Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Helyreállítások - Ágostházy László: A Flórián téri közlekedési csomópont építészeti és műemlékhelyreállítási munkái
131. kép. Az aluljárórendszer metszetei nyüzsgése-zsongása tölti ki és a sima, többnyire kőburkolatú oldalfalakat egy-egy üzlet vagy vitrin, telefonfülkék vagy automaták sora bontja meg. A benyomás általában a szükségszerű racionalitásról tanúskodik. Ilyesféle aluljárókat találunk szerte Európában. Megszokott természetesen az is, hogy nagy történelmi múltú belvárosokban a felszín alatti építkezések kapcsán felbukkanó értékes épületmaradványokat láthatóvá teszik a föld alatt létesített közlekedőterekben. Talán az egyik legrégibb példát erre a római belváros Largo Argentina-ján lehet látni, ahol az 1960-as évek elején létesített gyalogos aluljáró hatalmas bevilágító üvegablakán át a feltárt római kori épületmaradványokra pillanthatunk ki. Az európai városok igen nagy része a római időkben, többségük legalább a középkorban létesített településből fejlődött ki. A II. világháború súlyos kárai, pusztításai felértékelték az antik és középkori maradványokat, s ezért az elmúlt évtizedekben általánossá vált, hogy ezek megmentésével a települési kontinuitást demonstrálják, így e maradványok már nem pusztán múzeumi vagy műemléki „csemegék", hanem az utcán járók mindennapi élményéhez tartozó városképi elemek, amelyek főleg a modern fejlődés egy új települési nívóján hatnak: a föld alatti régiókban. A pusztán egy-egy falcsonk vagy emlékoszlop megőrzésével, esetleg egyetlen épület maradványainak bemutatásával a figyelmet a történeti múltra felhívó kisebb emlékektől (Zágráb, Szombathely, Prága, Bécs, Zürich, London) a nagyobb összefüggésekel is láttató föld alatti múzeumokon át (Párizs: Notre Dame előtti múzeum, Köln: a Dóm melletti múzeum, a barcelonai és plovdivi példák) egészen a városszerkezeti összefüggéseket is demonstrálni tudó hatalmas romterületekig (Trier, Mainz, Xanten, Marligny, stb.) számtalan ilyen kísérlet tanulmányozható ma már kontinensünkön 8 . E példák mindegyikénél megfigyelhető a műemlékvédelem egyik sajátos új vonásának kialakulása, fejlődése: egyrészt az önálló életet feladó megóvott emlék beillesztése az új környezet foglalatába s a kettő együttesen jelentkező új esztétikai szférája, másrészt a műemléknek éppen az új „foglalat" révén biztosított új élete, fennmaradása 9 . A Flórián téren kialakult együttes is ezt az elvet követte: a közlekedési létesítmények, mint elsődleges meghatározó tényezők foglalatában a hely történetét alapvetően formáló antik emlékek jelennek meg, nemcsak a kontinuitásra való utalásként, hanem a közel kétezer éves, környezetalakító emberi tevékenység bizonyítékaként is. Úgy hisszük, hogy e tekintetben a Flórián téri együttes a nagyjelentőségű külföldi példák mellett is tudott újszerűt nyújtani. Itt ugyanis a hatalmas terület és a bemutathatóvá vált emlékek nagy száma révén egyrészt több együttes is kialakult, másrészt ezek az antik múlt összefüggéseinek érzékeltetésére is alkalmassá váltak. Újszerűnek tekinthető az is, hogy az építészeti maradvá-
