Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Kaba Melinda: Az aquincumi Thermae maiores feltárása (1778-1984)

(124. kép). A helyisegek itt is szimmetrikusan kapcsolódnak a középtengelyhez. A központi két nagy frigidarium és az attól keletre és nyu­gatra épült apodyteriumok északi oldalához ta­pad az ugyancsak hosszan elnyúló belső tám­pillérekkel épült palaestra. A déli caldarium a szokásos apsis formában zárja az épülettöm­böt. A lennek elrendezése és főként a palaestra formája sok egyezést mutat az aquincumi Thermae maioressel. Konstrukciójában az ugyancsak Hadrianus­kori Leptis Magna thermája 79 több vonatko­zásban közös az aquincumival (125. kép). A fürdő északi lezárásához épült, két végén apsissal záródó, belső oszlopcsarnokkal körül­vett tornacsarnok, bár az észak-déli tengelytől keletre, az épület síkjából erőteljesen kiugrat­va épült, emlékeztet az aquincumira. Leptis Magnában is a palaeslrához közvetlenül kap­csolódik a frigidarium piscinája és a szimmet­ria tengelyre fűződnek az épület helyiségei. A déli traktust záró caldariumával és a benne lé­vő két alveussal ugyancsak egyezést mutat für­dőnk. A palaestrának és a fürdő termeinek a megközelítésére számos bejárat állt rendelke­zésre. Ezek a bejáratok a termeket egymással és két traktusra válva is összekötötték. Kelet­ről és nyugatról egyaránt beléphetett az érke­ző. Éppen úgy, mint az aquincumi Thermae maiores palaest raján ál a látogató cltölthette ide­jét a palaestrába nyíló bejáratokon keresztül érkezve a csarnokban és onnan távozhatott is anélkül, hogy a fürdő szolgáltatásait igénybe vette volna. A harmadik monumentális therma, mellyel több egyezést mutat fürdőnk, a Trier-i Barba­ra therma* 0 . Az észak-déli tengely két olda­lán feltűnő nagy méretű termek sorát, a frigidarium és a natatio északon összekapcsolt kompozícióját oszlopcsarnokkal körülvett palaestra zárja le (126. kép). A fürdő a Hadrianus-kori fürdőépítészetnek azokat a jel­legzetességeit mutatja, melyek Aquincumban is megtalálhatóak. Külön figyelemre méltónak tartjuk az épület középső traktusában lévő tepidariumokat; a három nagy méretű helyi­ség, mely az épületnek ebben a blokkjában an­nak mintegy kéthannadál foglalja el. Ugyan­ezt mondhatjuk el az aquincumi Thermae maioresnél is. A fürdő helyiségei között a há­rom tepidarium (33. számú, 34. számú, és a 40. számú, 41. számú; az utóbbi kettő eredeti­leg egy nagy helyiség volt) egészen sajátsá­gos kompozíció. Talán az éghajlati tényezővé magyarázható a melcgtraktus helyiségeinek magas száma, hasonlóan a Trier-i Barbara ther­mához. A THERMAE MAIORES ÉPÍTÉSÉNEK, ÁT­ÉPÍTÉSÉNEK PERIÓDUSAI Ásatásaink során a fürdő területén az építés utáni több átépítés nyomát találtuk. Mielőtt az egyes periódusok szétválasztására térnénk, te­kintsük át a fürdő topográfiai helyét a legio II adiutrix táborán belül. Óbuda beépítettsége miatt az aquincumi tá­borkutatás 1972-ig csak szerény területi lehe­tőségek között folyhatott. 1972-1984-ig nyílt lehetősége a Budapesti Történeti Múzeumnak arra, hogy a szanálásokat követő lakótelep épít­kezésekhez, az M 11-es út építéséhez és az Árpád-hídi csomópont, alul- és felüljárók ki­alakításához kapcsolódva régészeti feltárásokat végezzen (127-128. kép). Az ásatások során je­lentős objektumok kerültek felszínre és szá-mos új adattal bővült a táborról eddig regisztrált is­meretanyag. A következőkben felvázoljuk az aquincumi táborok feltárásainak eredményeit. 81 1 124. kép. Odessos (hennája (Bouger IM77. 30)

Next

/
Oldalképek
Tartalom