Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Császár László: A gótikus bordaprofilokról

terű (17. kép). Az éles tagozatok az összemetsződések, az áthatások játékos szépségét húzzák alá. Sokféle csomópont jön a sűrűbordás boltozatoknál létre és ezeket kedvvel tudják már sztereotomiailag megoldani, hiszen itt is kifejezésre lehet juttatni azt a látszólagos, raffinait esetlegességet, amelyhez olyannyira vonzódnak a késő gótika mesterei. Külföldi példákon olyan megoldásokkal is találkozunk, ahol a bordák függőleges irányban tudatosan eltolva „harapnak egymásba". Végezetül — és ez már alig-alig nevezhető gótikus gondolatnak — a bordák stukkóból alakított mustrákká válnak pl. dongaboltozaton, ahogy ezt az ausztriai Kötschach és Maria Laach templombelsőiben látjuk a XVI. század elejéről. Ilyen változásokon megy tehát keresztül a gótikus építészetnek ez a fontos eleme, a boltozati borda. Architektonikus szerepe hullámzóan változik: a korai időkben a vaskos, köteges keresztboltozati bordák alkalmazását a sűrűbordás boltozatoknál a kevésbé tagozott, vonalszerű elemek váltják fel, hogy a késő gótika végső szakaszában éles, grafikus fogalmazásban ismét önálló életre keljenek. Mindez szoros összefüggésben a szerkezet követelményeivel. Megállapítható ugyanis, hogy azokban az esetekben, amelyeknél a bordák önmagukban nem jelentősek, szerkezeti szerepük sem mérvadó. Vagyis legtöbbször a fölöttük levő süvegfelületek (fiókos dongák, kupolák) önhordóak. A két irányban hajlított bordák markánsabb megjelenésű formái viszont teherhordó rendszert kell, hogy alkossanak, mivel a süvegfelületek törtek, szögben csatlakoznak egymáshoz. De nemcsak a szerkezet követelményeivel áll össszefüggésben ez az építészeti világ, hanem a művészi kifejezés szándékával is. Valamit közölni kíván velünk ez az architektúra is a természet rendjéről, a titokzatosnak vélt összefüggésekről, a geometria csodáiról. Ha megértjük ezeket, akkor ismertük meg valójában építészetét. Császár László GOTHISCHE RIPPENPROFILE Bei spätgothischen Gewölben ist von grossem Interesse und von grosser Wichtigkeit die Gestaltung des Profils der Gewölbenrippen. Diese Profile sind innerhalb gewissen Schranken geeignet, dass der Forscher in ihnen Epochen ablesen und Zusammenhänge von Stylen feststellen kann. Bis heute ist aber nicht genügend hervorgerufen worden, von welchem folgerechten Zusammenhang mit dem Gewölbetyp diese Profile Zeugnis ablegen können. Im Artikel werden eben diese strukurelle, aesthetische und stereotomische Zusammenhänge erörtert, von den einfachen Kreuzgewölben ausgegangen über die Netzgewölben bis zu den in zwei Richtungen gebogenen Rippengewölben. Es wird versucht, die Logik der unterschiedlichen, einfachen oder reichförmigeren Profilausbildungen zu erschliessen.