke­rült, sötétrózsaszín plasztika festéssel. Felüle­tét apró törés háló borítja. A holdarc eredeti­leg ezüstözött volt, igen kevés nyom található a felületen, mely mára teljes mértékben meg­feketedett. A holdsarló belső peremén és hát­oldalán míniumos festés található. Matt ara­nyozású a Madonna és a gyermek haja. A kö­peny illetve a ruha szegélyezésénél fényara­nyozási nyomokat tártam fel. A szobor eredeti rétege mindenhol egyér­telműen megfogható volt, azonban felújítási ré­tegei és csonkításának időpontja ma még nem határozható meg pontosan. (A felújítási réte­gekből tanú ablakok maradtak). Az tény, hogy a csonkítás idejekor (amikor a szobor megégett Bussenben) a gyermek eredeti színe már át volt festve, mivel a véső egyidőben vágta át a két réteget. Ez a felújítási réteg világos szürkés­fehér tempera, mely a Madonna nyakrészénél is töredékcsen látható voll. E vékony réteg to­vább folytatódik a gyönyörűen kivitelezett csí­kos átfestési rétegben. Ennek a felújítási ré­tegnek a mintái a 17. század első felében Svájc keleti részein, Dél-Németorszában és Ausztri­ában találhatók és ott a Madonna gazdagon dí­szített alsó öltözéke jellegzetes. Gyakori díszítő motívum, hogy az öltözéket harántcsonkolt vízszintes sávokkal díszítik úgy, hogy az ezüs­tözött alapra sűrű ólomfehér vonalakat húznak. Feltételezhető, hogy a fehér-ezüst kombináció a damaszt anyagot imitálja. Mára az ezüst tel­jes vagy részleges oxidációja következtében, a fehér-ezüst sávok puhasága kontrasztos fe­kete-fehérre vált. Ha a damasztanyagra még növényi motívumok is kerülnek, hatásuk igen gazdag és különleges lesz. Az összhatás tel­jességéért,a már említett fehér-ezüst alapra fel­festett virágok lazúrjáből még nedvesen csí­kokat kaparlak ki, így szőve egybe a felületet. A hajósi Madonna ruházata is c technikával

Next

/
Oldalképek
Tartalom