Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Kaba Melinda: Az aquincumi Thermae maiores feltárása (1778-1984)

sőbbi átalakításkor ezt a nyílást 35 x 35 cm­es téglákkal befalazták (121. kép). A két nyílást magábafoglaló falrész öl sor nagy méretű, erős kötésű habarcsba ágyazott kváderkövekből készült. A két nyílást lefedő kőlappal egy szinten, azonos méretű kőlapo­kat építettek a falba, kapcsolódva a nyílások fedlapjaihoz. Az első nyílás az északkeleti sa­roktól délre 2,80 méterre, míg a második 5,50 méterre készült. Amint már említettük a hypocaustum pa­dozatát az átépítés során megemelték, a helyi­séget átalakították. A felső járószint Af 102,99 méter míg az alsó Af 102,04 méter volt. Ami­kor a feltárással a felső padozat szintjéhez ér­tünk, nagy felületen teljesen ép terrazzó­padozatot és rajta in situ állapotban 95 darab hypocaustum oszlop lábazatát találtuk. (120. kép) Ezeket számozás és fotózás, valamint rajzi dokumentálás után felszedtük és az aquincumi raktárakba helyeztük, míg az építkezések befe­jezése után ismét a területre szállítottuk vissza. Ezeket a lábazatokat - kivételesen és eltérően a többi esettől - nem az eredeti helyükre rak­tuk vissza, ugyanis erre akkor már nem volt mód. Itt is olyan koncepciót kellett kialakíta­ni, mely rekonstruálja a hypocaustumos szoba padozatát. Erre részben a közönség közleke­désének biztosítása érdekében volt szükség, részben azért, mert egy ideépült vasbeton fe­lüljáró pillér alapozása következtébe teljesen megsemmisült a helyiség jelentős része. Előb­biek miatt tehát az eredetileg 33. számú tepida­riumhoz tartozó oszloplábazatokat a 34., 40. és 41. számú, ugyancsak tepidariumokba he­lyeztük. A hypocaustum padozatát áttörtük és alatta találtuk - a már említett - korábbi fűtő­tér téglával burkolt padozatát. A kél szint kö­zötti feltöltött rétegben omladékos, laza föld­ben oldalra dőlt hypocaustum oszlop töredé­keket, terrazzőpadozat töredéket, tégla, kő és vakolat darabokat találtunk, a léglapadozatot íaszenes, hamus réteg borította. A terem déli falába két boltíves melegál­eresztő nyílást építettek, melyek a 40. számú tepidariumba vezetlek a meleget. A nyílások magassága 1,50 méter, mélysége 1,80 méter, szélessége 60 cm. A falsíkján - a boltívelés vállmagasságánál - 8-10 cm-cs párkányszerű beugrás. Erre helyezhették a falat belülről kö­rülvevő tubusok sorát. A terem keleti sarkához közel - előző ket­tővel arányos távolságban - épült nyílásnak csak a két oldalfala marad meg. Utóbbiakat nagy méretű monolitokból készítették, melyek átégett, kormos állapotban maradtak meg. 34. számú tepidarium A 33. számú tepidariummal közös nyugati fa­lánál is előtűnt az átalakításkor feltöltött - két padozat közötti - réteg. A megszüntetett ko­rábbi hypocauslum ép oszlopaiból néhányat négy sorba máglyaszerűen lehelyeztek a meleg­áteresztőnyílások elé. A terem déli irányban ugyancsak három melegáteresztő nyílással ren­delkezett, mint a szimmetrikus nyugati meg­felelője. Keleten két fűtőnyílást tárhaltunk fel, a helyiség délkeleti negyedében levő és a 35. számú sudatio alá vezető nyílásokat. A felül­járó tartószerkezetei, valamim az új Szentend­rei út támfalának építése miatt ez és a mögöt­te levő 41. számú tepidarium szenvedett leg­többet a kivitelezéskor. A 34. számú helyiség­ben még padozat kialakítási probléma is voll. A rézsűnél épült szerkezet vasbeton alapozása magasabb szintre került, mint a római kori ere­deti járószinl volt. Emiatt ebben a két helyiség­ben kellett a legtöbb rekonstrukciói végezni. A már említett hypocaustrum kettős pado­zatának alsóbb szintjét is áttörtük és itt egy korábbi periódus padozatának részletét talál­tuk, nagy méretű faragott kőlapokkal burkol­va Af 101,65 méteres szinten. 121. kéj>. Meleg levegői áteresztő nyílás a 33. számú lepidariumban

Next

/
Oldalképek
Tartalom