Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Horler Miklós: In memoriam Nagypál Judit 1924-1980

oltárán, hiszen mindennek jó részét hivatalosan senki nem kérte, várta, követelte tőle és főleg senki nem honorálta. A Sopron városának juttatott Európa-díj a dolog természetéből folyóan egy egész város közös erőfeszítésének elismerése volt, de akik közelről ismerték ezt a munkát, tudják, hogy ebben mennyi része volt neki személyesen. Az Európa-díj fényéből ráeső sugár megvilágítja azt a vonását is, hogy hűséges és hazáját szerető magyarként mennyire fontosnak tartotta mindig az európai kultúrával való kapcsolatokat, a magyar műemlékvédelemnek az európai szakmai életbe való beilleszkedését. Amióta az 1964. évi velencei kongresszus alkalmával először volt alkalma személyesen találkozni az európai művészettel és a műemlékvédelmi szakemberek körével, rendszeresen részt vett — szürke munkásként — a nemzetközi kapcsolatok építésében. Nem felejthetjük el, hogy a hazánk nemzetközi hírnevét elindító velencei kiállítás anyagának megtervezésében, szervezésében és kivitelezésében — a grafikai megoldásoktól a szállítás szervezéséig — ő volt a fő rendező s mozgató erő. Velence óta sokan ismerték és szerették meg — nem utolsósorban a nagy sikerű 1972. évi ICOMOS közgyűlés résztvevői — és ő mindig, mindenütt becsületet szerzett hazájának Európában. Bátran vállalta, hogy magyarnak és egyszersmind európainak lenni sors és hivatás. Halála napján is külföldieknek tartott előadást, mielőtt sietve itthagyott minket és átlépett az örökkévalóságba. A kiszombori Árpád-kori körtemplom kiszabadításának és helyreállításának befejezetlenül maradt munkájával megszakadt egy szép, érdekes és bátor életpálya, amely még sok további értéket adhatott volna a magyar kultúrának. Élete és korai halála el kell, hogy gondolkoztasson mindenkit, aki felelősséget érez a magyar műemlékvédelem jövőjéért. Vájjon jól sáfárkodunk-e az emberi értékekkel és erőfeszítésekkel, kellő lehetőséget adunk-e a tehetségek hasznosítására és kibontakoztatására, helyes és igazságos értékrend alapján minősítjük és becsüljük-e meg az egyéni teljesítményeket, megfelelő légkört tudunk-e biztosítani a különböző típusú, alkatú tehetségek közös cél érdekében való együttműködése számára, s végül tudunk-e gondoskodni róla, hogy a kézből kihulló ceruzát hasonló tehetségű fiatalok vegyék fel, akik képesek becsülni és továbbörökíteni a tudást, a példát és az eszményeket. Horler Miklós